Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
87 valamint Dunakeszi,449 Letkés450 és Vácduka451 határában és a főváros területén is. Ezekről a lelőhelyekről jellegzetes díszítésű edényeik töredékei kerültek elő. Két nagy települést Szigetcsép és Szigetszentmiklós területén tártak fel. A Csepel-sziget keleti részén fekvő Szigetcsépen, a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának területén földmunkák során kerültek elő leletek. A leletmentés során a késő rézkori és kora bronzkori telepmaradványokat tárt fel Korek József és Ecsedy István 1974-ben.452 A feltárt 635 m2-en a késő rézkori település több mint 50 objektuma került elő. Az objektumok döntő része gödör volt, ezen kívül néhány cölöplyuk, tűzhelyek és boltozatos kemencék maradványai képezik az egykori települési jelenségeket. A Szigetcsépen feltárt telepen a kostolaci kultúra néhány különálló gödre is előkerült, leleteinek többsége badenivel közös objektumból származik. Szigetszentmiklós-Üdülősoron, az M0 autópálya építését megelőző feltárások során a késő rézkori badeni és kostolaci kultúrák 9 objektumát tárta fel Endrődi Anna 1988-1989- ben.453 A soroksári Duna-ágban található, az ártérből kiemelkedő dombon létesült késő rézkori telep objektumai a feltárt 2500 m2-en elszórtan jelentkeztek és csak nagyon kevés leletanyagot tartalmaztak. A badeni és kostolaci edénytöredékek több gödörben is együtt fordultak elő. A telepen érdekes jelenség az a gödör, amelynek alján középre két edényt helyeztek szájukkal lefelé fordítva.454 Az ásató szerint áldozati gödör volt.455 A kostolaci kultúra megtelepedése a Kárpát-medencében rövid ideig tartó epizód volt,456 amely feltételezést korunk nagyfelületű ásatásai sem cáfoltak meg. A kostolaci és más népcsoportok kárpát-medencei feltűnésével véget ér a rézkor és kezdetét veszi egy új korszak, amelyet bronzkornak nevez a kutatás. ÉLET A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROKBAN 3. Bronzkor (Kr. e. 2800-800) A badeni-kostolaci időszak végén különböző irányú népmozgások következtében - amelynek történeti okait csak nagyon vázlatosan ismerjük - megváltozott a korábban nagy területen egységesnek mondható anyagi kultúra. A kultúraváltások mögött olyan környezeti-gazdasági folyamatok sejthetők, amelyeket régészeti módszerekkel alig lehet kimutatni. A késő rézkor végén keletről a jellegzetes halmok (kurgánok) alá temetkező lovasnép érkezett a Kárpát-medencébe, s hozzájárult a badeni kultúra békés fejlődésének megszűnéséhez. Délről fejlett fémműves ismeretekkel rendelkező népcsoportok jelentek meg területünkön, s jelentősen megváltoztatták a korábban itt lakók életét. Nyugat felől, a távoli ibériai félszigetről jöttek azok a lovas közösségek, amelyeknek csodálatosan díszített edényei, a fordított harangra hasonlító kis fazekak, messze földön ismertek voltak. Mindezek az in- filtrációk (kisebb-nagyobb lélekszámú beszivárgások, betelepülések) nagyban hozzájárultak a késő rézkori fejlődés átalakulásához. Ebben az időszakban, az ún. szubboreális korban (más néven bükk kor) hűvösebbre, csapadékosabbra fordult a klíma, amelynek következtében a növényzet is változott.457 Az éghajlati tényezők, a különböző irányból érkező, beszivárgó népcsoportok, a fejlett fémműves ismeretek megjelenése a térségben újfajta gazdálkodást kényszerített ki. Az új kort bronzkornak nevezi a kutatás. A korszak elnevezése a régészettudomány kezdeti időszakából származik, amikor egy- egy jellegzetes anyagról nevezték el a történelem előtti korokat kőkornak, réz-, bronz és vaskornak. A bronzkor tehát egy olyan fémötvözetről (a bronz a réz és ón, réz és antimon vagy réz és arzén különböző arányú ötvözete) kapta nevét, amelyből jellegzetes fémtárgyai (munkaeszközök, fegyverek, ékszerek) nagy tömegben készültek. A bronztárgyakat előállító műhelyek létrejöttében meghatározó tényező volt a fém kitermelését biztosító bánya közelsége (18. kép), ahová már a korai központok is települtek (Kaukázus vidéke, Erdély, Eszak449 MRT 9. 5/15. lh. 450 MRT 9.16/1. lh. 451 MRT 9. 33/6. lh. 462 KOREK-ECSEDY 1976, KOREK 1984. 463 ENDRŐDI 1992. 464 ENDRŐDI 1992, 64, 9. kép 1-2. 455 ENDRŐDI 1992, 66. 456 BONDÁR 1984, 81. 457 BÍRÓ-MEDZIHRADSZKY-TORMA-VÖRÖS 2002. 11.
