Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
296 OTTOMANYI KATALIN sírtáblán táncoló maenas látható. Nagykovácsiban egy feliratos tábla két oldalán Genius ábrázolás van. A sírkert út felé eső oldalán lehetett befalazva, mindig ide kerültek a feliratok. Százhalombattáról is több domborművet ismerünk (pl. fuvolázó bacchánsnő, szatir stb.). Helyi pannóniai sajátosság az aedicula, mely három kőlapból álló fülke, kis házikó. É- itáliai előképekre vezethető vissza, de főleg bennszülöttek (eraviscusok, azalusok) állították. Ábrázolásaikon a kelta és római motívumok keverednek. Két oldalát kívül-belül, hátsó lapját csak belül, faragott dombormű díszíti. A belső oldalon az elhunyttal kapcsolatos földi dolgok ábrázolását látjuk, pl. családtagok, áldozó nő és férfi stb. A hátsó falon az elhunyt egész alakos domborműve volt, kívül pedig szimbolikus ábrázolások. Az oldallapokon egész alakos ábrázolás szerepel, pl. bennszülött nő, Attis, Genius stb. (ld. Zsámbék). A toki aediculán táncoló nő látható. Fedőlapja változatos, lapos, vagy gúla alakú. Fekvő oroszlánok, illetve Attis szobor díszíthette (pl. Szentendre, Érd). A Kr. u. 1. század végétől egy évszázadon át használták. Egy-egy gazdagabb bennszülött a vezetőrétegből, aki már a római életformát is igényelte, nem elégedett meg az aediculával, nagyobb sírépítményt emeltetett, pl. Tökről ismerjük egy ilyennek néhány részletét. A felmenő falakon egész alakos ábrázolás volt (valószínűleg Dioskurok), alul kocsijelenetek futottak körbe.180 Valamennyi síremlék, sírkert, illetve építmény feliratával az út felé fordult. Síroltárt keveset ismerünk megyénk területéről (pl. Budakalász-Dolina, Budakeszi, Budaörs, Százhalombatta). Ez utóbbinak két oldalán szárnyas Genius, alatta Attis látható (Publius Comatius Adiutornak állitotta a libertusa). Felirattal ellátott felszíni síremlékek a szarkofágok is. Többnyire sírkertek közepén álltak, föld alá csak a keresztények sírkamráiban teszik, illetve másodlagos felhasználásban a 4. század vége felé. A Severus kortól gyakoriak, bár már a 2. században feltűnnek. Egy kőből faragták ki alján fejpárnával. A korábbi típus egyszerű ládát utánzó forma, pl. Szentendrén egy kisázsiai veterán szarkofágja. Később keleti hatásra háztető alakú fedéllel készült, sarok akrotérionokkal, pl. Budaörs. Ez utóbbi főleg K-Pannóniára jellemző. Csak az előlapjuk díszített. A gazdagabb változatokon a felirat két oldalán fülkében szárnyas Genius lefelé fordított fáklyával, vagy Attis ábrázolás látható. Pest megyében egyedülálló az ábrázolása s felirata a Budaörs-Kamraerdei-dűlő temetőjéből előkerült szarkofágnak. (10. kép) A beletemetett katona egy germán hadjárat során Lauriacumban esett el, s családja (felesége, fia, unokaöccse) gondoskodott a test hazaszállításáról. Sajnos a halott nevét nem ismerjük, a szarkofág kirablásakor pont ezt a részét tették tönkre a feliratnak. A feliratos mező két oldalán egy aquilifer és egy signifer áll. Kora a 210-es évek. A szarkofágokat a gazdagabbak használták, bár melléklete többnyire nincs. Mivel a felszínen állt, gyakran kirabolták, vagy a késő római korban másodlagosan beletemetkeztek. Benne már csontvázas temetkezés található. A hamvasztásos és csontvázas temetkezés közti átmenet a 3. századra tehető. A 3. században induló temető kevés van. Amelyik temetőben mindkét rítus előfordul, az vagy folyamatosan használt 1/2-4. századi temető volt (ld. Százhalombatta, Érd, Zsámbék, Budaörs, Páty), vagy pedig korai temetőre települt rá a késő római, közte legalább egy évszázados szünettel (pl. Szentendre). Egy korai, 2-3. század fordulójára tehető sírt ismerünk Szentendréről, ahol a találó elmondása szerint gyerekkoponya mellett volt egy fényes bevonatú, tűzdelt tál. Budakalász- Dolinán 2. század végi-3. század eleji sírkő mellett embercsontok is voltak. A zsámbéki kocsitemetkezés is csontvázas a 2-3. század fordulóján, de mellette korai (Kr. u. 1-2. századi) és késő római csontvázas temető is előkerült. Pátyon lehetett egy külön 3. századi sírcsoport, melynek csak egy éremmel keltezett sírját tudjuk biztosan elkülöníteni. Ez egy 246/247-ből származó éremmel keltezett földsír, melynek agyagmázas és nyersszínű edényei még a kora római kerámiához hasonlítanak. Halottja nyakperecet viselt. A többi sír, melyekben 3. századra jellemző festett kerámia van, már egyéb 4. századi mellékletettel (érmekkel, ékszerrel), néha 4. század közepére, második felére jellemző mázas kerámiával együtt kerül elő. Budaörsön is hasonló a helyzet. A legkorábbi csontvázas késő római temetkezés 222-ből származó éremmel keltezett. E halott fülében két ezüst fülbevaló, nyakán apró szemesgyöngyökből nyaklánc, karjain egy-egy bronz lemez karperec, ujján gyűrű volt. Fejéhez piros festett tálat tettek, ebben volt a 3. század első feléből származó érem. A festett kerámia mellékletek alapján több érem nélküli csontvázas sír is erre az időszakra, a 3. század közepére- második felére tehető Budaörsön. E sírok temetőn belüli elhelyezkedését nézve 180 ERDÉLYI 1974, 92—93., 123.kép.
