Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 307 és fogadalmi oltár. (Síroltárok is vannak, de ilyet Pest megyéből keveset ismerünk, pl. Bu- dakalász-Dolina, Budakeszi, Budaörs, Százhalombatta.) A fogadalmi oltárokon elöl a felirat, oldalt kancsó és patera, vagy istenalak látható (pl. egy leányfalui oltár bal oldalán Jupiter alakja, vagy Dunabogdányban a Volcanus oltár). A szentélyépítési felirat is lehet oltáron, pl. Duna-bogdányban egy Silvanus oltáron. Votiv szobrok, fogadalmi ajándékok (pl. a gyógyulásért a meggyógyult testrész szobra stb.) állhatnak még a szentélyekben. Nagy, hivatalos szentélyek a capitoliumi triász három fülkére osztott templomai. Ilyenek elvben minden római városban voltak, de nem biztos, hogy olyan nagy méretűek, mint azt a savariai és scarbantiai szobrok alapján várnánk. Egész szentélykörzetet tártak fel Aquincumban, a Rómaifürdő erdei strandjánál. Itt a források felett fából ácsolt, cseréppel fedett szentélyeket, kőfalú kis templomokat, szabadban álló áldozó helyeket találtak. Az egészet kőfal vette körül. A kultusz céljaira rendelt épületeken kívül egyéb gyakorlati funkciókat ellátó kőépületek (fürdő, vendégfogadó, raktár, templomszolga lakása stb.) voltak itt.199 Vidéken valószínűleg csak kisebb szentélyeket építettek a forrásoknál (ld. Páty). A kisebb házi szentélyekben, larariumokban a ház és a család védőistenei kaptak helyet. Ilyen lares és penates szobrokat ismerünk pl. Szentendréről és Százhalombattáról, Venus szobrokat, és egy agyag istenszobrocskát Piliscsabáról. V Betelepült barbárok - „foederati” kérdés (4. század vége-5. század első harmada) Barbaricumi szomszéd népek kisebb-nagyobb csoportjainak a velük szomszédos provinciába való betelepítése a határmenti béke biztosításának eszköze volt négy évszázadon keresztül. Az írott források kevés betelepítésről emlékeznek meg (ld. Vannius és kisérete a Kr. u. 1. században). A markomann háborúk után is kerültek be barbárok a provinciába, Galerius carpokat telepített be 295-ben, szarmatákat telepítettek be a Birodalomba a 4. század elején, 380-ban Alatheus és Saphrax keleti gót-hun-alán népcsoportja az első foederati népesség, 395-ben markomann betelepítésről tudunk Pannonia I. provinciába stb. A szomszéd népek hivatalos foedus, szerződés nélkül, lassan is beszivároghattak, főleg ahogy a hun nyomás erősödött az 5. század elején. Az is valószínű, hogy több kisebb betelepítésnek nem maradt nyoma a forrásokban. így pl. Pannonia északi felében egy nagyobb szvéb tömböt feltételezhetünk, a 4/5. század fordulójától az 5. század második feléig.200 Barbár tárgyak idekerülhettek még a szomszéd népekkel történő kereskedelem vagy egyéni kapcsolatok, pl. házasság révén is. Hadifoglyok, rabszolgák szintén bekerülhettek a Duna túlsó partjáról, pl. Aquincumból ismerjük egy kvád származású idős liberta sírkövét (Quadilla, Comonis liberta). Nem szükségszerű tehát minden egyes idegen tárgynál betelepítésre gondolni. Kvádokhoz kapcsolható császár kori kerámia megyénk pannóniai területén kevés helyen, elszórva figyelhető meg. Ezek főleg kézzel formált fényes felületű, kannelúrás (ld. Tárnok, Visegrád) vagy bevagdosott díszű (ld. Leányfalu) edények. Néhány pomázi edényen benyomott körök és félkörök láthatók.201 Itt Pomázon mind császárkori germán (23/7., 21. lh.), mind 5. századi germán jelenlét (23/3., 7. Ih.) kimutatható. Az 5. századi leletek sírokból kerültek elő. Az egyik csontvázas férfisír lándzsaheggyel, a másik pedig egy hamvasztásos sír simított felületű bikónikus tállal és hasonló kivitelű urnával. Etnikumuk bizonytalan, kvád, gót egyaránt lehetett. A kvádok kb. a 4. század közepéig hamvasztottak, utána gyakoribb a csontvázas temetkezés. A lándzsás sír tartozhatott hozzájuk. A hamvasztás az 5. századra jellemzőbb. A sír bikónikus edénye kelta formára vezethető vissza, az 5. század közepének kedvelt edénytípusa. Szvébeknél, keleti- és nyugati-gótoknál, továbbélő rómaiaknál, majd később a langobárdoknál is megtalálható. Érdről ismerünk egy hasonló simított, bikónikus edényt (MRT 7. 35. t. 10.), mely már a prelangobárd korszakhoz köthető. Bikónikus, besimított díszítésű tálakat gyártott a leányfalui műhely is az 5. század elején. 199 PÓCZY 1980, 3-. 200 TOMKA 1986, 423^88. 201 MRT 7. 34. t. ; 35. t. 2., 5. ; 35. t. 9., 11.
