Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
311 ásott gödörből, a másik egy 5. századi különálló sírcsoportból származik. (21. kép) Ez utóbbi kettőn poncolt állatdíszítés is volt, melyhez hasonlók Intercisából, Csákvárról és a Maros menti temetőkből ismertek. Ez a fésűtípus pannóniai sajátosság, itt alakulhatott ki. (Régebben gótnak tartották, de jelenleg több van a provinciában mint a Barbaricumban.) Ilyen, gotokra jellemző fésűforma, pontkörös illetve poncolt díszítéssel máshol nem fordul elő. Helyi provinciális műhelyek gyártották a fésűket, de a divat germán hatásra terjedhetett el. (Hunokra nem jellemző a fésű viselet. Valamely előlük menekülő népcsoport hozhatta a divatot.) A 4. század utolsó negyedétől, kb. az 5. század közepéig használják Pannóniában ezeket a csontfésűket. A lelőhelyeken általában több fajta fésű típus szerepel egyszerre, pedig a barbár népekre csak egy-egy forma jellemző (púpos hátú - gót, kétoldalas - gepida stb.). Kevert népcsoport használhatta. Divatként a római nők is átvették. Új ékszerként tűnik fel a 4. század utolsó harmadában a poliéder végződésű fülbevaló és hajtű. Már római tűk is készültek ilyen fejjel, de az 5. század közepi női divatra a legjellemzőbb. Az egész Kárpát-medencében gyártották őket. Lehet tömör bronz vagy ezüst, illetve a legkésőbbi változat nagyobb és ékkő berakásos, pl. Csákvár, Aquincum, Szob. (Ez utóbbi darab átmenet a későbbi nagyobb változatok felé.) Pest megyében a szentendrei temetőben mind a fülbevaló, mind a hajtű megtalálható, sőt oktaéder alakú gyöngy is van. A hajtű ezüstből készült, kőládasírban volt, mellette csontfésű, a fülbevaló földsírból került elő simított bögrével és kézzel formált szűrőtállal, a gyöngy mellett pedig csontfésű és aláhajtott lábú fibula volt. Biatorbágyon 2 db volt a római telep egyik gödrében koponyával s fésűkkel együtt (34/9. lh.). Budakalászon egy kislánysírban került elő púposhátú csontfésűvel s átfúrt Valentinianus éremmel együtt (3/12. lh.).217 Visegrádon a Gizella-majori erőd melletti temetőben ugyancsak voltak poliéder végződésű fülbevalók.218 Az aláhajtott lábú fibula is ebben az időszakban tűnik fel új ékszerként a provinciában. Közép-Európában barbár területen már a 3-4. században széles körben használt ékszer. Két vállon hordják, nők is viselik. Mivel ez a fibula viselet a lovasnomád hunok ruházatára nem jellemző, valami más, gót, alán (szarmata) vagy kvád népességet kell viselőiben látnunk. Egy szentendrei sírból ismerünk ilyeneket kétoldalas csontfésűvel, oktaéder alakú gyönggyel és különböző vastárgyakkal, eszközökkel együtt. Visegrád-Gizella-majorban is sírból került elő. Százhalombattán már egy későbbi sírban cikáda fibulával együtt volt. Az aláhajtott lábú fibulákat utánozták is az V század első felében, mikor a korábbi funkcióját elvesztett hagymafejes fibulák gömbjeit, illetve keresztvasát leszerelik (pl. Százhalombatta). (A nagy központi fegyvergyárakat a hadsereg kivonásával megszüntették, így nincs már ekkor fibula utánpótlás.) Az 5. század első felében végig használtak csonkított fibulákat, másfajta fibulákkal együtt, majd szerepüket a ruhatűk vették át. Pátyon a különálló hunkori sírcsoport sírjai között volt egy, melyben a halott nő vállán két ezüst ruhatű fogta össze a ruhát.219 Talán idegen eredetű még néhány gyöngytípus is (pl. borostyángyöngy, amfora alakú gyöngy stb.). Ez utóbbi a keleti-germán területre jellemző. A szentendrei és budaörsi temetőben, illetve a budakalászi sírcsoportban vannak ilyenek. (Budaörsön arany amfora alakú gyöngy van, minden más barbár melléklet nélkül). Mindezek a leletek kb. a 4. század utolsó harmadában tűnnek fel, néha előbb is, és tovább élnek az 5. században. Ezen belül a század közepéig az üvegpoharak, palackok, illetve a csontfésűk, a század végéig, sőt a 6. század elejéig a besimított kerámia. Hogy ezen időszakon belül mikor és kik használták őket, azt az egyes tárgycsoportok teljes feldolgozása nélkül nem tudjuk jelenleg megmondani. Amíg nincs összegyűjtve, hogy mely leletekkel milyen egyéb mellékleteket találtak együtt, addig újat nem lehet mondani az etnikum kérdésében. Egy részüket valószínűleg az Alatheus—Saphrax vezette foederati népesség használta, de jöhettek be más népcsoportok is, akikről nem maradt fenn írásos emlék. így pl. a Maros- szentanna-Csernyahov kultúra gótjait is kimozdította a hun előretörés, illetve az 5. század elején több barbár népcsoport is keresztül vonult területünkön. A szomszédos szvébek jelenléte pedig biztosan kimutatható. A rómaiak is az együttélés alatt divatként hamar áttértek ezekre a típusokra, illetve tőlük vettek át egyes ékszereket a barbárok. így szétválasztani a A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 217 2005. évi M0 autópályát megelőző feltárás. Ld. Rég. Kút. 2005 Ottományi K. 218 GRÓF 1992, 132., VII. t. aw OTTOMÁNYI 2001, 43.
