Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
88 BONDÁR MÁRIA Itália, Ibériai-félsziget).458 A bronzkor későbbi időszakában (késő bronzkor) a nagyméretű tömegtermelés virágzott, a fémműves központok között három régió töltött be vezető szerepet: az alpi (észak-itáliai, dél-németországi), a Kárpát-vidéki (erdélyi és Tisza-vidéki) valamint a skandináv fémműhelyekkel. A bronzkor évszázadai alatt a fémműves központokban nemcsak bronztárgyak készültek, virágzott az aranyművesség is, amely elsősorban az erdélyi aranyérclelőhelyek kiaknázásával valósulhatott meg. A 3. évezred első évszázadaiban a Balkán-félsziget északi területein és a Dél- Dunántúlon a korábbitól eltérő, jellegzetes fémművesség jön létre, amely nyéllyukas baltákat, vésőket, tőröket készített. E tárgyak jó részét már műhelyekben állítják elő, így- a kiterjedt kereskedelemnek köszönhetően - nagy területen megjelenhetett ugyanaz a típusú eszköz. A háztartások mindennapi tárgyait (tűk, kisebb ékszerek) nagy valószínűséggel vándorló fémműves mesterek készítették, akik csak az alapanyagot vitték magukkal, s a helyszínen agyagból vagy kőből készített öntőminták segítségével öntötték ki a kívánt tárgyat. Természetesen ezek a fémtárgyak gyengébb minőségűek voltak, mint a jól felszerelt műhelyekben, kemencében hevített fémből öntött megfelelőik. Egy7-egy kultúra jellegzetes díszkerámiáját leszámítva, nagy területen, kevés típusból álló, a korábbi időszakhoz képest szegényes díszítésű, egymáshoz nagyon hasonló edények jellemzik a korai bronzkort. a) Korai bronzkor A badeni kultúra területén kialakult nagy kulturális egységet korábban zóki kultúrának nevezte a kutatás, s több területi csoportját határozta meg.459 Ebbe a körbe sorolta a vucedoli, makói és nyírségi csoportot, amelyek között a rokonságot jelző összekötő kapocs az ún. belső díszes talpas tál volt, amely díszkerámia mindegyik felsorolt kultúrában megtalálható. A nagy területen elterjedt, déli eredetű vucedoli kultúra jelen ismereteink szerint a Dél-Dunántúlon (Baranya, Tolna, Somogy m.) települt meg. Edényeit jellegzetes, mélyen vésett mintázattal látták el fazekasaik, amelybe fehér porfestéket kentek. Jellemző edényük a belül mélyen vésett díszű talpas tál és az egyfülű korsó. A Kárpát-medence keleti és északi részein a szintén déli eredetű makói kultúra települt meg, edényei között ugyancsak megtalálható a belső díszes tál,460 a korai bronzkorban jellegzetes egyfülű korsó, és a seprűdíszes fazék. Mindkét művelődésre hasonló életmód és településszerkezet jellemző. Elsősorban egymástól elég távoleső néhány gödör jellemző a településekre. A vucedoli kultúra névadó lelőhelyén - egyedüli módon - az egymásra rétegződött településekből vastag kultúrréteg alakult ki, a Kárpát-medence más területein azonban a korai bronzkorból nem ismerünk ilyen települést, a makói kultúra telepein is elsősorban gödröket tártak fel a régészek, amelyek egymástól 20-30 m távolságra helyezkednek el. A korai bronzkorban Budapesten és tágabb környékén, így Pest megyében is a déli eredetű makói kultúra települt meg. Telepeik változatos földrajzi környezetben fordulnak elő, az egymástól távoli, szórtan elhelyezkedő gödrök csak kevés leletanyagot és gyér települési jelenséget (kevés patics, tűzhelymaradvány) őriztek meg számunkra.461 Nagyon gyakori, hogy csak a felszínen talált néhány edénytöredék jelzi az egykori telepek helyét. A településeket rövid ideig használták, ebből kis csoportokban élő, mozgékony életmódú közösségekre következtet a kutatás. Mindössze néhány lelőhelyről ismerjük épületeiket, így pl. Csongrádon tárták fel a kultúra egy 37x7 m-es, oszlopszerkezetes házát.462 458 KOVÁCS 1995, 17. kép 459 KALICZ 1968. A gödörsíros kurgánok, a zóki kultúra vucedoli, makói, nyírségi csoportjai valamint a hatvani kultúra lelőhelyeit ismerteti e feldolgozásában. 460 E jellegzetes díszú tál alapján a kutatás feltételezte, hogy azonos kultúra különböző megnyilvánulásaival magyarázhatók az egyéb eltérések, azaz az ilyen tálat használó kultúrák egykorúak. E nézet mindaddig tartotta magát, amíg egy sajnálatosan téves eszmefuttatás ezt meg nem „cáfolta”. E logikai levezetést többen is elfogadták, s ennek köszönhetően kora bronzkorkutatásunkban egyazon leletanyagra, zömmel szórványokra alapozva, egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetek láttak napvilágot. A vucedoli-makói egyidejűség „cáfolatának” köszönhetően felborult a korábbi rendezett kép, s csak nehezen tisztultak a nézetek. Napjainkban a kronológia visszarendeződni látszik, újabb hiteles ásatások ismeretében a vucedoli-makói egyidejűség ma már több oldalról is bizonyított. A probléma elemzését ld. BONDÁR 2001. 461 CSÁNYI 1996, SZATHMÁRI 1999. 462 KALICZ 1984, Taf. 23. 1.
