Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
279 tebb technikájú, asszimetrikus ekevassal, csoroszlyával felszerelt ún. ágyekéket főleg a 4. századi villagazdaságokban találjuk meg. E típus Aquincum környékén ritka, bár néha előfordul (pl. Budai Vár).137 Pannóniában leggyakoribb a csoroszlya nélküli, ekehúzóláncos, ta- ligás nehéz eke. Az ekét többnyire ökrök húzzák. A lovakat nem alkalmazták még a mezőgazdaságban. Az irtásnál használt új eszközök (nyéllukas balták, nehéz irtókések, nyitott köpűs görbe kések és irtókapák) Leányfaluról, Budakesziről, Érdről és Aquincumból ismertek. A gabona betakarítás eszköze a sarló. Ebből a késő vaskori formák élnek tovább. Valamennyi íves, fogazott vagy sima éllel (pl. Budaörs, Budakeszi, Érd, Visegrád, Aquincum). Egy aquincumi freskó részletet is ismerünk, mely aratást ábrázol. A kaszáknak két új típusa jelenik meg. A köpűs felerősítésű kasza a kevésbé gondozott réteken a vastagabb szárú növényeket is el tudja vágni. A hosszú nyelű kasza viszont rendszeresen vágott, jól karban tartott rétekre utal. Ilyenek csak nagyobb villagazdaságokban és katonai területeken voltak (pl. Budaörs). Magasabb szintű takarmánytermesztésre, istállózó állattartásra utalnak. A gabonaőrléshez tartozó őrlőkövek és kézimalom maradványai több helyen is előkerültek megyénkben. Ez utóbbi egy álló és forgó korongból készült, már a késő vaskorban is ismert típus volt (pl. Bia, Budaörs, Budakalász, Érd, Páty, Pomáz, Zsámbék). Ennél fejlettebb, már állatokkal körbeforgatott malom csak városokban, pékműhelyek mellett került elő (pl. Aquincum). Kenyérsütő kemence nyomait ismerjük a villaépületek konyháiból, pl. Pomáz (23/13. lh), vagy a katonai erődökből (pl. Aquincum). Szabadtéri kemencéket is használtak különböző célokra, pl. Bia (1/37. lh.), Budaörs. Visegrád-Gizellamajornál az erődöt karéjban vették körül a sütő-főző kemencék.138 Az állattartásban is komoly változást hoztak a rómaiak. Az őshonos lovak mellett, melyek alacsony, vékony felépítésű állatok voltak, új, nagytestű szarvasmarhát honosítottak meg. Ez volt a fő háziállat, utána sertést és kisebb számban juhot vagy kecskét tartottak. Új állat még a szamár, házimacska, páva, gyöngytyúk, liba. Ezek az őslakosság telepein nem fordulnak elő. Egyre elterjedtebb a baromfitartás is. A pátyi kőépítkezéses telepen az alábbi állatokat fogyasztották, illetve tartották: háziállatok közül a szarvasmarha, juh, szamár, kecske, sertés, ló, kutya, macska, tyúk és lúd. A leölt állatok közül kiemelkedik a szarvas- marha maradványainak magas száma (40%), második helyen a kiskérődzők állnak (17%). Sertés mindössze 13%. A legtöbb előkerült lómaradvány szintén konyhai hulladékból származik, de legalább 3 egyedet nem étkezési céllal öltek le. Figyelemre méltó a kutyacsontvázak nagy száma. Jelentős számú kutyát tarthattak a ház körül, amit a csontokon látható rendkívül gyakori rágásnyom is mutat. A kutyamaradványok feltehetően nem konyhai hulladékból származnak, bár sok közülük töredékes. A lelőhely állatcsontanyagából viszonylag kis számban, 1,95%-ban kerültek elő háziszárnyas csontjai (tyúk, házi lúd). Előkerült még szamár és macska csont is, arányuk nem éri el az 1%-ot. Vadászat nem igazán jellemző, a vadcsontok aránya rendkívül alacsony. A kutya, macska csontjainak és a ló csontvázainak kivételével, másodlagos helyen felhalmozódott konyhai hulladék valamennyi. Más római telep fajmegoszlásával összehasonlítva nagy hasonlóság mutatkozik. Itt is a háziállatok aránya 90% felett van, köztük a szarvasmarha jóval nagyobb arányban van jelen, mint a kiskérődzők és a sertés.139 A lótartásra utaló lószerszámvereteket, kocsialkatrészeket a kocsisírokon kívül főleg katonai erődökből ismerjük. Leányfalun és Visegrádon állatvakaró szerszámok, illetve tímármesterségre utaló szerszámok kerültek elő. A vidéki telepeken gyakoriak az állattartásra utaló kolompok, csengők (pl. Páty, Budaörs). A mezőgazdasági termelés is új keretek között bontakozott ki a római korban. A földterületek közös művelését (faluközösség vagy nagycsalád által) felváltotta a municipális birtokokon, a villagazdaságokban folyó, fokozatosan fellendülő termelés. Az elavult termelési formákat fejlettebb technikájú művelés váltotta fel. Főleg mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Itt honosították meg az új típusú termékeket és az istállózó állattartást is. Intenzív szőlőművelés csak a szentendrei villa, illetve Budaörs esetében bizonyított, de valószínűleg máshol is volt. A kertgazdálkodásnál alkalmazott teraszos megoldást találjuk A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 137 H MÜLLER 1982, 550. 138 GRÓH-GRÓF 1991, 91. 139 Körösi Andrea meghatározása. (Magyar Mezőgazdasági Múzeum)
