Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
262 OTTOMÁNYI KATALIN A 2. század végétől a municipális középbirtokok központját alkotó villagazdaságok, illetve a nagyobb vicusok képviselték a római gazdálkodási módot és építkezést. Tulajdonosaik nagy része nem a bennszülött réteghez kapcsolódott már, hanem egyre nagyobb lett a száma az idegen eredetű, itáliai, nyugat-pannóniai, de főleg keletről jött pénzembereknek, kereskedőknek iparosoknak. A városi ordo tagjain, a decuriókon kívül a császárkultuszt ápoló Augustalisok és sevirek is lehettek birtok tulajdonosok. Az Augustales testület tagjai közé idegen származású, meggazdagodott libertusok (felszabadított rabszolgák) kerültek. A sevirek (hat tagból álló sexviri Augustales) Aquincumban a 3. században már főleg szabadon született helyi emberek voltak, akik a tanácsba való bekerülés censusát, vagy korhatárát még nem érték el.63 A Severus-kori virágkor alatt a városi arisztokrácia szám szerint is megnőtt (ekkor lett Aquincum colonia), és vagyonukat szívesen fektették földbirtokba.64 Ez a virágkor kb. a 3. század közepéig tartott. A század második felének háborúi nem kedveztek a gazdálkodásnak. Több elrejtett éremlelet mutatja a birtokok pusztulását, pl. Budaörs, Pilisszántó, Solymár. Pátyon és Budaörsön Severus-kori égésrétegek is megfigyelhetőek az épületekben. A budai hegyvidék félreeső villatelepei kevesebbet szenvedtek e betörésektől, mint a limes menti katonai telepek. Pest megye területén a terepbejárások során kb. 66 helyen sikerült kőépítkezés nyomát kimutatni. Ebben valamennyi, a felszínen kőépítkezés nyomait mutató lelőhely benne van. Nyilvánvalóan kiesnek az út menti őrállomások, beneficiárius állomások, sír kertek nyomai. (Kb. 5 ilyen bizonytalan lelőhely van.) Az ásatásokkal valószínűleg tovább fog nőni a nem villákhoz tartozó kőépületeknek a száma. A megye területén talált villagazdaságokhoz jönnek még a Budapest területén eddig feltárt villák. Ezekkel együtt rajzolódik ki az ókori Aquincumot körbevevő, gyakran egymástól szabályos távolságra lévő villa települések s vicusok sora. Korukat tekintve legtöbb a 2-3. századi villa, de csak kb. a felükről mondhatjuk biztosan, hogy a 2. század végén indul. A másik fele vagy késő kelta előzményű telepet folytat (22 lh., és itt a kőépítkezés pontos kezdete nem mindig állapítható meg) vagy a 2. század elején kezdődik (kb. 10 lh). A késő kelta telepeken gyakran már a Kr. u. 1. század végi római leletanyag is kimutatható, de ez nem mindig jelzi a kőépítkezés meglétét is. Ha nincs ilyen korai leletanyag, valószínű, hogy csak a kelta telep pusztulása után annak egy részén, vagy mellette jött létre a villa. Valóban a késő kelta telep folytatásaként jött létre a villagazdaság, pl. Csobánkán, ahol kelta-kora római edényégető kemence, besimított és festett sávos kerámia is előkerült, és a lelőhely déli részén épült a 2-3. századi villagazdaság. Budaörsön és Pátyon is egy kelta telep előzte meg a kora római telepet majd vicust.65 A kelta előzményekre visszavezethető villák 80%-án folyamatos az átmenet. A többi villánál hiátus van a kelta telep és a 3. század elején épült villagazdaság között. Szentendrén például kelta lakógödrök voltak a villa alatt, de Kr. u. 1-2. századi anyag nem utal arra, hogy e telepek túlélték volna a foglalást. Herceghalmon is kelta gödrök vannak a későbbi villától DK-re.66 Ezek a falvak szűnhettek meg a városi és katonai territóriumok létrehozásakor és helyükön új tulajdonossal csak a 3. század elején alakul ki villagazdaság. Néha terepbejárással is elkülöníthető egy villagazdaság korai, illetve késői része, pl. Budakalászon csak a patak egyik oldalán van késő kelta előzmény, majd a 2-4. századig római leletanyag (3/6. lh.). A patak másik oldalára csak a 2. században terjedt át a villa (3/5. lh.). Hasonló a helyzet Herceghalmon is, ahol a korai telep a Békás-patak keleti oldalán alakult ki (1/38-39. lh.), majd a 3. századtól népesült be a patak nyugati partja is (1/37. lh.). Érden a Benta patak egyik oldalán már a Kr. u. 1. század közepétől laktak rómaiak (9/16. lh.), a másik oldalon főleg 3-4. századi kőépítkezés van (9/15.lh.). Szomszédos fundusok összeolvadásakor szokás, hogy a patak egyik partján lévő korai épületet felváltja a túlsó parti új villagazdaság. Nagybirtokok esetében a régi lakóépületet meghagyják a vilicus (a majorság gazdasági ügyeit intéző rabszolga) lakóhelyének. Erre nálunk egyelőre nincsen példa. 63 PRK64. (MÓCSY 1990); ALFÖLDY 1959, 27. 64 ALFÖLDY 1959, 26. * OTTOMÁNYI 2005a, 67-132. 66 Herceghalom-TESCO raktárbázis. Ottományi K. leletmentése 2001-ben.
