Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
266 OTTOMANYI KATALIN Az egymás feletti több periódus a kőépítkezésnél is megfigyelhető. A kőépítkezések száma a 2. század végén egyre nőtt. A kőépületek egy része csak kőalapozású volt, felmenő fala paticsból vagy agyagtéglából épült. Egy-két esetben döngölt agyagpadló nyomai is kimutathatók. Ezek gazdasági melléképületek lehettek. A feltárt részen kb. 30 helyen figyeltünk meg Severus kori építkezést. Köztük két nagy kőépület található (400-500 m2), és több közepes nagyságú. Valamennyi több periódusú, sok helyiséges épület. Jellemző forma a téglalap alakú, kétosztatú lakóépület. Tetejüket tegula és imbrex fedte, a nagyobb épületeknél a világításra szolgáló agyag toronymodell töredéke is megmaradt. Ezeknek a kőépületeknek csak az alapozását találtuk meg, padlószintjüket legtöbb helyen már elszántották. Három helyiségben sikerült lapos járólapokat megfigyelni, melyeket belső udvarok kikövezésére használhattak. A Severus korban épült a terület északi felén, (Ml autópálya irányában) egy K-Ny-i irányú „kerítésfal”, melyet kb. 40 méter hosszan követtünk, majd befordult dél felé. Északi oldalán utcaszerű kikövezés, elég lapos, de apró kövekből. Déli folytatása a telep nyugati szélét zárta le. Itt a humuszolás után egy É-D-i irányú „kerítésfal” részlete látszott, kb. 30 m hosszan, több szakaszban. Innen ágazott le a telep közepén kelet felé egy kb. 90 méter hosszan követhető, 3-4 méter szélességű, kövezett belső út. Alatta korábbi gödörházak voltak. Az út felszínén talált sigillata chiara bizonyítja, hogy a telep életének végéig használatban volt. Ezt a korszakot is egy égésréteg zárja, amely a terra sigilláták tanúsága szerint a 230- as évekre tehető. Nem égett le viszont minden épület, sok helyen kimutatható a folyamatos használat a 4. századig, illetve az égésréteg felett megújított szint, vagy hozzátoldott falak figyelhetők meg. A 3. század második felében történt ez az újjáépítés. A korábbi épületek felett planírozással egységes járószintet hoztak létre. A feltöltött és elegyengetett szinten is épültek még új épületek, pl. egy kőalapozású, szabálytalan alakú, szárazfalazásos kőépület, mely gazdasági melléképület lehetett (egy kővájú került elő belőle). Az ekkor épült, illetve átépített épületek álltak még a 4. század végén is. Ennek a késő római periódusnak az épületeit többnyire már elszántották. Általában csak kőomladékok maradnak ránk. A három nagy kőépületben mind kimutatható ilyen késői hozzáépítés. A rétegtani helyzet alapján még kb. 15 épületet tehetünk erre az időszakra. Egyiknek kőfala alatt korábbi paticsfalú felszíni építmény áll. Egy másiknak bedőlt felmenő paticsfala (belső osztófal) ráomlott a kövekre. A kőépületek mellett e késői időszakban is találhatók szemétgödrök s földbemé- lyített objektumok, bár jóval kevesebb, mint korábban. Jellemző leletanyag a keményre égetett, profilállt peremű házikerámia, a mázas kerámia, a legfelső rétegekből besimított töredékek, illetve nagyon sok szórvány 4. századi érem. Az érmek Theodosiusig (Kr. u. 384-387) terjednek. A leletek alapján a telep élete a 4. század végéig, illetve az 5. század első feléig folytatódott. Legutolsó lakói a kőépület falát kiszedve földbemélyített lakóházat építettek, melyben egy púposhátú csontfésűt is találtunk, állatalakkal díszítve. Szórvány cikáda fibula is előkerült. Használóik már nem rómaiak voltak. A temetőben is volt egy sírcsoport, mely a többitől elkülönülve ilyen 5. század első felére tehető mellékleteket tartalmazott, (mohazöld üvegek, hunkori ezüst csatok, ezüst ruhatű, csontfésű stb). A kora népvándorláskori germán- alán népesség hagyatéka lehet.77 Páty nem sorolható be, a klasszikus értelembe vett villagazdaságokhoz. Nincs egy központi lakóépülete, hanem az eddig kutatott területen 2-3 nagyobb épület (400-500 m2- es) s sok kisebb kőépület került elő. A fel nem tárt részen, a felszíni leletek alapján még több hasonló nagyságú épület is várható. A kb. 2 km hosszú, s 250 méter széles település végig beépített volt, így inkább tekinthető egy út s patak mentén hosszan elhúzódó falú településnek (vicus), mely korábbi, bennszülött kelta telep folytatásaként jött létre. E vicus területén, akárcsak Békásmegyeren s Intercisában, több villatulajdonos is lakhatott. Hasonló a helyzet Budaörsön is, sőt ott név szerint ismerjük a vicust és több birtok tulajdonosnak a nevét is. Budaörs-Kamaraerdei-dűlőben, a Hosszúréti patak északi partján a 2002-2003-ban feltárásra került mintegy 14 hektáros terület nagy részét a római telep alkotta (kb. 9 hek77 OTTOMANYI 2001, 35-74.
