Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
404 PÁSZTOR ADRIEN - SIMON LÁSZIÓ eltemették préselt ezüst rozettákkal díszített szerszámzatú hátaslovát is. Ez a sír (1.) kettős temetkezés volt. A lovas férfi mellett övének bronzcsatját és ezüst szíjvégét, kétélű, ezüst véretekkel díszített P tartófüles, keresztvas nélküli, egyenes kardját találták meg. Lábainál egy másik, NY-K-i tájolású váz is feküdt, bal vállánál edénnyel. Előkerült még egy korai, ún. keskenykarú íjat merevítő csontlemez, valamint a ló mellett rossz megtartású, hurkos fülű vaskengyel és csikózabla. A 2. sírban eltemetett férfi ezüst gömbcsüngős fülbevalót, nyakában egy szem lapított gömb alakú fekete gyöngyöt viselt, övének préselt ezüst nagyszíjvégét az ún. Martinovka-stílusú tamgadíszes (nemzetségjellel ellátott) minta díszítette, mellette vaskést, nyílcsúcsot, kovakövet, illetve kardjának ezüst és bronz véretekkel díszített tokmaradványait találták.57 Ez utóbbi sírnál különösen érdekes, és a hasonló korú Pest megyei temetkezésekben egyedülálló az egyetlen gyöngyszem viselete; feltehetően bajelhárító szerepe lehetett. Előkerülésének körülményei miatt is figyelemre méltó a visegrádi ezüst szerelékes kard.58 A lelet a Szentendrei-sziget északi végétől nem messze, a Duna medréből került napfényre. A bronzkori kardokon kívül59 a magyarországi ún. folyóleletekről alig tudunk valamit. A visegrádin kívül egyetlen avar kori folyólelet egy Lábatlannál a Dunából előkerült kard.60 Bár ezek a leletek a vizen való átkeléskor is beleeshettek a folyóba, vagy partomlással, földcsuszamlással akár több sírral együtt véletlenszerűen is vízbe kerülhettek, nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy babonás okból, áldozati tárgyként dobták őket a hullámsírba. Feltevésünk jogosultságát két bizánci forrás is alátámasztja, amelyek szerint az avarok vallásos színezetű szertartásaiban a kardnak és a víznek egyaránt fontos szerepe lehetett. Menander Protector szerint Baján kagán Sirmium 579. évi ostromakor a bizánci követek előtt „kivonta kardját és avar szokás szerint megesküdött: átkot mondott saját magára és az egész avar népre, ha a rómaiak ellen mesterkedve tervezné a Száva-híd építését. Kardtól vesszen el akkor maga és az avarok egész törzse, a magasságos ég s az égben lakó isten küldjön le tüzet reájuk, körös körül a hegyek és az erdők zuhanjanak reájuk és a Száva folyó föléjük áradva borítsa el őket.” Szent Pankratius Euagrius által írott életrajzában pedig fogságba esett avarok mondták: „Mi az avar nép fiai vagyunk és mindenféle csúszó-mászók meg négylábúak képmásait tiszteljük. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardjainknak is áldozunk.”61 Meglehet, csak tartalom nélküli szokásos barbár eskü-formulák őrződtek meg az idézett forrásokban, ám ezt éppen úgy nem lehet bizonyítani, mint azt a hipotézist, miszerint a visegrádi kard áldozati tárgyként került hullámsírba. A hasonló körülmények között előbukkant Nagykőrös-szurdoki lelet nem támogatja feltevésünket, hiszen ott nem a fegyver, hanem csak a fejedelmi kardról leszaggatott, aranyból készült szerelékek feküdtek a Kőrös-ér halastóvá duzzasztott medrében.62 Maga a fegyver kétélű, keresztvassal ellátott, markolata karikában végződik, függesztő szerkezetét hármasívű borítás fedte; szinte tökéletes mása a csengelei kardnak, amelynek kisérő leletei63 támpontot adnak a visegrádi kard egykori tulajdonosának viseletéről és fegyverzetéről megrajzolandó képhez is. A Csengéién eltemetett előkelő harcos a koponyája mögött talált két bronzkarika tanúsága szerint két ágba font varkocsot viselt, amelyet feltehetően színes szalagok is díszítettek. Rangjelző díszövét oroszlánokat ábrázoló préselt kettőspajzs alakú arany veretek ékesítették, nagyszíjvégén gyöngysorkeretbe foglalt rácsminta, a három kisszíjvégen ugyancsak oroszlánok láthatók. A préselt ezüst korongokkal díszített fegyverövről csöngött le az ezüstveretes kard, az íjtegez és a 11 nyilat tartalmazó nyíltegez és 2 kés.64 Kétségtelen, hogy a csengelei sírban előkelő avar harcos, talán egy nemzetségfő nyugodhatott. Kardjának Visegrádon előkerült rokonát hasonló rangú és gazdagságú úr forgathatta, akinek szállása valahol a Dunakanyarban, vagy annak közelében állhatott a 6. század utolsó harmadában, a 7. század elején. 57 KOVRIG 1957; MRT 7. 35/25. lelőhely, 347-348. 68 TAVAS 1978; SIMON 1986,124-141. 59 V ö. MOZSOLICS 1975. 60 SIMON 1991, 300., Katalógus 113. 61 SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 47., 208-209. 62 SIMON 1983, 9-12. 63 CSALLÁNY 1939, 129-131., 1.1. З-За, II. t. , 5-7. kép., VII. t. 64 A csengelei övék rekonstrukcióját 1. LÁSZIÓ 1955, Fig. 80.
