Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Tringli István: Pest megye a késő középkorban

109

lepítési kísérletek után csak néhány helyen került sor a középkor végén puszták lakottá válására. Élen járt ebben Pest és Szolnok megye határvidéke: Abony egy pusztából vált mezővárossá, Félegyház is ekkor telepedett újjá.204 E települések akkor jelennek meg lakottként, amikor Nagykőrös, Cegléd gazdasági jelentősége is emelkedni kezdett. A fellendülő állattenyésztéssel együtt járó konjunktúra bizonyos helyeken tehát nemcsak a puszták használatának intenzívebbé tételét jelentette, hanem néhány kivételes esetben az újratelepülésüket is. Egy másik, rendkívüli akció eredményeként vált újra lakottá királyi birtokon a Nagy- illetve a Szentendrei-szigeten Abrahámtelke és Bolgárfalu.

4. A belső pusztásodás

Míg a külső pusztásodás, azaz a puszták kialakulása a 13. században zajlott le és a 14. század első felére jórészt lezárult, az utóbbi a késő-középkor jellegzetessége volt, a 15. századtól egészen a Jagelló-kor végéig figyelemmel követhető.

1461-ben egy nagyobb egybefüggő birtokrészen, amely a két szomszédos falura: Szadára és Veresegyházára — valamint a hozzájuk tartozó Ivacs és Sábatelek (néha Szabadtelek) pusztákra — teijedt ki, összesen 77 jobbágytelek volt, ebből 52 lakott (populose) és 25 pusztatelek (deserte et habitatoribus destitute), a belső pusztásodás így 29%-os volt.205 A magyar gazdaságtörténetírás egy híres és sokat idézett forrása éppen Pest megyéből származik.206 1492-ben az ún. ifjúbbik ág kihalásával a Mátyás-korban a Rozgonyiaké lett középbirtok visszaszállt a király kezére, ekkor becsülték fel részletesen Dömsödöt, Veresegyházát, Szadát és Gödöllőt. Ha kiemeljük a sorból Szadát és Veresegyházát, a következő összehasonlításra nyílik lehetőségünk: harminc év alatt a két falu telkeinek száma abszolút értékben is csökkent, összesen csak 68 telket számláltak össze rajtuk, ebből 37 pusztatelek volt, a pusztásodás így 54%-os lett. Ha ebből az adatból lehet általánosítani, akkor indokoltnak tűnik Kubinyi András megállapítása, hogy a Jagelló-kor kezdetén súlyos pusztásodási hullám söpört végig az országon.207 Ezt az adatot egész Pest megyére alkalmazni azonban bajos lenne, főleg azért, mert a birtoknagyság elüt az átlagostól, másrészt úgy tűnik, hogy a belső pusztásodás az Alföld és a hegyvidék találkozásánál fekvő dombok közt különösen magas volt. A kistájak, az egyes birtoktestek között azonban nagy különbségek lehettek. A belső pusztásodásban Gödöllő vezetett a maga 79%-os arányával, ezt követte Lőrinci 69, Szada 58, Veresegyház 52%-al, egy másik birtoktestben fekvő Dömsöd 36%-a ezeknél jóval alacsonyabb volt.

A Rozgonyi-féle összeírást azonban különösen becsessé teszi, hogy az országos szokásjognak megfelelően különbséget tett készítője a pusztatelkek közt. Kétféle pusztatelket ismert, olyat, amit lakói elhagytak, azonban álltak még rajta az épületek (sessio deserta edificia habens) és mezei telkeket (sessio campestralis). A mezei telek elnevezés ritka ugyan a hazai okleveles gyakorlatban, ahol helyette a puszta, épületek nélküli telek kifejezést szokták használni, de ugyanazt jelenti. Ezek a régen elhagyott telkek kisebb értékűek voltak, ezért volt szükséges őket külön megszámolni.208 Dömsödön 15: 14, Veresegyházán 4: 19, Szadán 12: 2, Gödöllőn 10: 9, Lőrincin kirívóan 64:18 volt az arányuk a még házzal bíró pusztatelkekhez képest. A táblázatba nem lehett beilleszteni, azonban Szadán volt még egy bárdos erdő, az ottani nemesi kúriáról megjegyezték, hogy pusztán áll, a Lőrinci kúria is pusztán állt, azonban voltak rajt épületek.

Аг ifjabb Rozgonyi-ág birtokainak állapota 1492-ben

PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

Dömsöd

51

14

15

8,5

4 a

500

60 i

6 i1 Veresegyház

21

19

4

32

4 a

120

60 i1,5 aSzada

10

2

12

1

0,5 a

75

40 i

1,5a1

Gödöllő

5

9

10

1

1,5 a

25

20 i

2 a1 Lőrinci

37

18

64

6

2 a

212

1 a

1 a

1 a1

1. lakott telkek 2. lakott telkek épületekkel 3. mezei telkek 4. szántóföld 5. mező 6. rét (kaszaaljában) 7. szőlő 8. használat alatt levő erdő 9. eresztvény erdő 10. cserjés 11. nemesi kúria a: aratrum regale (királyi ekealja) i: iugerum regale (királyi hold)

204 ENGEL é. n.

205 DL 15 531.

206 MAKKAI 1958, 84., az oklevél eredetije: DL 3022.

207 KUBINYI 1994b, 299.

208 A Magyi-féle formuláskönyv becsjegyzéke „sessio jobagionalis habitatore tamen carens sed aedificia plena habens” és „sessio jobagionalis locum habens solum et antiqualia aedificiorum” kategóriákat különböztet meg (KO- УАСШСН 1799, 267.)