Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
46 CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA Ugyanúgy a Galga vidékről származik egy nagyobb mennyiségű kőeszközöket tartalmazó hidrokvarcit műhelyanyag. Püspökhatvan-Dióson 1990-1992-ben T. Dobosi Viola és Csongrádiné Balogh Éva végzett feltárást. Allatcsontanyag híján itt feltehetően nem vadásztanya volt, hanem a felszínre kibukkanó homogén hidrokvarcit nyersanyag kitermelése miatt keresték fel a területet. A lelőhely közvetlen környékén folytatódnak a feltárások, a pontosabb kulturális besorolás még nem végezhető el, de a radiokarbon vizsgálat szerint a telep kora 27 700 év.28 Egyelőre úgy tűnik, hogy szintén egy idősebb felső paleolit népesség nyersanyagkitermelő műhelyével állunk szemben.29 Ácsa határában, a 250-300 méter magasságú dombsor egyik tagjának, Rovnyának ellaposodó tetején 1999-ben Béres Sándor és Péntek Attila paleolit lelőhelyet fedezett fel. A többségében helyi nyersanyagból készült eszközök között különösen nagy számban vannak olyan rövid, magas hátú vakarok, amelyek a szomszédos szlovákiai területek nyíltszíni au- rignaci telepein gyakoriak. Az ilyen típusú telepek Magyarország területéről eddig hiányoztak. Eddig egyetlen hitelesítő ásatáson a kulturréteg szintjét sikerült azonosítani, egyelőre határozott települési jelenségek nélkül. A feltárást T. Dobosi Viola végezte és a kutatást a későbbiekben folytatja.30 2. A Bükk hegység területén találhatók a Szeleta-kultúra barlangokból jól ismert, és a Szeleta-barlangról elnevezett levélhegyes felső paleolit lelőhelyek. Az aurignaci és a Szeleta- kultúra felső kultúrrétegének barlangi medvevadász népessége egymással párhuzamosan élt a Bükk hegység keleti és nyugati területén. A kutatók több felszíni szórványként előkerült kétoldali megmunkálású levélhegyet soroltak a Szeleta-kultúrába. Az egyik a Galga vidékről, Aszód-Tarackás lelőhelyről származó felszínről gyűjtött Szeleta típusú levélhegy. A fejlett Szeleta-kultúrába tartozó, tökéletes kidolgozású, finom, babérlevél alakú hegy a kultúrára jellemző nyersanyagból, üveges kvarcporfírból készült.31 1977-ben T. Dobosi Viola eredménytelen próbaásatást végzett a helyszínen. Ugyanúgy felszíni szórványként került elő a dunakanyari Szob-Oregfalu-dűlőből egy üveges kvarcporfírból készült bifaciális (kétoldali) megmunkálású levélhegy. Horváth Adolf János nem régen előkerült feljegyzéseiből tudjuk, hogy az általa „tűzkő szakócá”-nak nevezett kőeszköz Szob határából, az Öregfalu dűlőből került elő, 1934 végén. Leírása szerint a Nemzeti Múzeumban átadta dr. Hillebrand Jenő múzeumőrnek, aki szerint a lelet „30 000 esztendő!”-s.32 A szórvány eszközt a kutatók pusztán tipológiai jellemzői alapján többféle kultúrába sorolták, így a a solutréeni, majd az aurignaci, később a Szeleta- és a gravetti kultúrába. T. Dobosi Viola szerint az eszköz a „lösz-paleolitikum” tágabb fogalomkörébe tartozik.33 Markó András 2002-ben készült szakdolgozatában részletesen foglalkozik a lelőhellyel és a kőeszközzel. Az 1934-ben talált levéleszköz helyét 1999-ben sikerült azonosítania, de többszöri terepbejárás során sem találtak újabb régészeti leletet. Katalógusában Szob-Öregfalu- dűlő I. őskori gyűjtőpontként szerepel a lelőhely. A pattintott kőeszközt volgográdi típusú késként határozta meg és a középső paleolitikumba, az ún. Micoquien jellegű iparok közé sorolta.34 3. A franciaországi La Gravette lelőhelyről elnevezett gravetti kultúra magyarországi elterjedésében legalább három kronológiai és egyúttal települési szintet lehet elkülöníteni. A jégkor utolsó szakaszában ez az új műveltségű és életformájú népesség egész Európában általánosan elterjedt. Jellegzetes kőeszköze az úgynevezett gravette-hegy, a pattintott nyílhegy. Vakarok, árvésők, s egyéb kőkések mellett bőségesen használhattak fa- és csonteszközöket, bőrből készült tárgyakat. Az aurignaci és a Szeleta-kultúra kortársa lehetett, sőt, esetleg a fejlett Szeleta-kultúra előtt jelent meg a gravetti kultúra első hulláma 28 DOBOSI-HERTELENDI 1993, 139. 29 CSONGRÁDINÉ BALOGH 1991a, 22-24.; CSONGRÁDINÉ BALOGH 1991b; DOBOSI 1993b. 30 T. Dobosi Viola szóbeli közlése. Ezúton is köszönöm a kapott információt. 31 DOBOSI 1978, 10. 32 T. DOBOSI-VÁRI 1997, 71-72. 33 ÁBORI1953, 50.; GÁBORI-GÁBORI-CSÁNK1957,52.; VÉRTES 1965,162.; DOBOSI 1975,67-68.; MRT XIII/2. 26/10. lelőhely, 316. 34 MARKÓ 2002, 81-82.
