Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében

AZ AVAR KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 409 1/15., Tahitótfalu 30/19., 30/21., Tök 35/6., Felsőgöd 7/2., Репс 22/38. lelőhely102). Terepbe­járással megfigyeltek hasonló jelenséget az Alföldön is (Nagykőrös-Homolytája, -Al­sójárás103). Régészeti feltárás sajnos egyik lelőhelyen sem történt. Valamivel többet tudunk e településtípust használó közösség temetőiről. Talán egy ilyen, békeidőben pásztorkodó, háborúban katonáskodó közösség temetkezhetett Százhalombattán a Duna magaspartján. A sajnos építkezéssel is megbolygatott sírok leletei közül említést érdemelnek all. (lovas) sír mellékletei: a harcos övét pajzs alakú préselt ezüst veretek, nagy szíjvég és több kisszíjvég díszítette, lovának szíjazatát ugyancsak ezüst­ből készült félgömbös díszek és háromkaréjos, rojtmintás veretek ékesítették.104 Hasonló korú és jellegű temetőket ismerünk még Pilisborosjenő-Téglagyár lelőhelyről105, Veresegy- háza-Fürdő utcából106, Nógrádverőce, Fehérhegy-oldalról (1946. évi leletek),107 s minden bi­zonnyal ilyen lehetett a Nagykőrös, Nyárkútrét-dűlőnek a Nagyerdőbe nyúló tisztásán az 1930-as években megbolygatott, lovassírokat is tartalmazó temetője is.108 Megközelítőleg egy nemzedéknyi időszak eltelte után nyilvánvalóvá lett, hogy a Kárpát­medence nem igazán alkalmas terület a szükségképpen nagy távolságokat bejáró legeltető nagyállatartásra. A nomád életformával együttjáró expanzív külpolitika válsága is megmu­tatkozott: a 6. század végén Baján fiai több csatában vereséget szenvedtek, s a bizánci csapa­tok egészen a Tiszáig végigdúlták Avariát. A létfenntartás elemi érdeke megkövetelte az életformaváltást. Ennek a régészetben is gyakorta észlelhető jele a letelepülő közösségek több száz síros nagy temetőinek kialakulása. E temetők nagy részében jól tükröződik a korai avar társadalom szerkezete, amely a nagycsaládi-nemzetségi rokonsági kötelékek felbom­lására, végső soron a feudalizmus kezdeteire utal. A temetők közepén vagy tengelyében cso­portosulnak a birtokos családok, a szabad harcosok lovassírjai, körülöttük arany és ezüst ékszereket viselő asszonyaik. A vezetőréteg körül találhatók a könnyűfegyverzetű (lándzsa, íj, nyil), gyakran ló nélkül eltemetettek, a személyi vagy harci kíséretet alkotók csoportja, asszonyaik egyszerűbb, többnyire csak ezüst ékszereket viseltek. A temetők legszélén helyezkednek el a szegényes szolgasírok: a férfiak mellett általában csak egyetlen vascsatot és vaskést, a női temetkezésekben üveggyöngyöket találunk. A fentebb vázolt folyamatot, illetve társadalmi berendezkedést is érzékeltető egyik Pest megyei temető, pontosabban temetőrészlet Vác, Kisréti-dűlő kavicsbányájában került feltárásra. Az előkerült 515 sír nagyobb része korai avar kori, az ismert temetkezések egy kisebb része azonban a 8. század közepéig, illetve végéig került földbe.109 A temetőárokkal is övezett sírok zömének tájolása általában NY-K, illetve NY/ÉNY-K/DK. A mintegy 70%- ban - főként a korai részen - kirabolt temetkezésekben gyakori a fa sírépítmény, amelynek nyoma már a sírfolt észlelési szintjén is észlelhető volt; a négy oszlop által tartott tető felte­hetően a halott védelmét szolgálta. Koporsóra csak néhány megfigyelést lehetett tenni. 4 férfit a lovával együtt temettek el. Gyakori az ételáldozat, a temetkezések mintegy felében volt agyag edény és igen sok sír tartalmazott állatcsontot is. Az elemzések szerint ez utób­biak között jóval több a baromfi, mint az emlősállathoz tartozó csont: ez a körülmény ön­magában is utal a sírokat hátrahagyó népesség letelepült életmódjára. Ezt mutatja egyébként az emlősállatok egyedeinek gyakorisága is: leggyakoribb a szarvasmarha, utána a juh és a sertés következik. A korai leletanyagból kiemelkedik néhány övveret garnitúra: pl. az ezüst berakásos vasveretek, a hozzájuk tartozó karcolt-poncolt mintás ezüstből készült nagy- és kisszíjvégekkel; jellegzetes észak-itáliai, Alpok vidéki stílusú öntött bronz övkészlet, és egy sima ezüstlemezes öv sok mellékszíjjal. A kevés számú fegyver (az egész temetőben egy egyélű kard, egy kardhoz vagy szablyához tartozó koptató, 3 sírban lándzsa, 11 sírban 1-3 nyílcsúcs, 4 sírban fokos) tanúsága szerint a közösség - jóllehet a birodalom határán élt ­102 MRT 7. 33, 331, 312. és 338., MRT 9. 89, 275. 103 SIMON 1983, 88. 104 Százhalombatta, 27/15. lelőhely: MRT 7. 242-243. 105 Pilisborosjenő 15/2. lelőhely: MRT 7. 141-142. 106 Veresegyház, 37/30 lelőhely: MRT 9. 561-562., GARAM 1993, Kát. 147. 107 Nógrádverőce 20/8. lelőhely: MRT 9. 244. 108 SIMON 1983, 76-78. log TETTAMANTI 1972; TETTAMANTI 1977; és az ásató szíves szóbeli közlése.; MRT 9. 468-469.; TET- TAMANTI 2000.

Next

/
Thumbnails
Contents