Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
309 csoportként a provincia belsejében, a belső erődökben állomásoztak e, segítene eldönteni a szállásterület problémáját is. Az sem mindegy, hogy vajon 20 ezer fegyverforgató volt e (családtagokkal együtt kb. 100 ezer) vagy jó, ha csak 3 ezer harcos. Esetleg a kettő között van az igazság.205 Itt voltak-e egészen a hunok megérkezéséig, a 430-s évekig, vagy a 400-s évek elejének népmozgalmai nyugatra sodorták őket? Erre szintén nem tudunk válaszolni. Az tény, hogy a római politika fő célja a barbárok betelepítésével a katonaszerzés volt, így e foederati népcsoport fő feladata is a limes védelme lehetett. Katonai erődítményekben és környékükön kell keresnünk nyomaikat. Letelepítési helyükre nézve fő forrásként Amantius, ioviai püspök Aquileiában előkerült sírfeliratát szokták felhasználni. Ebből kiderül, hogy Amantius 20 évig térített Ioviában, ahol két nép élt két vezér alatt. A „gemini duces” lehetne Alatheus és Saphrax, a „bini populi” kifejezés pedig a római és foederati lakosságra vonatkozhat. Ha elfogadjuk ezt a még egyáltalán nem bizonyított feltevést, marad a kérdés, melyik Ioviáról van szó. Pannóniában ugyanis kettő volt, egyik a Dráva menti Iovia, a mai Ludbreg, a másik pedig Valériában, a mai Heténypuszta. Egyiknek sincs köze Pest megyéhez. A foederatihoz kapcsolt régészeti leletanyag még problémásabbá teszi a helyzetet. Több kísérlet is történt a foederati leletanyag meghatározására, és ha elfogadjuk ezeket a tárgytípusokat, akkor a szállásterület a valériai limes szakasz mellett, főleg a Dunakanyarban és Fejér megyében keresendő. Nem Heténypuszta körül sűrűsödnek e barbár leletek.206 Egy időben szokás volt minden rómaitól idegen tárgyat (besimított kerámia, poliéder végződésű fülbevalók, csontfésűk, új típusú üvegek stb.) ehhez a foederati népcsoporthoz kapcsolni. Azóta a kutatás rájött, hogy e tárgyak egy része római eredetre is visszavezethető, illetve némelyik már a valódi hun korszakhoz, a 430-s évekkel kezdődő Attila korszakhoz köthető.207 Nem lehet minden barbár leletet ehhez az egy, forrásokból is ismert népcsoporthoz kapcsolni. Az egyes, hozzájuk kötött leletek széles körű elterjedése is arra mutat, hogy nagyobb területen és többen használták ezeket a tárgyakat, nagyjából azonos időszakban, hogy- sem egyetlen betelepített csoporté lehessen valamennyi (ld. besimított kerámia). A besimított díszítés igaz, hogy nagy tömegben a század utolsó negyedére tehető (bár egyetlen évszámhoz kötni nem lehet), de korai csoportja teljesen római formákon, és római környezetben, már a század második felének temetőiben, sőt néha erődökben is megjelenik. Az kétségtelen, hogy az 5. századi barbár leletanyagjellemző velejárója és a 4. században is valószínűleg barbár hatásra jött divatba újra, ez a már kelta és kora római időszakban meglévő, és a provinciális lakosság számára nem idegen díszítésmód. (Elterjedése főleg kelta alaplakosságú területeken jellemző). Az 5. század első felében már a nemzetközi divat része, itt a Közép-Duna vidéken, akárcsak a formák egy része (ld. bikónikus tál, murgai korsó stb.), melyeken feltűnik. Római műhelyek gyártották ezeket az edényeket más római ízlésű kerámiával együtt (pl. mázas, illetve szemcsés házikerámia), egészen az 5. század közepéig (ld. Leányfalu, Pilismarót-Malompatak, Tokod, Szombathely).208 Pest megyében igen sok helyről ismerünk besimított kerámiát, (eddig 30 lh.) A szentendrei Ferenczi Múzeumban őrzött edényekhez (kb. 160 darab) jönnek még az újonnan előkerült, elég nagyszámú százhalombattai és visegrádi leletek. Fő elterjedési területe a limes vonala. A szentendrei, százhalombattai és dunabogdányi táborban egyaránt megtalálható.209 A legfelső padlószinten, illetve a felette lévő omladékban (Szentendre), vagy pedig a legkésőbbi táborbeszűkítés- ben (Dunabogdány, Százhalombatta) fordul elő. A kerítésfallal körülvett ún. budakalászi típusú őrtornyok egyikében, Leányfalun gyártották is a besimított kerámiát, de a hasonló alaprajzú Budakalász-Luppa csárdái és belső út menti, pilisszántói őrtornyokban is volt.210 Szentendre-Hunka dombon is találtak pár darabot. Visegrádon a táborban nem, csak a később beásott kvád lakóház anyagában volt, illetve a gizellamajori erőd kerámiájában. Érdekes módon a táborok melletti temetőkben sírokból elég keveset ismerünk. Itt többnyire csak simított felületű edények voltak (pl. Szentendre, Százhalombatta). Ellenerődökben is előfordul, pl. Verőcén, Szobon. A limes mögötti területen villákból, telepről, sírokból egyaránt A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 206 VÁRADY 1969, 381-., 413-414.; SOPRONI 1985, 86-93.; KISS 1995, 47-51. 206 BARKÓCZI-SALAMON 1978, 180-205.; BÓNA 1971, 221-226.; TÓTH 1987-1988, 22-61. 207 BÓNA-VÁGÓ 1976,; BÓNA 1993. 208 OTTOMÁNYI1981.; SOPRONI 1985, 27-52.; OTTOMÁNYI-SOSZTARICS 1998, 145-215. 209 OTTOMÁNYI 1999a, 342-359.; OTTOMÁNYI 2006, 121-146. 210 OTTOMÁNYI 2004. 265-294.
