Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
268 OTTOMÁNYI KATALIN betörés vetett véget. Az 1963-ban talált éremkincslelet (záródása Kr. u. 251-253) mutatja, hogy a terület nagyrésze ekkor elpusztult, s a régi tulajdonos már nem tudta kiásni elrejtett pénzét. Ezt a pusztítást jelzi több objektum égésrétege is. A 3. század során, valószínűleg csak a második felében épül a település kövezett E-D- i irányú főutcája. Felszínén már csak apróbb köveket találtunk, melyeket régen valószínűleg sóder réteg borított. Az út mentén, annak keleti oldalán található a vicus főépülete, melyet a másik két oldalról is út vesz körül. Legkorábbi periódusa a nyugati részen, a Severus korban kedvelt álló téglalap alakú forma, déli felében egyharmad résznél osztással. A nagyobb helyiségben középen két pillér volt. Ezt bővítették a 4. században kelet és dél felé több helyiséggel (összesen 18 helyiséges lett). K-i oldalán két lapos járólapokkal kikövezett udvar volt, dél felé pedig pillérsorral nézett a római útra. A késő római korban (4. század), az épületek többsége 3. századi előzményt folytat. Kb. 50 helyen figyelhető meg kőépítkezés, de többségük korábbi épület. Átépítik, újabb helyiségeket toldanak hozzá, vagy osztófalakkal kisebb szobákra osztják a korábbi nagyobb helyiségeket. Egy esetben három különböző épületet építettek majdnem egymás fölé, ugyanarra a helyre. A középfolyosós épület legfelső padlószintje kövekre alapozott, kemény, habarcsos felületű padló. 4. századi érem keltezi. Délen új helyiségekkel bővült az épület, a külső folyosót s az egyik nagyobb helyiséget kisebbekre osztották. A telepen a korábbi épületek falait igen gyakran teljes hosszában, vagy legalábbis az alapozásig kiszedték és felhasználták a későbbi házakhoz. Kizárólag 4. századi épület kevés maradt ránk. Nagyon sok érem s afrikai sigillata chiara, illetve mázas kerámia segíti a keltezést. Fűtésre utaló nyomot, padlófűtést, fűtőcsatornát nagyon kevés helyen találtunk. Az épületek padlószintjét legtöbb helyen már elvitte a szántás. Hypocaustum oszlop csak szórványként került elő, bár a korábbi ásatáson említenek ilyen fútéses épületet.81 Téglával kirakott fűtőcsatorna alját három épületben találtuk meg. Vakolat a belső falakon több helyen is volt. Freskó csak törmelékben került elő. A kőépületek egy részét átvágja egy patakhoz ferdén lefutó árok, melyből feliratos oltárkövek kerültek elő. A 4. század végén, 5. század elején a már felhagyott gödrökbe néha beletemetkeztek. Ebben az időszakban már csak kevés helyen laktak (pl. a középfolyosós épületben cölöpszerkezetes házikó épül rá a korábbi kőfalakra). A település szélétől kb. 50 m-re, ÉK-i irányban hozták létre a temetőt. Páty és Budaörs esetében bebizonyítható, hogy a Kr. u. 1-2. századi telep nem szűnik meg azért, hogy a helyén villa létesüljön,82 hanem ugyanazok a háztípusok tovább élnek a 3. században is, az új kőépületek mellett. A kőépítkezés sem csak a markomann háborúk után kezdődik itt, mint más Aquincum környéki villáknál, hanem már 2. század első feléből- közepéről ismerünk korai kőépületeket. Érden, a Benta patak két partján, az M6-os autópálya nyomvonalán folyt megelőző feltárás 2004-ben.83 A 9/15. lelőhelynek csak a szélét tártuk fel. A pataknak ezen a partján úgy tűnik, csak a markomann háborúk után, a 2. század végén telepedtek le a rómaiak. A legkorábbi érem s terra sigillata Severus kori volt. A 3. századból elég szegényes a leletanyag, majd a 4. században lendül fel az éremforgalom. Ekkor vették körbe a telepet a nagy széles, többosztatú árokrendszerrel. Egészen a század utolsó negyedéig - utolsó érem 378-ből - nyomon követhető itt az élet. A 9/16. lelőhelyen egy kőépületet s körülötte több kora római gödröt, árkot s félig földbemélyített lakóházat tártunk fel. A korai telep, amely a sok terra sigillata alapján a római foglaláskor, az 1. század közepén, második felében jött létre, a markomann háborúk alatt leégett. (Előtte késő kelta tárolóvermek jelzik az LT D telep meglétét). Közben valamikor a 2. század folyamán, valószínűleg már Traianus-Hadrianus uralkodása alatt, kőépületekkel rendelkező villagazdasággá alakult. A Severus korban egy része újjáépült, ebben az időszakban a fel nem tárt ÉNy-i részen volt a telep központja. Itt a szántásban még legalább két épület nyomai láthatók. A 4. században újból virágzásnak indult. Az érmek Nagy Constantinustól (Kr. u.313-315) Valentinianusig (375) terjednek. 81 A lelőhelyen 1963-65-ben Kaba Melinda végzett leletmentést. (Rég. Kút. 1953,27.; 1964,26.; 1965,21.); Két épület alaprajzát tisztázta, s az ásatási jelentés szerint egyikben padlófűtés volt. Mind a két épületet megtaláltuk, sajnos már újkori szeméttel feltöltve. Padlófűtés nyomára nem akadtunk. 82 PÓCZY 1971, 94. 83 Rég. Kút. 2004, 212-215.
