Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
278 OTTOMANYI KATALIN zolást is ismerünk. A telepeken előkerült csontanyagban a háziállatok domináltak, vadállat kevés van (pl. a budatétényi telepen az állatcsontok 99,25%-a háziállat). Pátyon ez az arány 98%. A rendkívül kevés vadállatcsontban minden, a korra jellemző nagyvad jelen van. Egyik sem éri el a fél százaléknyi mennyiséget sem. Közülük kiemelkedik a gímszarvascsontok mennyisége, a többit csak pár db képviseli: őz, vaddisznó, őstulok, farkas, róka, mezei nyúl és ponty fordulnak elő. Az erdőkön kívül kétféle legelőt (síkvidékit illetve hegyekben lévőt, „prata” és „saltus”), valamint első és másodrendű szántót különítenek el a földmérők. E 2. század közepi földmérnöki szakmunkák a földadó miatt készültek, ami már mutatja, hogy Pannonia gazdasági életének alapját, akárcsak a Birodalom nagy részében, a mezőgazdaság és állattartás jelentette. A termesztett növények közül Cassius Dio, egy gyógynövényen kívül csak kölest és árpát, (ebből állították elő a pannóniai bennszülöttek sörszerű italát) valamint szőlőt említ (LIX. 36, 2-3.). Az előkerült magleletek vizsgálata viszont azt mutatja, hogy igen sok növény csak a római korban honosodott meg Pannonia területén.130 így pl. fő termék volt a búza (új fajtája a triticum aestivum) és a rozs. A köles és árpa csak ezután következett. Ilyen leletek elszenesedett maradványait találjuk meg leégett késő római erődök padlásán edényekben (pl. Budakalász-Luppacsárda, Leányfalu), kemencékben (pl. Budapest-Körte u. 29), illetve lenyomataik maradtak meg agyagtéglákon (pl. Cirpi). E gabonaféléken kívül még borsót is termesztettek (Budakalász-Luppacsárda). Megjelent a len is és igen sok gyümölcs ekkor tűnt fel (pl. a dió, kajszibarack, őszibarck, szilva, sajmeggy, mandula stb. - Bp. Aranyhegyi-patak, Jablonka u. 15., Vörösvári ut, Budakalász-Luppacsárda). E gyümölcsöket többnyire sírokba tették (pl. az egyik aquincumi múmiasírban kis kosárkában cseresznye és barackmagok voltak.131 ) Gyümölcsaszaló meglétére utaló nyomok kerültek elő a Visegrád-Gizellamajori erődből.132 Egyéb mediterrán jellegű gyümölcsöt, datolyát és fügét is találtak sírokban, ez utóbbi olyan zöld állapotban volt, amiből helyi termesztésre következtethetünk.133 A datolya valószínűleg importként került ide. Aquincumi freskókon is láthatunk füge ábrázolást. A szőlőművelés két fajtáját ismerték Pannóniában. Egy itáliai jellegű, mediterrán éghajlatot kívánó, magasan felfuttatott, lugasos szőlőművelést. Az ehhez tartozó balta nélküli metszőkések, illetve a szőlőkapák bizonyos fajtái gyakoriak Pannóniában (pl. Aquincum), freskókon is ábrázolják (pl. Baláca). A másik az alacsonyabb művelés. Ásó, kapa és kisméretű baltás metszőkés mutat ez utóbbi meglétére. A Silvanus állandó attribútumaként látható metszőkés inkább kerti, mint szőlészeti szerszám (Silvanus herbarius jelzője mutatja, hogy a kertek istene is volt). Sok ilyen görbe késünk van Pest megyéből, villákból (pl. Budaörs, Bu- dakalász-Dolina, Budakeszi, Szentendre), illetve késő római erődökből (pl. Leányfalu, Visegrádi.134 A kertekbe gyümölcsön kívül mindenféle virágokat is ültettek a rómaiak. Sírokból ismerünk pl. rózsa és liliom maradványokat, melyekből a halott fejére koszorút fontak, vagy csokorként tették a sírra.135 Sírköveken is említenek virágokat (RIU 80.). Művelésükhöz kisméretű kerti kapákat használtak (pl. Leányfalu, Budaörs). Gabonatermeléshez tartozó vaseszköz, eke, kasza, sarló elég kevés került elő megyénk területén. A vas a római korban is megbecsült munkaeszköz volt, a tönkrement darabokból általában újat kovácsoltak. Aquincum térségében kevés fejlettebb technológiára utaló szerszám van. Itt a termelés színvonala elmaradottabb, mint pl. a Balaton környékén. Erősen tovább éltek a kelta hagyományok a sok kisparaszti birtok és bennszülött származású veteránbirtok következtében.136 A bennszülött lakosság falvaiból, vicusaiból kevés leletet ismerünk. Feltételezhetjük, hogy itt a kelta korszak hagyományos formáit használták tovább (pl. hosszú, keskeny ekevas). Még a római kor első századaiban is csak túróekét használtak. A villagazdaságok és katonai táborok területéről már a rómaiak által meghonosított lapát alakú ekevasat ismerjük (pl. Aquincum), de még ez is többnyire csak túróeke volt. A fejlet130 HARTYÁNYI-NOVÁKI -PATAY1968, 35-47. ш PATAY - PÓCZY 1964,135-146. 132 GRÓH-GRÓF 1991, 85-93. 133 GRYNAEUS 1996, 108. 134 MÜLLER 1982, 544-554. 136 PÓCZY 1964, 184-. Ш PEXő i975> 97.; BALASSA 1973.
