Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
277 Classis Pannonicát már a Kr. u. 1. század első felében, talán Augustus alatt létrehozták. Egyik korai, Claudius kori támaszpontjuk Békásmegyernél lehetett.123 A Vespasianus kori átszervezés óta viseli a Flavia jelzőt. A 4. században több kisebb egységre osztották, a dunai flotta elnevezése „classis Histrica” lett. A legiótáborok mellett mindenütt számolhatunk flotta kikötővel. Aquincumból ismert egy tengerész, majd dunai hajós katona sírköve is. Kereskedelmi kikötő maradványait ugyancsak Aquincumból, a Margitsziget északi és keleti oldaláról ismerjük.124 A Barbaricumba irányuló kereskedelem is a Dunán keresztül, illetve a Duna túlparti érődéiből kiindulva bonyolódott le. Carnuntumból és Aquincumból indultak a legfontosabb kereskedelmi utak a Barbaricumba. A szarmatákhoz Aquincummal szemben egyrészt a Rákos pataki őrtoronyból, másrészt az Eskü téri erődtől lehetett átjutni. A legióstábor és a Rákos pataki őrtorony közti híd cölöpkötegeit is sikerült feltárni. E Barbaricumba vezető kereskedelmi utak mindenhol katonai ellenőrzés alatt álltak (ld. még Nógrádverőce típusú hídfőállások). A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN b) Gazdasági élet Pannonia földjének leírásakor az ókori szerzők évszázadok óta továbbélő toposokra, irodalmi sablonokra, és nem a valóságos ismeretekre támaszkodtak. így kezdetben a messzi ismeretlen északi vidékek leírásánál szokásos „zord, hideg, hegyvidéki” (ld. Strabón, később Cassius Dio) majd Pliniusnál már, ki jobban ismerhette e vidéket „erdős” jelzőt kap Pannonia. A 3. századtól „sík és termékeny földű”, „férfiakban erős és boldog földű” (Solinus, Avienus, Isidorus) Pannonia. A jelzők változását nemcsak a jobb megismerés, hanem a politikai és gazdasági körülmények változása is okozta. így pl. a Severus kori politika, majd később a katonacsászárok egyik fő támasza volt Pannonia, természetes, hogy dicsérő jelzőkkel illették, mint olyan vidéket, ahol harcias, katonás, vitéz emberek születnek. Ugyanakkor azonban valóban változhattak a természeti feltételek is. Részben talán az éghajlat (a kezdeti szárazabb éghajlatot csapadékosabb idő váltotta fel),125 főleg pedig a római gazdálkodási mód alakult át. A villagazdaságok bevezetése illetve a természetátalakító tevékenység, pl. mocsárlecsapolások, csatornázás stb., több és jobban kihasznált termőterületet eredményezett. A nagybirtokrendszer kialakulása is csak a késő császárkorra jellemző Pannóniában. így következhetett be az, hogy a 4. században Pannóniát már minden terményben, állatban gazdag vidéknek írják le, sőt egy alkalommal gabonát is exportált Itáliába.126 A korabeli szerzők műveiből tehát nem kaphatunk teljes képet az ókori Pannonia természeti adottságairól és gazdasági életéről, de ha ezt a képet a régészeti tárgyak, növény- és magleletek, fák, állatcsontok vizsgálatával kiegészítjük, máris többet tudhatunk meg a római kori viszonyokról. Plinius leírását, hogy „itt kezdődnek Pannonia tölgyerdői” alátámasztják az ókori gro- matikusok, földfelmérők adatai is, kik kétféle erdőt különböztettek meg e tartományban: „makkos” (silvae glandiferae) és „közönséges erdőt” (silvae vulgares).127 A Budai hegyvidék leginkább a makkos erdő kategóriába tartozhatott. Az ásatásokon talált famaradványok vizsgálata alapján megyénk területén tölgy, bükk, erdei és jegenyefenyő, kőrisfa, nyárfa és gyertyán nőtt a római korban (Aquincum, Táborhegyi múmia sír, Jablonkai u., Gázgyár stb.).128 A pannóniai erdők vadjait az amfiteátrumi játékok és vadászatok leírásánál már korán említik, pl. medve, vadmacska, vadkan (ld. Lucanus, Martialis, Hadrianus lovának sírfelirata stb.). A polgárvárosi amfiteátrum porondjáról őz, farkas és vadkan csontjai kerültek elő.129 Vadkan ábrázolás sírköveken is előfordul (vadászjeleneteknél, pl. Zsámbék), de szarvas ábrá123 NAGY 1962, 35. 124 PRK 82-83., 115. 125 GRYNAEUS 1996, 107.; Expos. Totius mundi 126 Expos, totius mundi 57.; Ambrosius epist. XVIII. 21. 127 Hyginus: const, limit. Gromatici 204. 128 HARTYANYI-NOVÁKI-PATAY 1968, 35-47., és Grynaeus A. szíves szóbeli közlése. 129 SZILÁGYI 1956, 52.
