Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
48 CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA váltóknál hozták létre többnyire két rétegű telepeiket.46 Az átmeneti vadásztáborok a Dunára néző löszteraszokon helyezkedtek el. A fenti lelőhelyeken előkerült kőeszközök tipológiai szempontból inkább a Komárom megyei Pilismarót környéki lelőhelyekkel mutatnak kapcsolatot, míg a szobi a Balatontól délre fekvő egyik leggazdagabb késői felső paleolit lelőhellyel, Ságvárral47 mutat rokonságot. A ’90-es évek közepe után a Gábori-hagyatékból került vissza a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárába egy kockás fedelű iskolai füzet. A füzet Horváth Adolf János nyugalmazott tanítóképző intézeti tanár feljegyzéseit tartalmazza azokról a lelőhelyekről, ahonnan a paleolitikumtól a kora Árpád-korig bezáróan régészeti emlékanyag került elő. „A lelőhelyek: Nagymaroson és Nógrádverőcén paleolit gyűjtőpontok, Zebegényben paleolit, hallstatti, szkíta, szarmata, római, Szobon a több paleolit gyűjtőpont mellett az Árpád-korig teljes régészeti spektrum, Vác, Helemba, Pilismarót, Léva, Pátpuszta számos lelőhelyét említi.”48 Markó András régész egyetemi szakdolgozatában szintén a Duna-kanyar bal partjának őskőkori lelőhelyeivel foglalkozik. Az általa vizsgált terület „az Ipoly és a váci Gombás-patak között, a dunai 1708,2 és 1677,4 folyamkilométer közti sávban található, Szob, Zebegény, Nagymaros, Kismaros és Verőce határát, illetve Vác határának egy részét fedi le.”49 A katalógusban a már ismert őskőkori lelőhelyeken kívül több új felszíni gyűjtőpontot ismertet. A kései felső paleolit telepeken belüli specializált tevékenységre utal a Szob-Ipoly-parti telephely, amelyet több dunakanyari lelőhelyhez hasonlóan Horváth A. János fedezett fel a harmincas évek első felébe, 1937 és 1941 között rendszeresen kutatott és ásatást végzett a helyszínen. 1937-ben Gallus Sándor, majd 1940-ben Mottl Mária ásott itt, később, 1962- benés 1964-1965-ben Gábori Miklós végzett feltárásokat a telepen.50 Az átmeneti jellegű telepre kétszer tértek vissza az őskőkori emberek, de nem a vadászat, hanem az ékszercsiga gyűjtése volt a fő tevékenységük. A telep lakói a ma is jól ismert szobi csiga- és kagylógyűjtő helyről, harmadkori tengeri üledékből szedték össze az ékszercsigákat. Gábori Miklós feltárásán 348 db átfúratlan ékszercsigát talált, de sajnos „ezek nem azonosíthatóak a csi- gahalmokkal”, mivel az irodalmi adatok alapján a csigákon és kagylókon nem lehetett mesterséges átfúrás nyomát megtalálni, ezeket csak összegyűjtötték és nem helyben készítették el ékszereknek, cserekereskedelemre szánták azokat.51 Az utolsó eljegesedés után nagymértékben átalakult Európa paleoökológiai képe. Az olvadásnak indult jégtakaró helyén mocsaras és erdős területek keletkeztek, s a paleontológiái anyagban is jelentős változás mutatkozik. A jégkorszaki nagyemlős faunából kipusztult a gyapjas orrszarvú, óriásszarvas, mamut, barlangi hiéna, barlangi oroszlán és a barlangi medve. Az eljegesedés idején a magasabb hegységekből lehúzódó állatok, mint pl. a zerge és a kőszáli kecske, visszatértek eredeti lakóhelyükre. A rénszarvas északabbi területekre vándorolt. Területünkön a gímszarvas, a barnamedve, a farkas és a hiúz maradt meg, ugyanakkor feltűntek az őstulok társaságában a mérsékelt éghajlatra utaló erdei állatok, mint pl. az őz és a vaddisznó.52 Az őskőkor és az újkőkor közötti átmeneti időszakban, azaz a mezolitikumban (Kr. e. 10 000-8 000 év) a késői felső paleolitikum népessége, a gravetti, és a területünkön nem ismert magdaleni új, átmeneti kőkori kultúrák alakítója lesz. Az átmeneti időszakban a megváltozott életfeltételek mellett egyre inkább átalakult a mezolitikus lakosság életformája. Természetesen a népesség kő- és csontesz-közkészlete is jelentősen módosult a megelőző korszakhoz képest, s egymástól jelentős formai eltérést mutató, ún. törpe eszközöket használó kultúrák kialakulása figyelhető meg. Magyarország területéről a mezoli- tikum időszakából kevés lelőhelyet ismerünk. Számos terepbejárás során a Jászságban már nagy területen sikerült több száz gyűjtőpontot azonosítania Kerékgyártó Gyula amatőr kutatónak, melyek feltárása és értékelése jelenleg is folyamatban van.53 46 GÁBORI 1955, 54-66.; GÁBORI 1984, 111. 47 CSONGRÁDINÉ BALOGH 1997, 17-45., CSONGRÁDINÉ BALOGH 2000, 3-28. 48 T. DOBOSI-VÁRI, 1997, 47. 49 MARKO 2002, 4. Ezúton szeretném megköszönni Markó Andrásnak, hogy tanulmányozásra átadta szak- dolgozatát. 50 GÁBORI 1955, 54—66.; GÁBORI 1959,12.; GÁBORI 1964, 53-54.; VÉRTES 1965,189.; DOBOSI 1985, 7-30. 61 MARKÓ 2002. 78. 52 JÁNOSSY 1979, 160-161. 53 KERTÉSZ 1993, 1996.
