Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
410 PÁSZTOR ADRIEN - SIMON LASZIO nem tartozott az intenzívebb fegyveres szolgálatra fogottak közé. Többek között ez is utal arra, hogy az Avar Birodalom északi határain túl semleges vagy katonailag nem számottevő, veszélytelen népek élhettek ekkor, s az expanzív avar külpolitika egészen más irányultságú volt. A női sírok leletei közül említésre méltó az aranyból készült granulált díszű gömb- csüngős fülbevaló, a színes, dudoros, szemesgyöngyök, néhány idegenszerű ékszer: a 389. sír trapéz alakú poncolt csüngői, a 302., 385. sír kétoldalas fésűi stb. A váci temető egyik legjelentősebb lelete a 140. sír öntőmintája, amelynek segítségével félhold alakú csüngőket és barázdált szalagokat lehetett előállítani. A korai avar környezetben előkerült hamvasztásos sír a temetőben meglévő kelet-európai eredetű tágyakkal (a már említett poncolt csüngőn kívül a Szigetszentmiklósról is ismert ún. ujjas fibula említhető itt)110 együtt talán valamiféle keleti szláv (ant?) etnikumhoz tartozó egyének avar közösségbe kerüléséről tanúskodnak. A főként katonai szervezettségű nomád társadalom átalakulásának pregnáns megnyilvánulása a fegyver, ezen belül a vadászatra kevésbé alkalmas kard sírmellékletként való fel- használásának ritkulása. Az 567/568-626/630 közé keltezhető Kárpát-medencei avar kardok száma (79) majdnem másfélszerese a 7. század 1-2. harmadára, illetve a 626/630-670 közé keltezhető kardok számához (55) képest. Keltezési bizonytalanságok miatt ezt az arányt kétség kívül rontja az 59, csak tágan a korai avar korra datálható lelet, ám ha ezt ellensúlyozandó, csak a 7. század második harmadából származtatható kardok számát (25) vesszük, e fegyver mellékelésének csökkenő tendenciája akkor is nyilvánvaló. Ez a tendencia Pest megyei adatokkal is kimutatható. A budapesti leletekkel együtt a Pest megyében talált korai avar kardok száma 19. Ebből 12 leletet lehet a korai avar koron belül keltezni. 7 db (Budapest XII., Farkasrét;111 Budapest XXI. Csepel; Törökbálint 1., 2. sír; Visegrád, Duna-meder; Zsámbok 1., 2. sír) a korai avar kor első feléből származik, 2 (Dabas/Gyón 1. sír; Vác-Ka- vicsbánya 301. sír) a 7. század első-második harmadából, 1 (Nagykörös-Szurdok) a 610/620- 630/640-es évekből, 1 (Bugyi-Ürbőpuszta 14. sír) a 7. század középső harmadából, 1 (Budapest XII., Törökbálinti u. 15.)112 pedig a 7. század közepe tájáról. A karddal való temetkezés szokásának változása e fegyvert forgató katonáskodó réteg jelentős létszámcsökkenését, szerepmódosulását jelenti, továbbá azt, hogy e szokás gyakorlása kevesek - nagyobb részt a vezetőréteghez tartozók - kiváltsága lett. Igazolja mindezt a nemesfémveretes kardok korszakonkénti megoszlása is. A korai avar kor első felében a 79 kardból 55 volt díszítetlen, tehát közrendű harcoshoz tartozó, 24 pedig nemesfém szerelékes, vagyis előkelő sírból származó. A korszak második periódusából származó 25 kardból 17-et díszítettek arany és ezüst véretekkel. Az arány szinte pontosan fordított.113 A Pest megyei leletek még plasztikusabban illusztrálják e jelenséget. A 19 Pest megyei és budapesti kardból 8 volt valamilyen nemesfémmel díszítve: a Budapest-csepeli, a nagykőrösi és a zsámboki 1. sírból való arannyal, a dabasi, a két törökbálinti, a visegrádi és a zsámboki 2. sírból való ezüsttel. Közülük 6 készült a korai avar kor első felében, a két fennmaradó pedig a 610/620- 630/640 között illetve a 7. század 1-2. harmadában. Ugyanakkor a fegyverek számának csökkenésével egyidőben azok tökéletesítésére való törekvés is megfigyelhető.114 A kardoknál ez a korábbi időszakban egyforma mértékben használt egy-, és kétélű kardok típuscsökkenésével járt, vagyis az egyélű fegyverek szinte kizárólagossá válásával. (A 9 ismert vágóélű Pest megyei és budapesti kardból 5 egyélű: 3 a korai avar kor első feléből való, 1 610/620-630/640 közé, 1 pedig a 7. század 2. harmadára keltezhető. A két biztosan kétélű kard a korai avar kor első felében volt használatban, a csak valószínűsíthetően kétélű csepeli fegyver szintén, míg a dabasi kard csak tágan a 7. század 1-2. harmadára keltezhető.) Ezzel egy időben feltűntek a későbbi szablyákra jellemző tulajdonságok, a penge enyhén íves kialakítása, fokéi és a gömbös végű keresztvas alkalmazása.115 Az íjnál és a nyílnál - pontosabban a nyílcsúcsnál - a méretbeli változások a szembetűnőek. (E fegyverek méretei nyilvánvalóan összefüggésben voltak hatékonyságukkal.) A csontlapokkal erősített íj karjának szélessége a korai avar korban átlag 23 mm, a korszak vége felé gyakran szélesebb. A 110 NAGY 1998a, 179. Taf. 171. 5. 111 NAGY 1998a, 97-98. 112 NAGY 1998a, 98-99. 113 SIMON 1991, 280-282. 114 Ezekről összefoglalóan a további irodalommal 1. SIMON 1995. 115 SIMON 1993a.
