Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

ÉLET A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROKBAN

89

Edénykészletükre a kevés forma (különböző tálak, talpas tálak, amforák, füles csészék és palackok, korsók, mécsesek) és szegényes díszítés (seprűzött vagy fésűs dísz a főzőedényeken) a jellemző. Kizárólag az ún. belső díszes talpas tálakat díszítették gazdagon: belső oldalán mélyen kivésett mintázatba összetört fehér porfestéket kentek, külső oldalán bütyköt, esetleg bordát tettek az edényre. A tál rövid, hengeres vagy kereszt alakúra kiképzett talpon állt. Többen feltételezik, hogy nem a mindennapok használati edénye, hanem szertartási tál volt ez az edénytípus. Ilyen tálakat ismerünk a fővárosból és környékéről, Biatorbágy több pontjáról,463 Szentendréről,464 Szigetmonostorról,465 Pomázról,466 Ceglédről,467 Tápiószeléről, a szkíta temető területéről.468

A mindennapi használati tárgyak közé tartoznak az agyagkanalak, kőbalták, kovaszilánkokból készült pengék, vakarok, sarlóbetétek, az őrlőkövek, csonteszközök. Használták a négykerekű kocsit, amelynek agyagból megformált, miniatűr változatához készített kerekeit több helyen is megtalálták.469 Fémből tűket, baltát és ékszerként használt bronzcsövecskéket készítettek.

Pest megyében a makói kultúra fontos lelőhelye Domony.470 A Bajcsy-Zsilinszky u. 9. sz. ház kertjében gyümölcsfa ültetéskor cserepekre bukkantak. A bejelentést követő ásatás során a kultúra két nagy méretű gödrét tárta fel Kalicz Nándor, az egyik gödörből egy ívelt hátú, nyéllyukas fejsze öntőmintája került elő, amely a helyi fémöntés és a korszak metallurgiai fellendülésének is bizonyítéka. A domonyi törött öntőforma homokkőből készült, a balta él felőli része maradt meg. Két azonos, kivésett öntőformát kötözhetett egymáshoz az öntés előtt a készítő, majd a megolvasztott rezet egy kis csatornán csorgatta a két fél öntőminta közé. A fém megszilárdulása (lehűlése) után a homokkövet lefeszítette, vagy óvatosan leverte a baltáról, valószínűleg ekkor törte el az öntőmintát. A hiteles körülmények között, ásatáson előkerült domonyi lelet segítségével bizonyíthatóvá vált, hogy az országban korábban több helyen előkerült, ívelt hátú, nyéllyukas fejszék a makói kultúra használati tárgyai voltak.471

Pest megyében a makói kultúra több, mint 30 telepmaradványát ismerjük. A budai oldalról 21 lelőhelyét regisztrálták. Települési objektumaikat Biatorbágy,472 Budakeszi,473 Érd,474 Páty,475 Perbál,476 Pomáz,477 Solymár,478 Szentendre,479 Szigetmonostor,480 Tök,481 Zsámbék482 területén is megtalálták. Két telepének nyomát Nagykovácsi határában, barlangban fedezték fel.483

463 Bia-Öreghegyről: KALICZ 1968, 79, MRT 7.1/3. lh. (30), KULCSÁR 1999,126., Torbágy-Szarvasugrásról: MRT 7. 34/10. lh. (332), KULCSÁR 1999, 127, Torbágy-Tyúkberekről: MRT 7. 34/6. lh. (332), KULCSÁR 1999,127.

464 A Hév-végállomásról: MRT 7. 28/22. lh. (279), 8. t. 1-3, 6, KULCSÁR 1999, 127.

465 MRT 7. 29/13. lh. (298), 8. t. 13, KULCSÁR 1999. 127.

466 MRT 7. 23/7. lh. (191), KULCSÁR 1999, 127.

467 DINNYÉS 1982, 49. (III. t. 1.)

468 PÁRDUCZ 1967, 103.

469 KALICZ 1984, Taf. XXII. 4.

470 KALICZ 1968a.

471 KALICZ 1997, 39. 7. kép 1.

472 MRT 7. 1/3. lh. (30), 1/24. lh. (33), 1/27. lh. (34), 34/6. lh. (332), 34/10. lh. (332).

473 MRT 7. 4/14. lh. (60).

474 MRT 7. 9/1. lh. (93).

475 MRT 7. 13/2. lh. (127).

476 MRT 7. 14/3. lh. (134), 14/12. lh. (138), 14/16. lh. (138).

477 MRT 7. 23/7. lh. (191).

478 MRT 7. 25/4. lh. (214).

479 MRT 7. 28/3. lh. (264), 28/10. lh. (274), 28/22. lh. (279).

480 MRT 7. 29/13. lh. (298).

481 MRT 7. 35/15. lh. (340).

482 MRT 7. 38/6. lh. (355).

483 MRT 7. 12/6. lh. (123), 12/11. lh. (124).