Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: Történeti bevezetés a jazig-szarmata és kvád régészeti fejezethez
TÖRTÉNETI BEVEZETÉS A JAZIG-SZARMATA ÉS KVÁD RÉGÉSZETI FEJEZETHEZ 347 177-ben kiújult a háború, a kvádok és markomannok (talán a jazigok is) betörtek Pannóniába. A tartományi seregek 178 elején súlyos vereséget szenvedtek. Marcus Aurelius és fia, Commodus 178 augusztusban Sirmiumba érkezett. Az összevont római csapatok 179 közepén leverték a jazigokat. A békekötésben megtiltották a jazigoknak, hogy a Dunán hajóik, csónakjaik legyenek, s nem léphettek a dunai szigetekre. Viszont teljesítették régi követelésüket, összeköttetést az al-dunai roxolánokkal a dáciai helytartók felügyelete alatt, s engedélyezték számukra a Duna-parti vásárhelyek látogatását (Cassius Dio LXXI, 33, 1., 19.; Script. Hist. Aug., Commodus 12, 6.). A jazigoknak részt kellett venniük a kvádok elleni hadjáratban, ami 179 nyarán a kvádok vereségét hozta. A római hadsereg megszállta a kvádok és a markomannok földjét, a telet is ott töltötte. A hadműveletet Commodus császár (176-192) fejezte be 180 augusztusában, a korábbihoz hasonló feltételekkel kötve békét a kvádokkal és markomannokkal, de mindkét nép fiatal férfijait (a kvádoktól 13 000 főt) besorozta a római hadseregbe (Cassius Dio LXXI, 2., 20., 33, 3.). A hosszú háború súlyos veszteségekkel, pusztítással járt a limes mindkét oldalán. 179- 180 telén a kvádok országuk elhagyására készültek, amit a megszálló római hadsereg akadályozott meg (Cassius Dio LXXI, 30, 1-2.). Nem jöttek létre a Marcus Aurelius tervezte új tartományok, 180 után a háborút megelőző szövetségesi viszony állt helyre, újult meg. Pannonia előterében a népességi viszonyok sem változtak meg lényegesen, a birodalommal nem szomszédos kotinusok betelepítése a kvádok területét növelte valamelyest. Pannonia és szomszédai kapcsolatára a 3. század közepéig a béke jellemző, amit csak kisebb csatározások zavartak meg. Egyedül a 212-213. évi összecsapás lehetett jelentősebb, amikor a kvádok (és a szarmaták?) betörtek Pannonia EK-i területeire. 214-ben Caracalla császár (198-217) e betörésért Gaiobomarus kvád királyt magához rendelte, s kíséretével együtt kivégeztette (Cassius Dio LXXVII, 20, 3-4.), következmények nélkül. A 230-as évek végén, a 240-es években válsághelyzet alakult ki az Al-Dunánál, melynek okozói a Fekete-tengerhez érkezett gótók voltak. Az itteni és Dacia környéki harcok a 250- es évekig nem érintették Pannonia környékét. 252-ben kvád és szarmata támadás érte Pannonia északkeleti részét. 258-ban Attalus markomann király vezette csoportot telepített le Pannonia Superior területén Gallienus császár (253-268), aki beleszeretett Pipa királylányba (Aur. Victor: Caesares 33, 1.). 259-260-ban kvád-szarmata támadás érte Pannóniát. Gallienus erői máshol voltak lekötve, ezért a moesiai és pannóniai csapatok Sirmiumban császárrá emelték Regalianust. Az ellencsászár eleinte sikerrel küzdött a szarmatákkal, majd seregével együtt áldozatul esett a támadásnak. Mind a források, mind az ásatások eredményei Pannonia katasztrofális pusztulásáról tanúskodnak (Aur. Victor: Caesares 33, 1-2,; Sript. Hist. Aug., tyr. trig. 10, 1- 2.; Eutropius IX, 8, 2.). 1-2 év múlva azonban Pannóniában helyreállt a római uralom. 270 nyarán vandálok (a mai K-Szlovákia, EK-Magyaország területén élt germán nép) és velük szövetkezett kvád, szarmata csoportok törtek be Pannóniába, hogy római területre telepedjenek. Aurelianus császár (270-275) azonban legyőzte őket, 2000 harcost felvett a hadseregébe, a többieknek haza kellett térniük (Zosimos I, 48, 2, 49.; Scrpit. Hist. Aug., Aurelianus 18, 2., 30, 5.). A következő évtizedekben, a hézagos forrásadatok szerint 310 tájáig, gyakran került sor összecsapásra az alföldi szarmaták és a rómaiak között, míg a kvádok ritkán fordultak a birodalom ellen. A szarmaták fellépése mögött északkeleti germán szomszédaik, a vandálok és gepidák nyomása állhatott. A vandál-gepida szövetség 290 körül megpróbálta elfoglalni az Erdélyi medencét, de a birtokon belül levő gótok és taifalok legyőzték őket. A vereséget szenvedett két nép bizonyára a szarmaták rovására próbált új szállásterületekhez jutni. Nincs forrásadat a szarmaták, valamint a vandálok és a gepidák közötti háborúra, mégis valószínű, hogy voltak közöttük összeütközések. 293 előtti szarmata háborúra utalhat a Mikebudán, az elpusztult középkori templomból származó, hiányos feliratú kő, melyet Diocletianus (284-305) és társcsászára Maximianus (-305) állíttatott.4 294-ben, egy a szarmatákon aratott győzelem évében római tábor épült szarmata területen Dél-Bácskában, Acumincummal és Bononia (Banostor, Szerbia) táborával szemben, a két táborban a 4. század vége felé is állomásoztak római egységek (Chron. Min. I, 230.; Not. Dign. Occ. XXXII, 41., XXXIII, 48.). 4 CIL III 10605a.; PRK 1990, 46.
