Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
286 OTTOMÁNYI KATALIN A használati tárgyakon és ékszereken kívül művészi alkotások, kis szobrok is készültek bronzból. E 2. századi tömör öntvények alexandriai (ld. pilisszántói Eros szobor), vagy galliai eredetűek.152 Legutóbb a szentendrei táborból került elő egy kis Minerva szobor. A csontmüvesség Pannóniában főleg a késő római korban kiemelkedő. Elsősorban fésűket, csonttűket, karkötőket, ismerünk (Biatorbágy, Budaörs, Páty, Pomáz, Szentendre, Százhalombatta, Visegrád stb.). Ékszereken kívül Pest megyében találunk még csont íjvégeket (Pomáz), koncentrikus körökkel díszített játék lapocskákat (Budaörs, Pomáz). Egy szentendrei sírban, illetve budaörsi kőépületben dobókoca, a leányfalui őrtoronyban egy csontfurulya, Zsámbékon és Budaörsön pedig csontsíp került elő. A budaörsi telepről és villából több faragott, illetve félkész csonttárgy (csontszerszám, hajtűk, varrótűk stb.) kerültek elő. E csontleletek egy csoportját, mely a 4. század végén tűnik fel, barbár lakossághoz szokták kapcsolni (ld. később). Helyi műhelyek termékei, egészen az 5. század közepéig nyomon követhetők. Csontműhelyt eddig csak Intercisában ismerünk, de valószínűleg nagyobb helyeken, ahol sok a csonttárgy és valami egyedi díszítésmód is feltűnik, ott helyben készítették. Helyi kőfaragó műhelyről tudunk Szentendrén. Itt a Kr. u. 1. század végén-2. század elején működött egy műhely, mely főleg tehetős bennszülött megrendelőknek dolgozott. A csobánkai puha, vöröses homokkőből készítette e korai sírköveket, melyek magas, keskeny formájú, félköríves lezárású, kezdetleges tagolású kövek. A felirat mellett asztrális szimbólumok, majd bennszülött ruhás halott ábrázolás és kocssijelenet látható rajtuk (pl. Risi- marus, Masuia, Comatumara, Verodubena sírköve). Szentendrén kívül Pilisszántóról ismerjük még e műhely sírköveit (Matiata). Ugyancsak bennszülött mester készíthette a zsámbéki stilizált, síkból alig kiemelkedő, rajzos domborműves, kocsijelenetes sírköveket a 2. században. Helyi, bennszülött kőfaragó által készített, kezdetleges tagolású négy újabb sírkő került elő Pátyon, melyek a Kr. u. 1. század utolsó-2. század első évtizedében készülhettek. A Malomi-dűlőben (13/9. lh.) lévő római telep temetőjéből valók e kövek, talán itt működött e korai kőfaragó műhely is. A későbbi kőfaragó műhelyek már a katonasághoz köthetők, és a szokásos római ábrázolásmóddal készültek, bár igen sokat dolgoztak bennszülött megrendelőknek is. Székhelyük Aquincum volt.153 E későbbi, Aquincumban gyártott köveket is Szentendrén faragták át a 3. században, ha még egyszer fel akarták használni. Csobánkán kívül Budakalászról ismerünk római kori kőbányát.154 Az itteni kőfejtőből (3/21. lh.) nyert keményebb mészkövet használták fel az aquincumi és környékbeli építkezésekhez. A 2. század végi-3. századi szarkofágok is ebből készültek Aquincumban. Működött itt a 230/240-es években egy, sírkövein verses feliratokat alkalmazó műhely, mely a szentendrei, Daru utcai, nagytétényi és csákvári verses sírfeliratokat, sírkerteket készítette.165 Kőműves szerszámok ábrázolását láthatjuk egy szentendrei sírkövön (körző, szintező, kalapács), melynek másik oldalán egy 3. századi felirat van. Látjuk tehát, hogy bár az áruk nagy része valóban Aquincumból érkezett, de azért voltak helyi műhelyek is a 2-3. században. Elsősorban a katonai vicusokban működtek (pl. Szentendrén). (Százhalombattán sajnos még nincs feltárva a vicus északi és déli részén lévő ipar negyed.) Az albertfalvai vicusban pl. kovácsmesterségre, bőrcserzésre, csontfeldolgozásra van példa. A katonai vicusokon kívül csak egy-két kisebb műhelyről tudunk (pl. Zsám- bék, Budaörs, Páty), illetve katonai műhelyek voltak az erődökben, őrtornyokban (pl. Leányfalu, Visegrád stb.). Egy provincia gazdasági életének, kereskedelmének megismeréséhez fontos segítséget nyújtanak az érmek. Telepeken, sírokban egyaránt gyakran megtaláljuk őket. Pannóniában az első köztársaságkori dénárok Kr. e. 35. után (Augustus iapod hadjárata) jelennek meg, és még a császárkor folyamán is forgalomban vannak. Meglétük nem mindig a kereskedelmi kapcsolat kezdetét jelzi, hiszen későbbi éremkincsekben is előfordulnak, egészen a 3. századig. Ilyen köztársaságkori érem megyénkben is előkerült pl. Pátyról s Budaörsől (Marcus Antonius Kr. e. 32-ben vert érme), illetve az egyik pomázi villából. 152 NAGY 1973,165. 153 SOPRONI 1985, 292-293.; ERDÉLYI 1974, 94-95. 164 TORMA 1982, 39-49. 156 SOPRONI 1962, 51-55.
