Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
110 TRINGLI ISTVÁN A kisbirtokokon talán még rosszabb lehetett a helyzet. 1496-ban fogott bírói ítélettel döntöttek az Alagi nemesek közti ügyben alagi, sikátori és bágyoni birtokrészeiket illetően. A felpereseknek juttatott nyolc alagi jobbágytelekből csupán kettő volt lakott, a sikátori hétből pedig egy. Az alpereseknek Alagon öt lakott és kettő pusztán álló, Sikátoron pedig három és fél pusztatelek jutott.209 A honti részekről származik utolsó példánk a belső pusztásodásra. Az 1520-as években készült a damási vár leltára és tartozékainak urbáriuma. Az urbárium nem teljes, ugyanis Damás falu hiányzik belőle. Teljesen más módszer szerint írták össze a falvakat, mint a Rozgonyi-birtokon, ugyanis a lakosságszám keveredik a telkek és a házak számával, a pusztásodási arányt így nem lehet megállapítani.210 Szobon e szerint 8 elpusztult ház volt, Letkésen 13, melyen nem lakott senki, továbbá volt itt 9 pusztatelek is (sessiones desolate), Tölgyesen 5 pusztatelek és egy puszta ház állt, Helembán 14 lakatlan házat számláltak össze. A belső pusztásodás megítélésénél figyelembe kell venni, hogy egy pusztatelek léte még nem jelentette azt, hogy nem művelték. Optimális esetben legfeljebb csak a belső telken levő házban nem laktak, azonban az egész telket művelés alatt tartották, előfordulhatott az is, hogy valaki csak azért költözött ki családostul, hogy így a magas állami adóterhektől megszabaduljon. Földesura is támogatta ezt a módszert, hogy így nyújtson kedvezményt jobbágyának, magának pedig nagyobb hasznot hajtott. Ha ugyanis a telket pusztaként bérbe adta, akkor a bérösszeg megállapításakor már nem kötötte meg kezét a szokásjog, amelyet nem lehetett felrúgni. A bérbe adott telekért kért díj a normális úrbéri szolgáltatások összegénél jóval magasabb is lehetett. A belső pusztásodás legalább annyira átalakította a falu határhasználatát, belső életét, mint a puszták létrejötte. A zsellér és a telkes jobbágy megkülönböztetés egyes esetekben jelentőségét vesztette, ha a zsellér nem költözött rá az általa művelt telekre, hanem továbbra is zsellérházban élt és e szerint adózott az államnak és foldesurának egyaránt, közben pedig bérlet útján földet művelt vagy műveltetett meg. Forrásaink alapján azonban mégis úgy tűnik, hogy a belső pusztásodás nemcsak lakatlan házakat, hanem valóban műveletlen telkeket is jelentett. 5. Városok A mai Pest megye városias településeinek történetében — az alábbiakban város fogalmat úgy értelmezzük, ahogy a szót a kortársak is értették — az Arpád-kor utáni időszakban két, egymástól élesen elváló korszakot figyelhetünk meg. Az első időszak nagyjából a 14. századot foglalja magában. A városiasodás ekkor szorosan függött a rezidencia-jellegtől, elsősorban a királyi rezidenciáétól. E korban a kiváltság-adás volt a városalkotó tényezők egyik legtipikusabb jellemzője. Az első korszak színhelye a Duna mente. A két királya város: a pilisi Visegrád és a nógrádi Maros valamint a püspöki birtokban lévő nógrádi Vác — némiképp pedig a vele határos Verőce — a korszak városiasodásának jellegzetes kifejezői. A korszak elején Pest és Pilis megyében Budán, Pesten és Óbudán kívül csak egyetlen város volt, a pilisi Visegrád. Visegrád alig néhány évvel az udvar odaköltözése után már sajátos helyzetben tűnik elénk: 1338-ban Visegrád magyar városát (civitas Wyssegradiensis Hunga- ricalis) említik, másik részét Visegrád német városnak hívták, ennek első említése 1350-ből származik.211 A két város jogilag és helyileg is különvált. A magyar város tulajdonképpen a magyar utcát jelentette.212 A magyar és német városnak külön bírája (iudex) és esküdtei — egyenként hatan-hatan — voltak, saját oklevéladással.213 A kettős város jelleg nem jelentett éles nemzetiségi különállást. A magyar város elöljárói között éppúgy németek voltak túlnyomó többségben, miként a németben.214 A középkori Magyarországon ehhez hasonló, nemzetiség szerint különváló, kettős német-magyar városra a Duna túlpartján, a püspöki fennhatóság alatt álló nógrádi Vácon találunk példát, mely ott a középkor végéig fennállt. Vác kettős város jellegére az első okleveles adatunk 1319-ből származik, kialakítása azonban bizonyosan a 209 DL 19 937. 210 ELTE Könyvtár Kézirattár LEO 262. 211 DL 57 087.; BAKÁCS 1982, 641. sz. 212 1343: in civitate Wyssegradiensi in piatea seu contrata Hungaricali - DL 87 159.; 1344: in Wyssegrad, in piatea Hungarica - ZICHY XII. 21. 213 Helyrajzának rekonstrukciója: SZŐKE 1985; ezzel szemben a MEDIUM REGNI 1996-ben (126.) közölt, rosszul megrajzolt térképvázlat hiányos. 214 PEST 345. sz.; BÁNFFY I. 230.
