Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
84 BONDÁR MÁRIA fazék töredéke fedte. A gyerekváz alatt még egy, zsugorított helyzetben eltemetett halott maradványai voltak, jobb vállánál egy összetört csésze feküdt.416 A miniatűr kocsik szerepéről megoszlanak a vélemények. Soproni S. a halottkultusszal hozta összefüggésbe és a későbbi valós kocsitemetkezések előzményeként értékelte a budakalászi kocsimodelleket.417 A közel-keleti és európai kocsikat is feldolgozó Bóna István szerint a sírba került kocsimodell másodlagos funkciót kapott, a kultikus rendeltetésű tárgy már használaton kívüli edényként kerülhetett a sírba.418 Makkay János olyan votív tárgynak tartotta, amelyet az általa az Istar kultusszal összefüggésbe hozott, az istennőnek bemutatott áldozat során használtak.419 Fettich Nándor szerint ezek a modellek a halottat a túlvilágra szállító halottaskocsik voltak.420 Kalicz Nándor egy mezopotámiai párhuzam alapján feltételezi, hogy a szertartások során használt szent olaj tárolása volt a funkciója e miniatűr tárgyaknak.421 E kiragadott vélekedésekből is látható, hogy a sírba temetett kocsimodellek kultikus tartalmát mindenki egyértelműnek tartja, a „miért tették a sírba” megfejtése azonban ma már lehetetlen. A késő rézkorban - a korábbi időszak fémgazdagságával ellentétben - nagyon kevés a ránkmaradt fémtárgy és hiányoznak a harci eszközök is. A rézből (elsősorban termésréz) kalapálással készített viseleti tárgyak között a henger alakúra hajtogatott lemezgyöngyök a leggyakoribbak, amelyeket jól ismerünk a temetkezésekből. Ezen kívül néhány lapos, ún. trapéz alakú vésőt említhetünk még. A jelentős fémtárgyak közé sorolható a Somogy megyei Vörsön talált diadém, amely a közösség kiemelkedő tagjának járó koronaszerű fejdísz volt.422 A késő rézkori ember hétköznapjainak egyhangúságát különböző szertartások, ünnepek szakították meg. A hitvilág sokrétűségéről a leletek vallanak. Temetési szertartások, termékenységi ünnepek, felnőtté avatási rítusok kellékei kerültek elő. Az őskor egyik csodájának tekinthető badeni kultúrában ember alakú arcos urnák (Center,423 Szentsimon,424 a szlovákiai Sajógömör és Méhi425), kocsimodellek,426 agyagmaszk,427 ún. cserélhető fejű, lapos női szobrocskák,428 női kebleket formázó edények,429 kétosztatú tálak, különböző módon elkészített, gazdagon díszített talpas serlegek, csodálatos kidolgozású egyéb kerámia jelentik az ünnepek kelléktárát. A mai Pest megye területén a kultuszélet kiemelkedő jelentőségű kellékei is előkerültek: a kocsimodellek (Budakalász 158. és 177. sír, Szigetszentmárton), idolok (Tököl) kétosztatú tálak (Pécel, Alsónémedi, Budakalász stb.), antropomorf urna (Ráckeve) és egy egyedülálló lelet, egy marhafejben végződő, szép kidolgozású edény tekinthető szertartási tárgynak. Ez utóbbi edény Vác-Liliom utcában került elő, leírását Kővári Klárától idézzük:430 „Az állatfejes edény testét barna színű, kettős kúpos, erősen legömbölyített amfora alkotja, mely oldalnézetben kissé megnyújtott, alja összeszűkül, rövid nyakán kihajló perem ül. Legnagyobb öblösödésén kissé elnagyolt halszálkaminta díszíti. Ehhez a testhez csatlakozik a rendkívül realisztikusan megformált, üreges, de kiöntőnyílás nélküli tömör orrú marhafej, melynek szarvai is tömörek. A szarvak vége letört. Az állat nyakán háromsoros, benyomkodott, helyenként vörös festés nyomait mutató borda fut körbe. A fejjel átellenben, az edény hátsó oldalán kicsiny, hegyesedő végű bordával jelezték az állat farkát. Az edény oldala, valamint összeszűkülő alsó része durva, kicsit rücskös, a többi helyen simított, fényes 416 RégFüz. Ser. I. 26 (1973) 17. Kemenczei Tibor leletmentése. 417 SOPRONI 1954, 35. 418 BÓNA 1960, 109. 419 MAKKAY 1963, 13-14, MAKKAY 1965, 11. 420 FETTICH 1969, 51. 421 KALICZ 1976b, 117. 422 BANNER 1956, Taf. LXXXVII. 4: a vörsi diadém közlése, amelyet azóta számtalan publikáció illusztrációjaként láthattuk. 423 KALICZ 1963, KEMENCZEI 1966. 424 KOÓS 1994. 425 B. KOVÁCS 2002 426 BONDÁR 2005. 427 HORVÁTH 2002a. 428 KALICZ 1981, BONDÁR 1999, BONDÁR 2000, KALICZ 2002. 429 BONDÁR 2002b. 430 MRT 9. 31/65. lh. (483-484. o.) A leletet Kővári Klára publikálja a Patay Pál születésnapjára készülő kötetben.
