Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

AZ ŐSKŐKOR ÉS AZ ÁTMENETI KŐKOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN

49

Pest megye területén Sződligeten található mezolitikus lelőhely. Vác határban, a Duna melletti homokdombokon, futóhomokban került elő a lelőhely. 1954-ben Vértes László kovaeszközöket, szilánkokat, fosszilis csontdarabokat gyűjtött kiásott gödrökből. 1954-ben Gábori Miklós és Patay Pál, majd 1967-ben, az előző helytől 200 m-re ismét Gábori M. végzett feltárást.64 Az apró eszközös iparban a bőrmegmunkálásra használt kisméretű, változatos kidolgozású vakarok a legjellegzetesebbek, de néhány megmunkált kőkés is található a leletanyagban. 1967-ben egy 2.8x2.7 m-es sátoralap maradványait és két tűzhelyet sikerült feltárni. Az ásató a sződligeti lelőhely korát és leletanyagát késői felső paleolit hatásokat mutató átmeneti kőkorinak határozta meg. Véleménye szerint a sződligeti telep jellegét tekintve azt a korai mezolitikus kultúrát képviseli (tardenoisi kultúra),, amely még inkább a megelőző őskőkori időszakhoz, s nem az utána következő átmeneti kőkorhoz tartozik.

A Dunakanyar vidékéről, de az egész ország területéről a kései felső paleolitikum időszakából aránylag sok lelőhelyet ismerünk, míg a földtörténeti jelenkorral beköszöntő új gazdálkodási és természetföldrajzi viszonyok között megtelepült emberek lelőhelyei szinte hiányoznak. Ez valószínűleg az Európa-szerte megfigyelhető népességcsökkenésnek köszönhető, aminek közvetlen oka a megszokott jégkori vadállomány kipusztulása, illetve északabbra húzódása lehetett. Ennek ellenére a csekély számú átmeneti kőkori lelőhelyünk jelzi, hogy nem maradt lakatlan a Közép-Duna-medence vidéke sem. 54 *

54 GÁBORI 1956,177-182.; GÁBORI 1964, 69-70.; GÁBORI 1968, 33-36.; VÉRTES 1965,215.; MRT XIII/2.

31/9. lelőhely, 458-459. Csak érdekességként kell megemlíteni, hogy 1954-ben Patay Pál volt az ásatás vezetője.