Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 267 tár).78 A telep szerkezetének megállapítása a későbbi feldolgozás feladata lesz. E munkát nehezíti, hogy a domboldalon a római telep alatt s között a neolitikumtól az Árpád korig tartó házak, gödrök és sírok jelentős számban találhatók. Összesen 2200 objektum került elő.79 A kőépületek a patakhoz közelebbi részen, egy mintegy 160 m széles sávban húzódtak. A kőépületek között s attól északra még kb. 100 méter szélesen földbemélyített házak, gödörlakások, tároló vermek, szemétgödrök, kemencék helyezkedtek el. Az eraviscus telep házai és gödrei nem különülnek el. A római épületek alatt és a földbemélyített házak között fekszenek. Csak a kőépületeknél figyelhető meg, hogy ráépültek korábbi kelta objektumokra. A földbe mélyített házak és gödrök ritkán vágják egymást.80 A bennszülött telep élete folyamatos volt a Kr. e. 1. századtól a római foglalás után is. A római importáruk a két kelta házban talált Augustus kori sigillata és érem után hosszabb időre eltűnnek. A Flavius korban jelennek meg újból, majd a 2. század első felében egyre több lesz. A kőépítkezés a terra sigillaták s érmek tanúsága szerint már a 2. század első felében elkezdődött. Ehhez a markomann háború előtti korai telephez kb. 25 kőépület tartozott, melyből csak 5-6 keltezhető a 2. század elejére, a többi Antoninus kori. Az Antoninus kori épületek egy része tovább élt a Severus korban is. A telep szerkezetét tekintve legjellegzetesebb a nyugati oldalon félkörívben elhelyezkedő házsor. (4. kép) Kb. 10 épület található itt, hasonló tájolással. E házsor épületeinek legkorábbi periódusa erre a korai 2. század eleji időszakra tehető. Az egyes épületek között sárga sóderes járószint látható. Most épül a telep legszebb s legjobb állapotban ránk maradt középfolyosós és kerítésfallal körülvett épülete, alapterülete 480 m2. Kerítésfala mellvédszerű, rajta oszlopokkal. Belül még csak sárga agyagpadlója van. (Az épületnek három építési periódusa s egy kőépület utáni cölöpszerkezetes építménye különíthető el.) A korszak legegyszerűbb lakóház formája a kétosz- tatú, fekvő téglalap alak. A felmenő fal nem mindig készült kőből, lehet vályogtégla vagy paticsfal. Az Antoninus korban épültek az egyszerű négyszögletes gazdasági épületek. Ugyancsak gazdasági épületek lehettek a félig földbemélyített, két vagy több oldalon kőfalakkal körülvett „pincék”. Műhely, illetve raktár funkcióját jelzi a sok vasszerszám, mely némelyikből előkerült. A markomann háborúk során leégett a telep nagy része. Az 1-2. századi földbemélyített házsorok elpusztultak. A Severus korban ezen a részen már csak néhány gödör látható. Egyébként is csökken a földbemélyített gödörházak száma a korábbihoz képest. A korszak kb. 360 objektumából (gödör, kemence, cölöplyuk, ház) mindössze 28 lakóház (földbemélyített illetve felszíni cölöpház). Leletanyaguk viszont gazdag, pl. egy kerek, tapasztott padlós gödörházban 46 db sigillata volt. A félköríves kőépületek által körbezárt területen nemhogy ház, de úgy tűnik még gödör is kevés van a Severus korban. Itt lehetett egy nyitott, üresen hagyott tér, park vagy részben sóderes járófelület, talán kis szögletes szentélyekkel. Benépesül viszont a terület EK-i fele agyagnyerő és salakos betöltésű gödrökkel, kemencékkel. Két négyszögletes agyag, illetve falazótéglákból épült edényégető kemencét is találunk, 2-4. századi leletanyaggal a tűzelőgödrében. Egész a 4. század végéig működő iparos negyed lehetett itt. A markomann háború kori égésréteg több gödörházban is megfigyelhető. Gyakori, hogy a kőépületek alatt a Severus korban, leégett paticsfalú házak találhatók. A valódi virágkor itt is, mint Pannonia többi részén a markomann háborúk után s a Severus korban következett be. A korábbi épületeket általában megújították. Ennek a periódusnak vezető lakóház formája az álló téglalap alakú, egyharmad-kétharmad arányban osztott épület. Még két ilyennel megtoldják a korábbi félkörívben épített lakóházsort. Ebből az időszakból van 68 db kőépítkezésre utaló nyom, melynek a fele meglévő kőépület, a többi szétszántott fal s omladék. A Severus kori virágzásnak a 250-es évek elején egy barbár (quád) 78 Ld. MRT 7. kötet 5/2. lh. A fenti régészeti lelőhely határát nem a feltárás határa, vagyis a mai utcák alkotják (Szőlőskerti u.— Seregélyes u.). Nyugat felé még kb. 50-100 m hosszan áthúzódik a Törökbálinthoz tartozó gyümölcsös területére, Kelet felé pedig a Hungarofruct hűtőházának építésekor előkerült kora római hamvasztásos sír bizonyítja, hogy a lelőhely folytatódott a Seregélyes u. túloldalán is. (MRT 7. kötet. 5/10. lh.). Régészeti Kutatások 2002, 185-187.; 2003,168-170.; OTTOMÁNYI-MESTER-MRÁV 2005. 79 A kelta s római telep alatt és mellett késő neolit (zselizi és lengyeli kultúra), rézkori (badeni kultúra) kora és középső bronzkori telep illetve késő bronzkori, urnamezős kultúrái objektumai kerültek elő. Avar és Árpád-kori sírok is előfordultak. 80 OTTOMÁNYI 2005a, 67-132.
