Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 273 Van még Pátyról egy szórvány Jupiternek állított oltárkövünk, melynek töredékes felirata egyelőre vitatott, talán Aeli(us) Mart... mius állította (RIU 1323). Amennyiben a Malomi dűlőben feltárt, 13/9. lh-et vicusnak tekintjük, itt kellett állnia egy főistennek épített szentélynek. Piliscsaba: C. Pompeius Crispinus állított oltárt Dianának (RIU 1298). A kő a 16/4-es kőépületes római lelőhely - villa vagy útállomás - területén került elő. A 2. század közepétől a 4. századig állt itt kőépület. Ebben az időben lehetett Piliscsabán egy Diana és Apolló szentély, melybe főleg katonák állítottak oltárt, ld. még C. Caldinius Faustinianus tribunus militum (a légióparancsnok egyik helyettese) a legio III. Flaviában (RIU 1299-1300). A legio II. Adiutrix két katonájának a sírköve is előkerült itt, az egyik Publius Aelius Iustinus, a másik neve nem maradt meg (RIU 1302). Ez a sok katonai felirat inkább útállomásra, mint villára utal, de csak egy szórvány mérföldkő van itt, utat nem találtak még. Villára utaló felszíni nyom még három helyen található Piliscsabán.101 Pilisszántó (17/1. lh.)\ Több katonai sírkő is előkerült a Kálvária környékén, némelyike a késő római őrtoronyba befalazva, Iulius Crispianus veterán Silvánusnak állított oltárt. Aurelius lustus veteránnak három katona fia (miles duplarius) állított sírkövet. Mind a hárman a legio II. Adiutrix katonái. Egy 3. századi kisbirtokon gazdálkodhattak, mely talán a Kálvária környékén lehetett, ahol a Topográfia 2-4. századig terjedő telepet és kőépítkezés nyomait tartja nyílván.102 103 Septimius Dasius a legio II. Adiutrix egykori katonájának családi sírköve egy késő római kőládasírba befalazva került elő a Szőlőhegyen (17/10. lh.). E kövek tulajdonosainak kisbirtokuk lehetett Pilisszántón. Pilisvörösvár: Aurelius Respectus veteránnak (legio II. Adiutrix) és bennszülött családjának lehetett itt birtoka a 2—3. század fordulóján (RIU 1305). A kő másodlagosan beépítve került elő, lelőhelye bizonytalan. Hasonló korú, 3. századi villa a 21/3. lelőhelyen található, de a két korábbi kelta-római telep valamelyikének tulajdonosa is lehetett ez a család. Solymár: Hasonló a helyzet, mint Piliscsabán. A 25/3. lelőhelyen egy kőépületes „villa” területéről került elő Aurelius Valerianus speculator (futár, hírszerző) legio II. Adiutrix oltárköve (RIU 1311), de mivel egy szórvány beneficiarius oltárkövet is ismerünk innen - M. Aurelius Reditus állította (RIU 1312) - lehet, hogy itt sem villa volt, hanem beneficiarius állomás.201 Bár két villára utaló nyom még van Solymáron, de nem valószínű, hogy aktív katona volt a tulajdonosuk. Szentendre: Titus Flavius Felicio, augustalis coloniae Aquinci családi sírköve a 2. század végéről-3. század elejéről. A császárkultusz ápolói voltak az Augustales testület tagjai. Kivétel nélkül idegen eredetű kereskedők és pénzemberek, többnyire libertusok. Szentendrén legalább három villa volt ebben az időszakban, nem tudjuk melyik tartozhatott hozzá. (A sírkő a késő római temetőből került elő.) Az aquincumi legio II. Adiutrix veteránjainak is lehetett itt birtoka, főleg, ha a család is szerepel a sírköveken, pl. az ancyrai M. Aurelius Domitianus, ki a testvéreit említi szarkofágja feliratán. Több veterán sírkő is került itt még elő, de ezeknél nem lehet eldönteni, hogy a család a vicusban lakott vagy saját birtoka volt. Ezek: P Aelius Crispinus, quondam cornicularius vagy cornicen (kürtös); Aelius Proculus signifernek (zászlótartó) állította veterán apja, E Aelius Provincialis és helyi származású felesége; M. Attius Rufus bennszülött eredetű veterán és felesége; Nonius Ianuarius a feleségével. Egy 3. század eleji decuriónak a sírkövét is ismerjük innen (Aelius Ingenuus), de nem tudjuk minek a decuriója volt. Tárnok: Késő római temetőből került elő egy veterán katona sírköve (31/16. lh., RIU 1344). Neve sajnos nagyon töredékes (... Felicitas ... veteranus alae...), legközelebb hozzá a 31/6-s lelőhelyű villa esik. Esetleg ennek a tulajdonosa volt. Torbágy: Ulpius Valentinus (rangja nincs kiírva) állította a sírkövet lányának a 2-3. század fordulóján (RIU 1338). A kő szórvány. Két villa is állt itt ebben az időszakban (34/8, 19. lh.). 101 Az ásató, Thomas E. véleménye szerint a 16/4. lh-en villával összeépített őrállomás lehetett. (THOMAS 1964,289.) Bár a római út nem itt ment, de a sok katonai oltár illetve sírkő esetleg mégis valami katonai létesítményre utalhat. 102 RIU 3. 943, 944, 946,; MARÓTI-MRÁV 2004, 253-254., 12-13. kép 103 STEFAITS 1972, 27-36.
