Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
263 Ritka az olyan hely, mint Pomáz, ahol minden villában vagy késő kelta (23/3,4, 7, 8,13, 22, 28. lh.) vagy Kr. u. 1. század végi (23/5, 30. lh.) leletanyag található. Itt valami korai birtok adományozás történhetett, ami már a 2. század elején ennyire romanizált birtokos réteget hozott létre. Valószínűleg Traianus veterántelepítéseihez kapcsolhatjuk e birtokokat. Tulajdonosaik között a helyi származású veteránok mellett az idegen eredetű katonák is feltűnnek, pl. kölni kereskedőcsaládból származó katona sírköve. Pomáz esetében nemcsak felszíni leletekre, hanem az ásatások eredményeire is támaszkodhatunk. (23/5, 7, 8, 13. lh.) A Lugi-dűlőben lévő villánál elkülöníthető a Hadrianus kori építkezés, és még további három periódus (23/13. lh.). Valamennyi pomázi villa fennállt a 3. századig (23/22, 30. lh.), de többnyire a 4. század végéig. Sőt idegen, 5. század eleji barbár leletanyag is kimutatható némelyikben (23/3, 13. lh.). A 3. század első fele a villagazdaságok és kőépítkezéses telepek fénykora Aquincum környékén. Ekkor még sok villa épül. Ezek a Septimius Severus óta egyre gazdagabbá váló katonai réteghez, illetve a megnövekedett számú és vagyonú városi vezetőréteghez köthetők. A 4. században új villát már nem építenek, a korábbiaknak kb. a fele érte meg a késő római kort. (Aquincum közvetlen körzetében valamennyi 2. század végén épült villát tovább laktak a 4. században is.)67 A 4. században igen sok városi előkelő költözik ki vidéki birtokaira, megszabadulva így az egyre terhesebbé váló városi közteherviseléstől, s ugyanakkor elmenekülve a limes menti egyre sűrűsödő barbár betörésektől. A provincia székhely átköltözése maga után vonta Aquincum hanyatlását, a gazdasági élet is kezd áttevődni a század második felében már a vidéki birtokokra. Kis házi műhelyek jönnek létre a villák gazdasági részén, pl. a csúcs-hegyi villában olvasztókemence, a Kaszás-dűlői villában bronz javító műhely, Budaörsön vas és üvegsalak darabok, illetve félkész csonttárgyak utalnak az ipari tevékenységre, Pátyon vassalak s félkész bronzcsat. A háziipar más ágai, pl. kerámiagyártás, a korai Kr. u. 1-2. századi időszakra, illetve a késő római 4. századra jellemzőek. Közte a 2-3. századi római, városi tömegtermelés árucikkei árasztják el ezeket a birtokokat is. Pátyon kelta típusú, körte alakú edényégető kemence volt 2. század eleji edénytöredékekkel. Rontott szürke kerámia több Kr. u. 1-2. századi objektumokból is előjött. Budaörsön már római típusú négyszögletes edényégető kemencék kerültek elő, sajnos az utolsó égetés anyaga nélkül. Egy kisebb 4. századi kemencében pedig 12 db agyag szövőszék nehezék várt a kiégetésre.68 A magánélet luxusa is áttevődik a városból vidékre. A szentendrei Skanzen villához pl. még átrium épül szökőkúttal (ólomcsővezeték) a 4. század első felében.69 Míg a 3. században csak egy család lakott a villák főépületében, addig a 4. századi átépítések (a nagy termeket sok kisebbre osztják) jelzik, hogy több család osztozott egy-egy villaépületen (pl. Békásmegyer, Budaörs).70 A másik megoldás, hogy kisebb, rosszabbul épített helyiségeket toldanak hozzá (pl. Herceghalom [Bia l/37.1h.]). Budaörsön egy eredetileg kétosztatú, téglalap alakú, belső pilléres épületből 18 helyiséges nagy épület lett a későbbi hozzátoldások s belső elfalazások által. A 4. század második felében egyre több villa pusztul el (pl. Perbálon egy század közepén elrejtett éremlelet jelzi a villa pusztulását). A század végére jellemző leletanyag már csak kevés helyen van, ld. Bia, Budakalász, Páty, Pomáz, Szentendre, Tök. A többség a Valentinianus kor után elnéptelenedett. (A békásmegyeri villában 374-el záródó éremlelet.) Néha a villa nyílásait elfalazva őrtoronnyá alakították át, pl. Békásmegyeren, vagy pedig pl. a Csúcs-hegy, Testvér-hegy közelében álló őrtorony védelmében éltek tovább a villák. A villagazdaságok helyének kiválasztásánál elsőrendű szerepet játszott a víz közelsége. Nemcsak a patakok partján, hanem a források közelében lévő domboldalakat is benépesítették. Előszeretettel építkeztek a rómaiak szélvédett hegyoldalakon, napos dombokon. A Duna parti sávban nincsenek villák, ez katonai övezet volt. Megyénkben délről elindulva a Benta- patak két partját követik a kőépítkezéses telepek: Érd, Tárnok, Sóskút, a Biai-tó két partja, majd tovább ÉK felé a Füzes-patak két oldalán, ÉNy felé pedig a Kígyós- illetve Békás-patak mentén (Bia, Zsámbék, Tök, Perbál, Tinnye), Piliscsabán a Garancsi-tó partján, valamint az ebbe jobbról-balról belefolyó kisebb patakok melletti dombokon (Budajenő, Telki, Tök, ZsámA RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 67 PÓCZY 1971, 94. 68 Ez utóbbi kemencét 330-as évekből való érem keltezte. OTTOMÁNYI-MESTER-MRÁV 2005, 15-29. 69 TOPÁL 1994, 321. 70 PÓCZY 1971, 99.
