Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
274 OTTOMANYI KATALIN Törökbálint: M. Aurelius Epigonus, az aquincumi colonia decuriója állított oltárt Iunó- nak (RIU 1340). Villa még nem került elő Törökbálinton, a kő lelőhelyén 3-5. századi telepnyomok vannak (36/2. lh.). Ürömön szórványként került elő Titus Mercasius Hermés és felsége sírköve, a 2-3. század fordulójáról (RIU 1308). Esetleg a közeli Csúcshegyi villa temetőjéből származik.104 Innen már a 2. század első feléből s közepéről is ismerünk veterán sírköveket, a késő római temető kőládáiba beépítve (ld. Aelius Favorianus és Aelius Sabinianus Aquincumban készült sírkövei). Százhalombatta: 2714. lh. (Krusik dűlő): Aelius Faventinus és családjának sírköve került innen elő.105 E Pest megyében ismert tulajdonosok sorát kiegészíthetjük a mai Budapest területén található, de már aquincumi városfalon kívül épült villák tulajdonosaival.106 Budafok határában lehetett birtoka M. Aurelius Aepictetianusnak. Másik birtoka a békásmegyeri vicus Vindonianushoz tartozott. A Naphegy oldalában volt birtoka Iulius Iulianus veteránnak. A Szépvölgyi út emelkedőjén Iulius Candidianus veterán és családja gazdálkodhatott. A Pálvölgyi barlangnál levő villa Septimius Iulianus pecuarius (az élő állatok szállításáról gondoskodó élelmező hivatalnok a hadseregben) birtoka volt. A Testvérhegyi villacsoportban élt Bithinia Severa családja. A vicus Vindonianus területén névszerint 8 villa tulajdonost ismerünk.107 Itt élt M. Aurelius Aepictetianus, a colonia decuriója, ...Victorinus ugyancsak decurio, Aurelius Vettianus, római lovag, kinek birtokán egy „Vicani”-nak szentelt oltárt is felállítottak, Trofimus decurio, és több értelmezhetetlen nevű személy, közülük egy biztosan veterán. Birtokaik átnyúlhattak Budakalászra is. Érdekes módon Pomázon nagyon sűrűn követték egymást a villák, mégis egyetlen tulajdonost sem ismerünk, a kölni katona kivételével. A feliratos köveket elhurcolhatták a közeli katonai építkezésekhez. Elképzelhető, hogy a vicus Vindonianus egyik possessorának is itt volt birtoka. Egy embernek több birtoka is lehetett, pl. M. Aurelius Aepictetianusnak Budafokon és Békásmegyeren. M. Aurelius Victorinusnak Aquincumban előkerült a lakóháza, Budaörsön pedig vidéki birtoka. A villagazdaságok létrejöttével Pannonia Inferior e limes menti sávjában is áttértek a római gazdálkodásmódra. Főleg földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A magleletek alapján a korszerű villagazdaságokban már az új típusú, mai búzát (triticum aestivum) termesztették,108 de valószínűleg valamennyi villában őröltek gabonát, szőtték a ruhákat. Őrlőkövek, szövőszéknehezékek mindennapi leletek a villaásatásokon. Egyéb háziiparra, pl. fémmegmunkálásra utaló jelek főleg a 4. századból ismertek, kivéve Budaörsön s Pátyon, ahol már korábbról is került elő a helyi műhely meglétét bizonyító vassalak. A gazdálkodásmódon kívül a római típusú kőépítkezést, padlófűtést (hypocaustum), fürdőkultúrát stb., honosították meg e villák a városon kívüli területeken. A villák többnyire követték az útvonalakat, bekapcsolódva így a tartomány kereskedelmébe. a) Úthálózat A Pannónián keresztülvezető és megyénket is érintő fontosabb útvonalakat két korabeli útleírásból ismerjük. Egyik egy útikönyv, a 3. századi Itinerarium Antonini, mely a Duna parton futó limes-út mellett a tartomány belsejében lévő, fontosabb diagonális utakat is ismerteti. Másik forrásunk egy térkép, a Tabula Peutingeriana, mely Pest megyére vonatkozóan csak a limes-út leírását tartalmazza. A két forrás a limes-út ismertetésekor pont a Dunakanyar leírásában tér el. Az Itin. Ant. (242,1-248,3.) egy átlós rövidítést ad Aquincum és Crumerum között. Egy másik helyen 104 PÓCZY 1971, 94. 105 KOVÁCS 1999, 159. 106 PÓCZY 1971, 94. 107 ALFÖLDY 1959, 22., birtokosok listáját ld. BALLA 1971, 55. 108 A bennszülött telepeken s a Barbaricumban még a régi típusú búzát (triticum dicoccon) termesztették. Ld. GABLER 2003,238.
