Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
310 OTTOMANYI KATALIN előkerült néhány darab. Villából, illetve vicusból ismert pl. Bián (1/37. lh.), Budakalászon (3/5. lh.), Budaörsön (5/2. lh., 19. kép), Pomázon (23/8. lh.), Szentendrén (28/16 lh.), Pátyon (13/9. lh.), Tökön (35/4. lh.). Pátyon a legfelső rétegben volt sigillata chiarával együtt. Telepen csak három helyen fordul elő, Biatorbágyon két helyen és Pomázon (1/3., 34/9, 23/1. lh.) Néha szórványként kerül elő (pl. Sóskút, Tinnye, Tárnok, Zsámbék). Sírból Budakeszin volt csak egy hullámvonalakkal díszített kihajló peremú, behúzott nyakú nagy fazék, teljesen római környezetben. Új típusú üvegek is jelentkeznek ebben az időben: mohazöld, kékpettyes, féltojás alakú poharak, hengeres, kannelúrázott palackok vízszintesen kihajló peremmel, illetve nyakukon üvegszállal díszített korsók. Ilyeneket a szentendrei, százhalombattai és pátyi temetőből ismerünk, illetve a Visegrád-Gizella majori erőd és temető anyagára jellemző. Pátyon különálló kis sírcsoport két sírjában voltak ilyen üvegek, egyik amfora alakú. Budakalászon egy családi sírcsoport került elő, melynek kislány sírjában volt mohazöld üvegpalack.211 (22. kép) A százhalombattai „hun” sírban volt egy kúpos aljú import üvegpohár, a budakalászi őrtoronyban pedig egy hálómintás pohár, melyek ugyancsak erre, a 380-430 közötti időre tehetők. Olyan sok késői üveg van ebben az időszakban, hogy biztosan helyben készítették őket, akárcsak a kerámiát és az ékszereket.212 Gyakran csonttárgyakkal együtt kerülnek elő a fenti üvegek és edények. Leányfalun és Pomázon pontkörökkel díszített kétoldalas csontfésűk, illetve egy háromszögletes fogójú fésű, Pátyon pedig egy félköríves fogójú, poncolt állatalakos fésű volt besimított kerámiával egy lelőhelyen. A pátyi temetőben pedig az új típusú üvegekkel egy sírban két fésű is volt.213 Budakalászon is egy sírba tették a mohazöld üvegpalackot s a félköríves fogójú csontfésűt. Pomázon feltűnően sok csonttárgy van (koncentrikus körökkel díszített csontlapok, gömbfejű csonttű, sőt egy csont íjvég is ismert innen). Nem biztos, hogy valamennyi ebből a késői időszakból származik, pl. a csont íj lovasnomád népre utal, egyaránt lehet a szír íjászok, illetve a hunok hagyatéka. Százhalombattáról is ismerünk csontfésűket és csonttűket, ez utóbbi egy táborba beásott késői sírból került elő. Az tény, hogy a csontművesség Pannóniában főleg a késő római korban kiemelkedő.214 Legjellemzőbbek a csontfésűk. Elterjedésük más képet mutat, mint a besimított kerámiáé. Fő területük itt a Dunakanyarban, a Szőny-Szentendre-Tác háromszögben van, egy-egy nagyobb hely környékére koncentrálódnak, ahol valószínűleg gyártják is őket, pl. Brigetio, Intercisa, Csákvár, Gorsium, Aquincum.215 Kétoldalas, különböző díszítésű (futókutya motívum, kazettás díszítés stb.) fésűket főleg a szentendrei temetőből és Pomázról ismerünk, illetve a leányfalui őrtoronyban, Biatorbágyon és Pátyon volt még néhány. Szentendrén többnyire gazdagabb kőláda sírokban fordulnak elő, nőknél vagy gyerekeknél, általában valami egyéb új melléklettel együtt, pl. poliéder végződésű hajtű, aláhajtott lábú fibula stb. Pomázon nem sírban, hanem egy villában volt kétoldalas, pontkörökkel díszített csontfésű (23/3. lh.) Vele együtt szokatlan leletként még vas lándzsahegy és simított bikónikus bögre került elő. A Visegrád-Gizella majori temetőben kétsoros, pontkörökkel díszített példányok mellett púposhátú és háromszög alakú csontfésűket is találtak. Pomázon, egy másik villában (23/13. lh.) csonttűvel együtt volt még egy háromszögletes fogójú fésű is. Ez a típus a Rajnától északra élő nyugatigermánoknál gyakori, bár pontkörös díszítésük már a Birodalmon belüli leletekre jellemző. Talán markomann hatásról beszélhetünk e pomázi fésűvel kapcsolatban. Biatorbágyon a csontfésűkkel (kétoldalas és félköríves fogójú) egy telepen besimított kerámia és poliéeder végződésű fülbevaló volt még.216 A leggyakoribb és legjellegzetesebb típusú csontfésű Pannóniában a félköríves fogójú, poncolt díszítésű fésű. A százhalombattai déli temetőben (112. sír), illetve Pátyon két helyről került elő. Az egyik egy római villa kiszedett falú kőépületébe 211 Ottományi Katalin ásatása, ld. Rég. Kút. 2005. Egy férfi, egy nő s három kislánysír került elő, É-D-i tájolással. A férfi mellett vastőr, tarsoly, s fejnél két edény. A nőnél púposhátú csontfésű, az egyik kislánysírban ép üvegpalack, csontfésű, nyaklánc átfúrt római érmekkel s borostyán gyönggyel, poliéder végződésű fülbevaló s kerek hunkori csat, a másik kislánysírban nyaklánc. 212 BARKÓCZI-SALAMON 1968, 31. 213 OTTOMÁNYI 2001, 37-38. 214 BÍRÓ 2000a, 67-70. 216 A másik két csoport délebbre a limes mentén Intercisa és Szekszárd között, illetve a Dráva-Száva közén található. A fésűkről összefoglalóan ld. BÍRÓ 2000b, 167-182. 216 Biatorbágy-Káposztás dűlő, MRT 34/9. lh. Repiszky T. ásatása 2002. Három gödörben kétoldalas, egyben pedig púposhátú csontfésű volt. (A telep a Füzes patak partján található, nem messze a Páty 13/9. teleptől.)
