Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
114 TRINGLI ISTVÁN alapították. Közös volt bennük a hozzájuk tartozó hatalmas határ és a kedvező kereskedelmi lehetőségek, mindegyikük a Zsigmond-korban lendületet vevő magyar marhakereskedelem fontos szakaszán feküdt. Hármójuk közül elsőként Kecskemét jelent meg előttünk városként, szinte a teljes ismeretlenségből előtűnve. 1415-ben és 1424-ben is városként (civitas) emlegették. 1423-ban a később a mezőváros jelölésére használatos latin oppidum szóval illették, lakóit pedig a városokban ekkor már formulaszerűen alkalmazott polgároknak és hospeseknek hívták, ugyanez a forrás ekkor még Kőröst következetesen birtoknak hívta, Cegléd is birtokként szerepelt a Zsigmond-kor végéig.232 Az oppidum, magyarul mezőváros volt az a kifejezés, ami a vásárral rendelkező falut, mint pl. Szecsőt (a mai Tápiószecső) és Óbudát is egyaránt takarhatta. A mezővárosok lakói a Jagelló-kori jogfelfogás egy része szerint mind jobbágynak számítottak. A magyar szokásjogot írásba foglaló Verbőci István is ezt rögzítette, a gyakorlatban azonban ez nem volt ilyen egyértelmű. Az egyes oppidumok közt e tekintetben nagy volt a különbség: polgárjogról, polgárokról szólnak néha forrásaink, más esetekben valóban jobbágyokról van szó. Pilis megyében mezőváros volt a három foldesúr: a királyné, a budai káptalan és az óbudai apácák közt megosztó Óbuda és Buda külvárosa: a vele összeépült Budafelhévíz. 233 Visegrád mezővárossá válásáról már volt szó. Zsámbékot a középkor végén kezdték oppidum- пак nevezni. Örökös és zálogbirtokosai sűrűn váltogatták egymást, jórészt a hatalom közelében levő befolyásos személyek voltak, akik adósságaik fejében gyakran lekötötték a birtokot. A bácsi országgyűlés 1518-ban Zsámbékot a királyi konyha eltartására rendelte.234 Ugyanez a törvény mezővárosként emlegette még Solymárt és Készít (a mai Budakeszit) is, itt azonban téves fogalmazással van dolgunk: az utóbbiak közül mindegyik egyszerű falu volt. A nógrádi részeken néha Verőcét is mezővárosnak nevezték, földesura a váci püspök volt.235 A nógrádi részek legnagyobb városa a püspöki székhely, Vác volt. Civitas elnevezése püspöki székvárosi mivoltából járt neki. Polgárait twis-eknek nevezték és ennek megfelelően járt nekik a circumspectus jelző is. Önálló vonzáskörzete, külső megjelenése, a kőházak, városfalak, kapuk, tornyok valódi város képét mutatták, a város monográfusa joggal különböztette meg Vácot a mezővárosoktól, és nevezte magánföldesúri városnak. A három települési egységből (vár, német és magyar város) álló város lakosságát a török kori források alapján a 16. század elején 1100-1200 közé tette 236 Mindezek nem jöhettek volna létre a püspöki székhely nélkül, így sokkal helyesebb Vác esetében nem egyszerűen mezővárosról, hanem püspöki székvárosról, mint várostípusról beszélni.237 A verőcei hospestelepülés a Zsigmond-kor végére mezővárossá vált, 1444-ben oppidumként említették.238 A Csepel-szigeten négy mezőváros alakult ki, mind a középkor végén és korántsem voltak olyan hagyományaik mint Óbudának vagy Visegrádnak. A legrégebbi oppidumként említett szigeti helységet egy puszta területén telepítették. 1440 nyarán az Al-Duna mellett fekvő virágzó Keve mezőváros és a városhoz tartozó két benépesített puszta: Bálványos és Skronovec szerb lakói a török elől északra menekültek. Ulászló a Nagyszigeten telepítette le őket, nekik adva a pusztán álló Abrahámtelke falut. A jövevények már a hely kiválasztásával is megpróbálták folytatni régi életüket. A régi Keve privilégiumait az évi vásártartásra vonatkozó jogukkal egyetemben gondosan megerősíttették minden új uralkodóval egészen Buda elfoglalásáig. Révet építettek ki a város melletti Duna-ágon, bizonyára megpróbálkoztak a régi városukban folytatott kereskedéssel is. A kontinuitást láthatólag igyekeztek megőrizni, Abrahám- telkét Kévének nevezték, megkülönböztetésül régi szülővárosuktól a Kis jelzőt tették eléje, ezt a királyok is 1455-től használták már okleveleikben, a Ráckeve elnevezés csak János király 1536-os oklevelében bukkant fel először. Negyvenegy évvel exodusuk után még bíztak a visz- szatérésükben, pedig ekkor már a felnőtt fejjel elvándoroltak aggastyánnak számítottak.239 A másik három szigeti mezőváros a „szerves” mezővárosi fejlődés útját járta. Valamikor a 15-16. század fordulóján kezdték először Tökölt mezővárosként említeni, nem sokkal később követte 232 HORNYIK 1860—1866, I. 199. skk.; WENZEL 1863, 284. 233 DL 23 986. 234 MRT 7. 38/22; CJH 1518: 14. te. 235 MRT 9. 20/18. 236 KUBINYI 1983a. 237 KOSZTA 1995. 238 DL 13 812. 239 MAGDICS 1888.
