Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
295 háromláb, megrakva ajándékokkal, kenyérrel, stb., és két oldalán két szolga (Camillus, Camilla). A felső képmezőben ábrázolt halottak helyettesítik a kiinén fekvő alakot. A teljes kom-pozíció ábrázolása meg van még pl. Csúcshegyen és Ürömön. Ez utóbbi helyen T. Merca- sius Hermes, egy balkáni, talán görög származású ember családi sírkövén láthatjuk. Mivel a halottaknak bemutatott áldozat a kelták hitvilágára is jellemző (ld. kocsisírokban a triposz stb.), ezt a jelenetet gyorsan átvették a bennszülött megrendelők is. De míg kezdetben gyakoribb a bennszülött sírköveken, addig a 3. századra már az idegen, főleg keleti eredetű bevándorlók kövein tűnik fel (pl. Szentendre, Hunka domb, Százhalombatta). A 4. század elejéig él tovább Kelet-Pannóniában, ld. Szentendrén Flavius Superianus, biarcus (élelmező biztos) sírköve (RIU 906). A bennszülött sírköveken kívül a sztélék egy másik nagy csoportját a katonasághoz kapcsolhatjuk. A legkorábbi Duna menti ala táborokban, Yespasianustól kezdve tűnnek fel azok a kövek, melyeknek fülkéjében a halott mellképes ábrázolása látható, alatta pedig lovas katona, illetve lovász egy vagy két lóval. Kicsit későbbiek, a Kr. u. 1-2. század fordulójára tehetők azok a sírkövek, melyeknek képmezejében a katonai kitüntetést jelző babérkoszorút ábrázolják. Közepén szőlőlevél vagy rozetta lehet. E koszorús köveket a katonáktól átvették a collegium fabrum et centonarium képviselői is a 2. század első felében, ld. Szentendrén Claudius Trophimus sírköve (RIU 897). A helyi lakosság is használja, pl. Törökbálinton Verondacus sírköve, melyen a koszorú mellett még asztrális szimbólum is van. Szentendréről is sok ilyen koszorús követ ismerünk (RIU 895, 917, 922, 927). Esetleg e korai katonai sírkövek számát gyarapítják azon bennszülött katonák és családjuk sírkövei, melyeken az eddig asztrális szimbólumként nyilvántartott ábrázolások vannak. A szír katonák 3. század eleji sírkövein ismét feltűnik a lovaskatona ábrázolása, csak már íjat is tart a kezében. Foglalkozásra utaló ábrázolás egyéb sírköveken is van, pl. Duna- bogdányban egy kürtöst, kürtjével együtt ábrázolnak (Aelius Quintus cornicen), Százhalombattán Claudia Ingenua sírkövén lévő három alak különböző sípokon játszott. Egy szentendrei bennszülött sírkövön pedig a férfi kezében fejsze van (RIU 893). Ugyancsak Szentendréről kőfaragószerszámok ábrázolását is ismerjük, egy másodlagosan átfaragott kőről (RIU 904). A halottak mellképes ábrázolása helyett az álló kép ritka, pl. Szentendrén Tertio sírkövén a férj és feleség helyi ruhában, féloszlopos fülkében áll.177 (2. kép) A bennszülött viselet eltűnése után először a férfiak, majd lassan a nők térnek át a római ruhára. A férfiaknál a tóga mellett, melyet az eredeti rómaiak is csak ünnepélyes, hivatalos viseletnek hordtak, gyakoribb a kényelmesebb, térdig érő alsó ruha, a paenula, vagy a jobb vállon megtűzött köpeny, alatta tunicával. Mindkettőt hordta a katonaság is. A férfiak kezükben többnyire a polgárjogadást jelképező irattekercset tartják. A nők az alsó tunica felett pallát hordanak. Ehhez gyöngysor, karperec járul, fibula nem. A legkésőbbi 3. század végi-4. század eleji sírkövekre már a plasztikus ábrázolás helyett, a rajzos, térbeli összefüggéseket nélkülöző jelenetek a jellemzőek. A gazdagabb családi temetkezéseket egyszerű sztélé helyett gyakran kőlapokból összeállított, vagy falazással készült síremlék jelzi, melyeket szobrok és domborművek díszíthettek.178 A sírhelyet általában díszes kerítés vette körül, oromzatos előoldalán illetve sarokpillérein szobrok álltak, pl. sírőrző oroszlánok, Genius lefelé fordított fáklyával, mint a halál és elmúlás jelképe. Attis pedig a halál utáni megújuló életet szimbolizálja. Egy ilyen sírkerthez tartozhatott a perbáli oroszlánszobor, mely egy villa mellől került elő, a pátyi szórvány oroszlánszobor,179 illetve a százhalombattai vicusban talált oroszlánfej. A solymári Attis szobor is kerítés dísz lehetett. A sírkertek főleg az Aquincum környéki temetőkben gyakoriak, de Szentendréről is ismerünk néhányat, ld. Aelius Proculus családi sírköve, mely egy sírkert falához tartozott. Egy másik sírkert falára Lupus költő versét írták. Ugyanez a vers egy Daru utcai sírfeliraton is szerepel, melynek halottja a szentendrei szír cohorsban szolgáló katona volt. Kisebb sírépítmények domborművei több helyről is ismertek Pest megyében. Szentendréről griffet, illetve ugró állatot ábrázoló domborművek kerültek elő, Dunabogdányban egy A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 177 ERDÉLYI 1974, 24. kép 178 ERDÉLYI 1974, 73-93. 179 2006-ban került elő a Máltai Szeretetszolgálat épülete melletti szántón. (Páty ÉK-i része, a 13/32. lh. közelében).
