Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
308 OTTOMÁNYI KATALIN Míg a limes mögötti területen (ld. Tárnok, Pomáz) főleg császárkori kvád leletanyag van, addig a limes mentén (ld. Leányfalu, Visegrádi főleg a 4. század végére-5. század első felére tehető szvéb kerámia mutatható ki. Leányfalun a helyben gyártott mázas, besimított és szemcsés anyagú házikerámia mellett változatos formájú kézzel formált edények is feltűnnek. Analógiáik a szomszédos szvéb kerámiában találhatók, pl. az ún. szvéb fazék, bevagdosott X díszítésű tál, kannelúrás edény stb.202 E kézzel formált edények száma elég kevés a helyben gyártott többi, teljesen római típusú edényhez képest, mindössze a leletanyag 3%-a. így nagyobb betelepítésről nemigen lehet szó, a katonáknak csak kis része kerülhetett ide a szomszédos Barbaricumból. Visegrád-Sibrik dombon, a római tábor belső épületeibe beásva három kvád lakóház maradványa került elő, a hozzájuk tartozó gödrökkel együtt. Besimított, simított és kézzel formált kerámia volt bennük.203 Az erőd feladása után, de még a római korban költözhettek ide. Kereskedelem vagy házasság útján nemcsak ékszerek de gyakran egy-egy edény is bekerülhetett a provinciába, a bennük tárolt élelmiszerrel együtt. Mégis gyakoribb, hogy a kézzel formált edényt gyártó lakosság ott is élt, ahol ez a kerámia előkerült. A szentendrei temetőben is volt egy olyan sír, melybe csak kézzel formált bögrét és vascsatot tettek. Egy szegényebb barbár katona családjához tartozó gyerek lehetett. Visegrádon a Gizella majori erőd temetőjében is előfordult kézzel formált kerámia. Limes szakaszunkon tehát a 4. század végén illetve az 5. század első felében egyrészt kisebb számú kvád katonasággal számolhatunk az őrtornyokban és ellenerődökben, a római katonák között, másrészt az erődök egy részének feladása után be is költözhettek e barbár katonák családtagjaikkal együtt a római épületek közé. Nyomukat néha a limes mögötti területeken is megfigyelhetjük (pl. Pomáz). A limes menti városok és erődök lakóinak kultúrája rohamosan hasonult a bal partiakéhoz. Az 5. század eleji leletek már ezt tükrözik. A kerámia a 4. század végétől kezd egyre hasonlóbbá válni a dunai limes két oldalán. Többnyire négy fajta kerámia csoportból áll: a házikerámiát a szürke különböző színeiben játszó, keményre égetett, szemcsés és egyre kavicsosabb edények képviselik, helyenként hullámvonalas, illetve bordázott díszítéssel. (Visegrád- Gizella majorban már egészen fehéres-szürkére, sárgás-szürkére égették ezeket a vékonyfalú edényeket.) Emellett igen magas a simított felületű, illetve besimított díszítésű edények száma. A római mázas díszkerámia és a kézzel formált barbár kerámia aránya a két területen eltérő (a provinciában a mázas, a Barbaricumban a kézzel formált a több), de mind a kettő megvan. Gyakran még a formák is megegyeznek. Arányaiban más, de jellegét tekintve hasonló kerámia ez a 4. század végén-5. század első felében. Egyik gyártó centruma Leányfalun volt, a római őrtoronyban, de mennyiségét és sajátos díszítésmódját tekintve helyben gyárthatták Visegrád-Gizella majorban is.204 * (18. kép) A Barbaricumban Bratislava- Devinben, majd később Veiké Nemcicén, Musovban stb. gyártottak ilyeneket. A Duna elválasztó határ szerepe egyre csökken, lassanként ugyanaz a nép élt a folyó mind a két partján. Bár a tovább élő római kultúra még sokáig színezi ezt a barbár leletanyagot. (A határvédelmi szerep megszűnése nem mindig jelentette a limesobjektumok életének megszűnését is, ld. Tokod). Szarmatákra utaló lelet sokkal kevesebb van a megye Pannóniához tartozó részén. Betelepítés valószínűleg nem történt, a szentendrei temető emailos korongfibulája kereskedelem vagy házasság útján kerülhetett ide. Új, idegen, már nem korábbi szomszédos népcsoport szállásterületét vélik megyénkben felfedezni az utóbbi időkben. Ez az Alatheus-Saphrax vezette keleti-gót - hun - alán, foederati népcsoport. A hunok elől menekülve és pusztítva érték el Pannóniát, és kényszeríttették ki befogadásukat 380-ban, Gratianus császártól. Ok voltak az első foederatiként letelepített nép, ami szervezetük fenntartását és bizonyos területi autonómiát is jelentett. (Az 5. században már valamennyi betelepült nép foederati statust kap. Attila pl. magister militum tisztséget is betöltött. Még a keleti-gótok is foederatiként foglalják el a Dunántúlt 456-ban.) Szállásterületük és a hozzájuk köthető leletanyag máig problémás. Nem tudjuk hányán voltak, és milyen katonai szolgálatra használták fel őket. Pedig annak eldöntése, hogy kisebb őrtornyokba szétosztva, mint a limitanei hadsereg része, vagy pedig mozgó comitatenses 202 BÓNA 1963, 246., 290., 9. t. 1-3.; OTTOMÁNYI 1991, 5-5at., 35. t.; MRT 7. 34. t. 203 SOPRONI 1985, 63. Taf. 11-16. 204 д Visegrád-Gizella majori erőd kerámiájának feldolgozása folyamatban van az OTKA program keretén belül. Ld. OTTOMÁNYI-GRÓF-GRÓH 2003. Tokodon is előkerült a fazekaskemence mely a Valentinianus kortól az 5. század második feléig működhetett. Ld. LÁNYI 1982; OTTOMÁNYI 1999, 25—47.
