Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 297 megállapítható, hogy azok a temető ÉNy-i szélén egy összefüggő sírcsoportot alkotnak.181 A szarkofág sírok is erre az átmeneti időszakra, a 3. századra keltezhetőek. Bennük már csontvázas temetkezés található. A budaörsi szarkofágba az első temetkezés a 210-es években történt. Ekkor egy sírkert közepén állhatott a díszesen kifaragott szarkofág, majd a 4. században újra felhasználták, s föld alá temették. Szentendrén 3. század eleji érmekkel keltezett szarkofágokat ismerünk (28/2., 23. lh.). A Dózsa Gy. úti szarkofágok mellett földsírok is voltak, 3. század közepi festett edénnyel. A kivezető utak mentén találhatók még ezek a 3. századi sírok, az út felé tájolva. Szentendrén a tábor melletti temetőben csak a 3. század végétől indul a temetkezés. Százhalombattán is a 3. század végefelé történik meg a váltás a két rítus között, pl. Probus éremmel (276-282) még mindkettő előfordul. Ugyanakkor az északi temető egyik sírkamrája felett (benne három csontváz) in situ sírkő került elő a 3. század elejéről. A sírban lévő tárgyak részletes vizsgálata újabban egyre pontosabb keltezést tesz lehetővé. Az addig egyöntetűen 4. századinak tartott sírok egyrészéről bebizonyítható (pl. üvegek, ládikaveretek stb. alapján), hogy már a 3. század végén földbe kerültek, pl. Aquincum (Vihar u., Búvár u. stb.), Érd, Piliscsaba. Máshol az érmek segítenek. Sok melléklet nélküli szegény sír is valószínűleg a 3. század második feléből való, amikor a külső támadások miatt általános lett az elszegényedés Pannóniában. Ugyanilyen nehéz keltezni a jellegtelen helyi kerámiával sírba tett halottakat is. Az átmenet tehát folyamatos volt, a 3. század elején kezdődött - valószínűleg keleti hatásra - és a század végére váltja fel a hamvasztást a csontvázas temetkezés. A 4. században csak csontvázas rítus volt. Az 5. századtól megint vegyes a kép. Megyénk területéről ismerünk csontvázas germán, illetve hamvasztásos sírokat (pl. Pomáz). 2. Későrómai temetők A 4. századból igen gazdag leletanyag áll rendelkezésünkre. Pest megyében kb. 40 lelőhelyen bukkantak eddig késő római temetkezés nyomára. (Ez kétszerese a korai temetkezéseknek, sőt gyakran a korai temetkezések létére is csak a késő római sírokba másodlagosan beépített sírkövekből következtethetünk.) Nagy temető egyrészt a két auxiliáris tábor, Szentendre és Százhalombatta mellett került elő, illetve Visegrádon a Gizella majori erőd mellett. Ezen túl két nagyobb út menti vicus illetve villa temetőjét sikerült az utóbbi években feltárni. Pátyon csak a temető egy része került még elő, melyből kb. 60 sír köthető a késő római korhoz. Budaörsön a teljes késő római temetőt feltártuk, kb. 210 sírt.182 A többi 5-10 síros kisebb temető (15 lh), vagy pedig szórványos egy-két síros temetkezések. Ez utóbbiak főleg építkezéskor, gyakran a jelenlegi belterület alatt kerülnek elő. Valószínűleg ezek is sírcsoportok, kisebb temetők részei, melyek feltárására jelenleg nincs lehetőség. A sírokat már nem jelzik sírkővel, a sírhalmok nyomai pedig nem maradtak meg. 4. század eleji sírkő kevés van, pl. Szentendrén Flavius Dragilis, illetve Flavius Superianus sírköve (RIU 903., 906.). A kisebb sírcsoportok főleg vidéki villákhoz (11 lh.) illetve telepekhez (2 lh.) tartoztak. Az Aquincum környéki villáknál szinte mindenhol ilyen sírcsoportokat, sírkerteket találunk (pl. Kaszás dűlő, Testvér-hegy, Csúcs-hegy). Legutóbb Biatorbágyon került elő egy temető néhány sírja, ahol a kora római temetkezést folytatták a késői csontvázas sírok. Közelében kőépítkezés nélküli kisebb, római település van.183 A 4. századi sírok igen nagy százaléka bolygatott. Ennek oka részben a korabeli után- temetkezés vagy sírrablás, melyek száma a század vége felé egyre nőtt. A települések rendjének felbomlásával a sírrablások is gyakoribbá váltak. Többnyire még tudják hol vannak a gazdagabb sírok és melyiket érdemes kirabolni, pl. Budaörsön szinte valamennyi kőládasír és szarkofág rabolt volt. A sírok másik részénél újkori bolygatásról van szó. 181 MRÁV-OTTOMÁNYI 2004, 49. Ebbe a sírcsoportba tartozik három éremmel keltezett s több, melléklet alapján (torques, T fibula) ide sorolható sír. Úgy tűnik ennek a 3. századi sírcsoportnak a többsége koporsós temetkezés. 182 Pátyon mind a telep, mind a temető folytatódik még északra a mai Páty község széléig, de itt még nem folyt nagyobb feltárás. (MRT 7. kötet 13/8-9. lh.).; Budaörs, Kamaraerdei-dűlő. Ottományi K. ásatása ld. Rég. Kút. 2002, 2003. év. 183 Maróti É.-Repiszky T. ásatása ld. Rég. Kút. 2004, 178.: 8-10 kora római és kb. 20 késői sír, illetve egy feltételezett halomsír bronzedényekkel.
