Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
276 OTTOMANYI KATALIN A megye déli részén, Százhalombattánál ágazhatott el a limes-útból a Gorsium felé haladó út.116 Pontos nyomvonalát jelenleg nem ismerjük. A táborból kiindulva egy kisebb út megy ÉNy-i irányban Tárnok felé. Esetleg ebből ágazhatott el egy, a Benta patak völgyén észak felé végigfutó út, bár a felszínen ennek sincs nyoma. Ugyanis Pest megyén belül itt e patak völgyében következnek legszabályosabban egymás után a villák és telepek, gazdaságilag a megye egyik legtermékenyebb területe. Mind a négy évszázadon keresztül lakott volt. Az Aquincumból sugárirányban kiágazó főbb utakon kívül kellett lenni hosszanti irányú kisebb útnak is, mely e patak völgyét egészen a Zsámbéki medencéig végigkísérte. (E kisebb belső utak kavicsos nyomvonala gyakran azért nem látszik, mert a mai út alatt ment.) Nem említik az útikönyvek, de vezet még egy leágazás a limes-útból Pomázra is, mely terület a megye egyik legsűrűbben villákkal benépesített része volt. Ez az út Békásmegyeren, a vicus Vindonianus keleti határát jelentő limes-útból ágazott ki és haladt Budakalászon át Pomáz felé, majd tovább Szentendrére. Az utat Csillaghegyen, Békásmegyeren villák s útál- lomás szegélyezi. Budakalászon is volt egy nagy villagazdaság, Pomázon pedig tíz villa és öt kisebb tanyaszerű telep mutatható ki. Innen a Püspökmajori villa érintésével s a vicus mili- tarison keresztül mehetett az út és futott be a limes-útba.117 Megyénk területén tehát a Duna mentén haladó limes-utat kivéve még három főbb útvonal (egyik a limes-út átlós rövidítése) haladt keresztül a római korban. Ezeket az Aquincumból sugárirányban kiinduló, stratégiailag és kereskedelmi szempontból fontos utakat mindenütt villák, telepek, temetők szegélyezik. Ugyanakkor valószínű, s helyenként meg is figyelhető, hogy a mezőgazdaságilag fontosabb területeken, pl. Zsámbéki medence, Benta- patak völgye stb. létrejövő villagazdaságokat kisebb utak kötötték össze a tartományi székhellyel. Ezeknek már csak tisztán kereskedelmi céljuk volt. A rómaiak a keltáktól nevükkel együtt átvett, két vagy négykerekű, forgó elejű szekereket, kocsikat használtak. A használat célja és az útviszonyok szabták meg, mikor melyiket vették igénybe. Teherszállításra, hosszú utazásra négykerekű kocsikat használtak. A bennszülött sírkövek kocsijelenetes ábrázolásairól, illetve a kocsitemetkezések leleteiből ismerjük őket. Ábrázoláson leggyakoribbak a négykerekű, nyitott kocsiszekrényű szekerek.118 Több sírkövön is szerepelnek Pest megyében, pl. Szentendrén, Pilisszántón, Solymáron, Pátyon, Érden. Négykerekűek zárt kocsiszekrénnyel zsámbéki és érdi ábrázolásokról ismertek. Budaörsön az előkerült négy kocsisírból háromban volt négykerekű kocsi, előtte két lóval. Ritkább a kétkerekű, könnyű kocsi, csak egy toki ábrázoláson látható. Ugyanakkor a rekonstruálható kocsitemetkezések többségének kocsija e kétkerekű, nyitott, könnyű kocsitípusba tartozik, ld. Érd, Zsámbék, Budakeszi, Budaörs (9/29. lh., 38/7. lh.). Apátyi részleges kocsi temetkezéses sírban is csak két kerékabroncs volt (13/9.lh.).119 E kocsiknál a kocsiszekrény rázkódását annak felfüggesztésével tompították. Erre szolgált a Budakeszin és Budörsön előkerült griff fejes vas illetve bronz lőcspár. A zsámbéki, budakeszi és budaörsi kétkerekű kocsik elé három lovat fogtak, a többi általában kétfogatú volt. Ló helyett öszvért vagy ökröt is használtak (pl. Pilisszántói sírkő).120 A vízi közlekedés szerepe is nagyon jelentős volt a Duna miatt megyénk területén. Már Augustus császár a Római Birodalom határainak kialakításakor a Rajna és Duna vízi határ létrehozására törekedett. A folyók itt nemcsak természetes határként, hanem összekötő kereskedelmi útként játszottak fontos szerepet. A katonaság utánpótlását biztosították. Pannóniában a Duna, mint vízi út csak aKr.u. 1. század második felében lett jelentős, mikor a folyópart katonai megszállásával biztonságos lett a közlekedés. Ekkor kapcsolódott be Aquincum környéke is a távolsági kereskedelembe. Cassius Dio leírásából tudjuk, hogy az őslakosságnak fatörzsből kivájt csónakjaik voltak.121 A rómaiak „triremes” hajóiról sírköveken ábrázolások is fennmaradtak. A szentendrei ládikaveretek egyikén is római hadihajókat láthatunk.122 A pannóniai hajóhadat a 116 Ez az Aquincumból Sopianae felé vezető út. GRAF 1936, Térkép; (részletesen ld. Kovács E); FITZ 1970,161. Szerinte nem Matricánál ágazik el a limes-útból, hanem már Nagytéténynél, és Érden át megy Tárnok felé. 117 SOPRONI 1987, 47. 118 Visy Zs.: A kocsiábrázolások forrásértéke, Kand. dissz. 119 MRAV 2001, 30-d,l.; Budaörs Kamaraerdei-dűlőben 4 bolygatatlan kocsitemetkezés került elő a kora római temetőben. OTTOMÁNYI-MESTER-MRÁV 2005, 56-60. 120 CIL III. 0573; NAGY 1946-1948, 191. 121 Cassius Dio XLIX.37, 6. 122 NAGY 1936, 5., 5. kép.
