Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

287 Érden egész éremleletet találunk, mely Kr. e. 46-ban záródik. A két biai eraviscus éremkincs­ben is voltak köztársaságkori dénárok.156 Augustus kori, illetve Kr. e. 1. századi érmek is vannak megyénkben, néhány korai vil­lagazdaságban, s vicusban, pl. Budaörsön (Augustus, Julius-Claudius dinasztia, Domitianusig), Pátyon (Augustustól-Nerváig), Érden (Augustus, Claudius, Caligula), Tárnokon, Pomázon (Tiberius és Domitianus). A solymári temetőben is elég gyakoriak a korai pénzek. Pannóniába tömegesen Vespasiánustól áramlik be a római pénz, egészen a 4. század utolsó harmadáig. A császárkorban új verdék jönnek létre, mindegyik ellát egy-egy területet. Pannóniába sisciai bronz és sirmiumi aranypénzek kerülnek. A többi verde ide­került érmei a kereskedelmi kapcsolatok irányát és mértékét jelzik. Lokális verdék több helyen is működtek a Birodalomban a 3. században. Egy ilyennek a nyomát fedezhetjük fel az egyik aquincumi Mithraeumban, ahol verőtő és az éremverés folyamatában felhasznál­ható egyéb leletek, pl. ólom és réz, körző, fejsze, csipesz, mérleg stb. kerültek elő.157 Az elrejtett éremkincsekből pedig többnyire valamely barbár támadásra lehet következni, mely a provinciát sújtotta. Az eraviscus éremleletek záróérmei Augustusiéi Caliguláig tartanak, az Kr. u. 1. század első felében, közepén rejthették el őket. A marko- mann háborúkhoz kapcsolódó éremlelet megyénkben nincs, bár a pusztulás nyomait több helyen is égésréteg jelzi a telepeken. Csak 3. századi éremkincseink vannak, pl. a 214-es dák betöréshez köthető a tinnyei lelet. A 3. század közepéhez a budaörsi, pilisszántói és solymári éremlelet kapcsolható. 270-ben a szentendrei vicusban történt támadás elől rejtettek el pénzeket, a 4. század közepén pedig egy perbáli villa, illetve csobánkai villa, vagy telep pusz­tulását jelzik az elrejtett érmek.158 Az importáruk és a pénzforgalom vizsgálatával megállapíthatjuk a kereskedelem fő irányvonalait az egyes korszakokban. A pannóniai kereskedelemre vonatkozóan legkorábbi adatunk Strabóntól származik, aki cserekereskedelemről tudósít. (Az Aquileiába vitt rab­szolgákért, marhabőrért és marháért, olajat, bort és tengeri árut kaptak cserébe.) A Kr. u. 1. században csak a katonaság által megszállt területen van római áru, kivéve néhány korai itáliai sigillátát, borostyánt, stb. (ld. Budaörs, Páty). A bennszülöttek még saját termékeiket használják. A Duna mentén Vespasianustól indul be jelentősebb mértékben a kereskedelem. Kezdetben itáliai, majd nyugati, galliai, germániai termékek jönnek. A kereskedők egy cso­portja maga is áttelepül Pannóniába. Aquincumban ismerünk kölni kereskedőket, a megyében két sírkő is köthető hozzájuk (ld. szentendrei, pomázi veteránok). A keleti áruk és vele együtt a kereskedők, iparosok csak a markomann háborúk után, főleg a Severus korban jelennek meg (textil, illatszer, elefántcsont, gemmák stb. köthető hozzájuk). E Severusi virágkor alatt a helyi ipar visszafejlődik, illetve uniformizálódik. A katonák főleg az importárukat és azok utánzatait veszik. Pannonia ekkor alig exportál, a 4. században csak egyszer említik, hogy gabonát szállított Itáliába. A 4. században megnő a keleti verdékből származó érmek száma, (a sisciai és sirmiumi pénzek mellett) de árut nemigen tudunk kapcsolni hozzájuk, pl. selyem, illatszer nem maradt fenn. A 4. században új importként tűnik fel a Földközi tenger tér-ségéből idekerült, észak-afrikai terra sigillata chiara. A pénzforgalom 375-ben erősen lecsökken, il­letve új veretek ekkortól már nemigen jönnek. A régi pénzeket még sokáig használják. Aquincum környéke a tartományi székhelytől sugárirányban kiinduló utak segítségével négy évszázadon át össze volt kötve a tartomány többi városával, a Duna pedig a nyugati és balkáni kereskedelembe kapcsolta be. Pannónián keresztül bonyolódott a Barbaricummal való kereskedelem is. Aquincumból a quádokhoz és szarmatákhoz egyaránt el lehetett jutni. Ugyanígy a tőlük kapott áruk is be­jöttek a provinciába. Ezek főleg régészetileg ki nem mutatható állatbőrök, gyapjú, élő állat, rabszolga stb. lehettek. A tőlük szerzett rabszolgákat exportálta tovább Pannonia a Biro­dalom többi részébe. A 4. században Pannóniát, mint rabszolgát exportáló provinciát írják le.159 A barbaricumi iparcikkek kereskedelmi áruként nemigen jutottak be Pannóniába. Néhány kerámiát, valószínűleg a bennük tárolt élelmiszerért vagy italért megvettek, (pl. kvád fazekak, serlegek, szarmata hordóalakú edény, peremen átívelő fogantyús edény stb.). 166 167 168 A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 166 A pátyi telepen egy kelta házban 6 db Kr. e. 2-1. századból származó ezüst érem volt. 167 POCZY 1991, 45-56. 158 Csobánkán, 2003 nyarán csatornázáskor került elő egy összetört szürke bögre, benne kb. 20 db 4. század első feléből való érem, MRT 6/27. lh. közelében. (A múzeumba egy db érem került be). SzFM Adattár 4196-2003. 168 Exp. totius mundi 57.

Next

/
Thumbnails
Contents