Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
AZ AVAR KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 411 késő avar kor első periódusában, a 7. század utolsó harmadában az íjkarok gyakran 28-31 mm szélesek (igaz, a keskenyebb karúak is használatban maradtak), később még ennél is szélesebb karú íjakat használtak.116 A nyilak vasból készült hegye - legalábbis a legsűrűbben használt háromszárnyú típusnál - rövidebb és keskenyebb lett. Az átalakulás jelei megfigyelhetők a lószerszámokon, főleg a kengyeleken is. A puha talpú csizma viseletét feltételező kerek talpallójú, jellegzetesen korai, alma alakú hurkos és hosszú fülű kengyelek mellett megjelentek az ugyanilyen, de egyenes talpallójú kengyelek (ilyen a már említett csengődi, és egy újabban közölt lelet Csongrád-Vendelhalomról117). Ezek a merev talpú csizmába bújtatott lábhoz alakított kengyelek a késő avar korban általánosak lesznek, bár a 7. század 3. harmadában még a kerek talpallójúakat is használták.118 E röviden részletezett változások arra utalnak, hogy változás történt a fegyverek és lószerszámok használatában. Ez azt jelenti, hogy újfajta harcmodor volt kialakulóban a 7. század közepe táján. Egészen nyilvánvaló módon ennek létrejöttét valamilyen kényszerítő tényezők idézték elő, hiszen korábban - az avar honfoglalástól 626-ig - sikeres hadjáratok sora bizonyította a nehézpáncélos lovasság mindent elsöprő erejét. Az expanzív külpolitika azonban megtizedelte az avar sereg gerincét alkotó fegyvernemet, s a konstantinápolyi vereség (626) után elapadt bizánci aranyadót (évi 80-100-120 000 arany solidust) sem tudták pótolni: a 7. század második harmadában a régészeti leletanyag tanúsága szerint általános elszegényedés tapasztalható. Jelentős létszámú (a bizánci hadjáratok idején 2-3000 főre becsült) nehézpáncélos lovasság fenntartása anyagilag lehetetlenné vált, s szükség se nagyon volt már rá. Szerepét a korábban is meglévő, ám a 7. század középső harmadától a megváltozott körülményekhez egyre inkább igazodó lovasfelszereléssel és fegyverekkel ellátott könnyűfegyverzetű lovasság vette át. Mindez fontos része volt a 7. század elejétől meginduló, a 626-635 közötti kül- és belpolitikai válság által is inspirált életmódbeli változásoknak. Lényegesen ritkábban dokumentált az életformaváltás másik - időben a temetők kialakulását megelőző - régészeti vetülete, az állandó jellegű települések kialakulása. Megyei telepfeltárások hiányában csak a más vidékeken (Dunaújváros, Tatabánya, Szekszárd, Kölked, Tiszafüred stb.)119 napfényre került, hasonló korú telepjelenségekből tudjuk, hogy a 7. század elejétől létrejövő avar falvakban félig földbe mélyített, 8-10-12 négyzetméter alapterületű, négyzet vagy téglalap alakú, oszlopszerkezetes, sarkában kőből rakott, vagy agyagba vájt kemencével, esetleg padlóba mélyített tűzhellyel ellátott, jellegzetes kora középkori eurázsiai háztípusban élt a korai avar társadalom jelentős részét kitevő szabad pásztorok nagy része. A házak között szabadtéri tűzhelyek, különféle mesterek (kovácsok, fazekasok stb.) műhelyei, termény- és hulladéktároló gödrök helyezkedtek el. A feltárt árkok, illetve árokrendszerek gazdálkodási egységekre oszthatták a falvakat s talán állatösszetartó szerepük (pl. karám) is volt, meglétük valamilyen formában feltehetően összefüggött a tulajdonviszonyokkal. Mivel a telepfeltárásokon előkerült házak és a bennük talált leletanyag nem tükrözi a temetőkben jól érzékelhető társadalmi tagozódást, fel kell tételezni, hogy az avarok nyilvánvalóan használták a bizánciaktól is megcsodált nomád sátrat, a jurtát, sőt a földfelszínre fából épített boronaházat is. Feltehetően ilyen lakóépületben élhettek az előkelő középréteg ezüstöves-ezüstkardos képviselői, s a legelőkelőbbek is.120 A szerencsével is párosuló korszerű régészeti módszerek segítségével ma már néhány ilyen földfelszínre épített lakó alkalmatosság nyomait is dokumentálni tudjuk: Szolnok megye székhelyén és a hozzá közeli Kengyel területén fából készített boronaházak nyomait lehetett kimutatni.121 116 A csontból készült íjlemezekről összefoglalóan: MADARAS 1990, 175-180. 117 LÓRINCZY-SZALONTAI1993, 284., V t. 17. 118 BÓNA 1970, 255.; CILINSKÁ 1966, 189-192. 119 BÓNA 1973b; SZATMÁRI 1982-1983; KISS 1979; MADARAS 1991. 120 BÓNA 1985, 14. 121 CSEH 1989, 34.; CSEH 1993.
