Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
261 az egésznek villa rustica a neve. Földbirtok (fundus) tartozik hozzá, melynek mérete arányban állt a villa méreteivel. „Úgy építkezzél, hogy se az épületek ne igényeljenek még nagyobb birtokot, se a birtok ne kívánjon még több épületet” - mondja Cato.56 így feltárt villáink nagyságából a birtok méreteit és gazdagságát is meg lehetne állapítani. Ezek alapján tartunk számon Pannóniában, nagy-, közép- és kisbirtokot. Pest megyében nagybirtokra utaló nyom csak egy van, Szentendrén. Itt a Skanzenben feltárt mintegy 5000 m2-es beépítettségű villa Pannonia eddigi legnagyobb feltárt villagazdasága.57 * A limes mentén általában később alakul ki a nagybirtok, mivel a katonák zsoldja, a veteránok végkielégítése versenyképessé tette a kis és középbirtokokat is. Aquincum környékén municipális középbirtokok jöttek létre, melyek nagyságát 2-4 km2 (1-2 iugerum) között határozhatjuk meg. 1 km2 alatt kisbirtokról beszélhetünk.68 A villák s vicusok kapcsolata egyelőre tisztázatlan. A villák többnyire a korábbi vicusok területén helyezkedtek el. Ezek a települések egy zártabb falusias közösségből illetve különálló villagazdaságokból állnak, pl. a vicus Vindonianus lakói közösen állítanak oltárt a posses- sorokkal, vagyis földbirtokosokkal. Viszonyukat valószínűleg alá és fölérendeltségi viszonnyal jellemezhetjük. A feliraton szereplő tulajdonosok száma (nyolcán voltak) is jelzi, hogy az egyes birtokok nagysága nem volt túl nagy. Talán a közeli budakalászi villák is még ezen a vicuson feküdtek.59 Hasonló vicus volt Budaörsön (5/2. lh.) a felirat szerint (vicus Teuto), eddig legalább 20 nagyobb és 40 kisebb kőépülettel, tehát valószínűleg több villa tulajdonossal. Ugyanilyen vicus feltételezhető több nagy kőépülettel Pátyon is, ahol kb. 2 km hosszan húzódik a telep a Füzes patak partján (13/8-9. lh.).60 Herceghalmon a Békás patak két partján négy kőépületes villát jelez a Topográfia. Ezek is egy ilyen vicus és villa együttest alkothattak (1/36-39. lh.). Solymár-Krautgarten esetében sem villagazdaságról, hanem az Aquincum-Brigetio út mellett fekvő bennszülött telepről van szó, ahol a kőépítkezés már a 2. század elején megkezdődött. A népességben változás nem történt, csak a temetőben kimutatható rítusváltás (csontvázas temetkezésről a hamvasztásra való áttérés) jelzi a Kr. u. 124 után erősödő romanizációt.61 Újabb feliratok és nagyobb ásatások hiányában máshol csak feltételezni lehet, hogy ahol egymáshoz közel egy-egy patak partján sorakoznak a villák, ott szintén vicusokkal állunk szemben. Pl. a Benta patak partján stb. Aquincum tágabb körzetében a villák egymáshoz elég közel helyezkedtek el, kb. 1-2 km-re vannak egymástól, (ld. az ürömi völgy, Pomáz, Páty). Nyugat felé ez a távolság nő, ott már nagyobb birtokok lehettek. A villagazdaságok szabályszerűsége valószínűleg Aquincum esetében is összefüggésbe hozható a municipium territóriumának felmérésével. A térképre vetített adatok alapján egy, a főútvonalakra tájolt, szabályos nagyságú telkekből álló birtokrendszer körvonalai kezdenek kibontakozni Aquincum territóriumán.62 A municipális középbirtokon csak possessiót, birtokosi jogot szerezhettek Aquincum környékén a tulajdonosok. A markomann háborúk előtt még nincs nagy jelentősége Aquincum környékén a municipális középbirtoknak. A birtokos réteg ekkor csak az ordo decurionum (városi tanács) tagjai közül kerül ki, akik főleg helyi származású veteránok és a bennszülött arisztokratákból lett decuriok. Ok Flavius, Traianus, de főleg Hadrianus és Antoninus Pius alatt kaptak polgárjogot. Ilyen korai villák vannak Pomáz környékén, Bián, Budaörsön, Érden, Leányfalun, Pátyon, Solymáron, Sóskúton, Tárnokon, Tökön, Zsámbékon. A veteránok földjei még nem lehettek túl nagyok, alig emelkedtek ki a bennszülött lakosság közül anyagilag. (Azonos értékű, de nem feltétlenül azonos nagyságú földbirtokokat kaptak végkielégítésül). Néhány idegen eredetű veterán (dalmáciai, észak-itáliai) vagy kereskedőcsalád (kölni) is szerezhetett már ekkor birtokot (pl. Budaörs, Pomáz, Szentendre). A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 56 De agricultura IV 3. 57 TOPÁL 1994, 321. 68 ALFÖLDY1959, 19-30.; PÓCZY 1971, 85-102.; ZSIDI 1991, 143.; GABLER 2003, 235. 59 BALLA 1971, 55-64. 60 A pátyi 9-es lelőhely a felszínen látható kövek alapján áthúzódik a mai Biatorbágy területére is. Talán ugyanehhez a vicushoz tartozhatott a torbágyi 14. és 9. lh. is, melyek a Füzes patak ugyanazon partján a pátyi telep folytatásaként, alig 100 méterre találhatók. Mind a kettő kőépítkezés nélküli nagyobb település. 61 KOCZTUR 1985, 80-81. 62 ZSIDI 1991, 152., 163.
