Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tettamanti Sarolta: A honfoglalás kora és kora Árpád-kor
Tettamanti Sarolta A HONFOGLALÁS KORA ÉS A KORA ÁRPÁD KOR I. A térség 9. századi története A 8. század utolsó, a 9. század első három évtizedének politikai történései területünk helyzetét is megváltoztatták. A 791-ben az Avar Birodalom ellen megindított karoling háború, valamint a 795. évi avar belháború következtében az Avar Kaganátus, mint pobtikai tényező megszűnt létezni. A Dunántúl Pannónia Superior néven a keleti frank birodalom tartománya lesz, 828-ig annak avar vazallus fejedelemségeként működik. A terület keleti széle, a Duna mente határvidék, mint ahogyan a folyóhoz kelet felől csatlakozó részek is távol vannak a Bolgár Birodalom hatókörétől. Tehát ezek, a későbbi Pest megyét magukban foglaló területek a 9. században messze távol esnek az aktuális pobtikai központoktól. Az Ipoly völgye a 830-as évek és a magyar honfoglalás ideje között tartozhatott időnként a morva birodalom végvidékéhez.1 A hazai régészeti és történeti kutatásoknak szinte folyamatosan nagy problémája: a Kárpát-medence avar kori lakossága életének tovább folytatódása a 9. században, etnikai összetételének, anyagi kultúrájának változásai. A 8. század sok és nagy sírszámú temetőjét megtöltő, nyilvánvalóan tekintélyes létszámú népesség következő századbeb sorsa ábrázolására több megoldás született. Mivel vizsgált területünk a különböző birodalmak peremén helyezkedik el, a fenti kérdések megválaszolása jóval nehezebb, mint például a Dunántúl nyugati része vonatkozásában.2 Bóna István meglehetősen egyértelmű képet fest az avarság sorsáról, anyagi kultúrájának eltűnéséről a 9. század elején. Közölt térképén megyénk területe források hiánya miatt üres (csupán a Visegrád és a Nógrád helyneveket tünteti fel).3 E ponton kell megemlítenünk egy vitatott, a történészek által el nem fogadott elméletet. László Gyulának az avarság és a magyarság együttélését feltételező hipotéziséről van szó. Nagyon röviden idézve, eszerint a késő avar lelőhelyek túlnyomó többsége színmagyar helynévi környezetben található, emellett a honfoglalók és a késői avarok települései (nyilvánvalóan a temetőkre gondol) nagy tömbjeikben kikerülik egymást. Ebből azt az egyedi következtetést vonja le, hogy a késői avarok nagy tömegei meg kellett, hogy éljék Arpádék honfoglalását. Tételével szembeni saját kételyeit ő maga is elénk tátja, elsősorban a régészeti anyaggyűjtés hiányos volta vonatkozásában.4 Más kutató — az előbbiekből kiindulva — arra jut, hogy Árpád viszonylag kis létszámmal (mintegy 70 ezer fő) beköltöző honfoglalói török etnikumuak voltak és török nyelven beszéltek.5 A finnugor eredetű ősmagyar nyelvet beszélő néptömegek már korábban itt éltek, az Árpáddal érkezők tőlük vették át a magyar nyelvet, felejtve a törököt. Akad olyan szerző is, aki szerint a honfoglalás korának politikai változásait a sokgyökerű és soknyelvű avarság az itt élő szlávokkal együtt élte tűi és leszármazottaik alkották a betelepülő magyarság köznépének zömét.6 Ezeket az egy csokorba tartozó feltevéseket az objektív tények nem erősítik meg. Ha igaznak bizonyulnának, akkor az avarok magyarul (ősmagyarul) kellett, hogy beszéljenek. Ezt pedig semmilyen adat sem támasztja alá. Történeti források hiányában megyénk területének 9. századi lakottsága kérdéséhez a régészeti anyag vizsgálatával próbálunk meg közelebb jutni. A Kárpát-medence késő avar leletanyagának legkésőbbi, valószínűleg e században a földbe került tárgytípusait Garam Éva 1 BÓNA 1984, 336-373; BÓNA 1994, 68-69.; Krum bolgár kán 803-804. évi támadását és ennek az avarokra gyakorolt végzetes hatását Bóna Istvánnal vitatkozva, Szőke Béla cáfolja: SZŐKE 1993, 33-40.; 1. erről még egyszer: BÓNA 1996, 27-28.; az Ipoly völgyéről: GYÖRFFY 1987, III. 154. 2 L. erről többek között SZŐKE 1994, 77-84. 3 BÓNA 1984, 351-354. Térképmelléklet a 352-353. oldalak között. 4 LÁSZLÓ 1970, 165-168. és l-2.kép. 5 MAKKAY 1994. 6 SZŐKE 1996, 43.
