Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
260 OTTOMANYI KATALIN Valamennyi telep patakparton, domboldalakon, völgyekben található. Ha egymásra vetítjük a korai és későbbi korszak települési térképét, azt látjuk, hogy nagyon jól kiegészítik egymást. Egyrészt benépesülnek olyan területek, ahol még nem laktak a Kr. u. 1-2. században, pl. Tárnokon a Benta- és Zámori-patak völgye, Törökbálinton a Füzes-patak partja, Tökön a Benta-patak két oldala, Tinnyén a Békási-patak völgye, Pilisborosjenőn a Határréti- vagy Arany-patak partja. Más, korábban is lakott területek népessége sűrűbbé válik, pl. Csobánkán a Határréti- és Dera-patak partja, Érden a Benta- patak völgye, Perbálon ugyancsak a Benta-patak két partja, Pilisszántón a Határréti-patak mindkét oldala, Szentendrén a Dera- és Bükkös-patak völgye, Visegrád-Fő u. stb. Ugyanakkor megszűnik a korábbi, gyakran kelta előzményű telepek némelyike, pl. Diósd, Torbágy, Törökbálint, Piliscsaba, Páty, Szentendre, Visegrád-Kőbánya stb. Néhol a középső császárkorban villák alakulnak a korai, kelta előzményű telepek helyett, pl. Pomáz. Illetve ekkor jönnek létre az utak mentén hosszan elnyúló vicusok, melyek úgy tűnik a korábbi telepet folytató falusias részből és egy vagy több villagazdaságból állnak. Pl. Budaörs, Páty, Solymár. Megfigyelhető, hogy a Duna parton s a szentendrei szigeten csak késő kelta illetve Kr. u. 1-2. századi kisebb telepek vannak. Majd a római korban katonai létesítmények, 4. századi őrtornyok épülnek itt. A közte lévő időszakban nincs civil település. A 4. századra a népesség már eléggé megritkult. A megye déli részén kevés telep maradt, pl. Érd, Törökbálint, Budaörs. A Benta-patak völgye is elnéptelenedik, csak a leágazó Füzes és Békás pataknál laknak, pl. Bia, Páty, Torbágy. Az északi területen több késői telep van, főleg Pomáz és Szentendre, illetve egy-egy Pilisszántó és Csobánka területén. Ezek általában a kelta kortól tovább élő, jó természeti feltételekkel rendelkező telepek. Szentendrétől északabbra, Visegrádot kivéve, ahol az Aprily völgyben egy késő római telep húzódott, már se telep se villa nem található a késő római korban. Az 5. századot kevés telep éri meg, pl. Biatorbágy 34/9. lh, Törökbálint 36/2, Pomáz 23/1, 2, 9, stb. Ekkor már inkább az elpusztult kőépületek közé települ be az új barbár népesség, pl. Páty, Százhalombatta, szentendrei Skanzen villa stb. Ásatás e közép és késő császárkori falusias telepeken is csak újabban kezdődött el, pl. Biatorbágy (34/9. lh.).54 Főleg az analógiák alapján mondhatjuk el, hogy tovább éltek részben a földbemélyített háztípusok, változatosabb formában, de emellett gyakoriak a felszínre épített cölöpházak is. A 4. század végén illetve az 5. században betelepülő barbárok is ilyen földbemélyitett, téglalap alakú vagy négyszögletes házakat, lakógödröket használtak. Viseg- rádon a táborba beásva találunk kvádokhoz köthető nyeregtetős lakóházakat, melyek tető- szerkezetét már nem csak a két rövidebb oldal közepén, hanem a négy sarokban is egy-egy cölöp tartotta. A házak külső oldalán kemencék voltak. A lakóházakon kívül ipari illetve gazdasági rendeltetésű objektumok tartoznak még e telepekhez. Szabadtéri kemencék, hulladékgödrök, tárolóvermek, vízelvezető árkok stb. a késői telepeken is vannak, pl. Herceghalom (Bia 1/39., 37.), Törökbálint 36/2., Visegrád stb. A katonai vicusokban a kőépület ritka, néha kőalapozású lakóházakat találunk, felmenő agyagtéglából épített fallal. Kőépítkezés: vicusok és villák: A kőépítkezés a római korban feltűnő, új, római igényeket s életformát képviselő építkezési mód. A kutatás sokáig minden vidéki kőépületet villának tartott. Ma már az új ásatások tükrében kissé módosul ez a kép. A különálló villagazdaságok mellett feltűnnek a „vicus et villa” kifejezéssel jellemezhető, nagyobb települési egységek. A villa a római korban nem építészeti, hanem gazdasági kategória. Nem egyetlen épület, hanem gazdasági és lakóépületek együttese. Magába foglalja a tulajdonos városi kényelemmel ellátott lakóházát (villa urbana) és a különböző gazdasági épületeket, dolgozók lakóházait stb. (villa rustica).55 A kisbirtoknál gyakran nem válik külön a gazdasági rész, így 54 Repiszky Tamás ásatása ld. Rég. Kút. 2002, 181-182. 55 Cato: De agricultura 3, 2.; Columella: De re rustica 1, 6.; PRK: 222. (LÁNYI 1990). A jelzők jelentése nem tisztázott. Egy másik felfogás szerint a „rustica”, illetve „urbana” jelző nem a rendeltetésre, hanem a villa helyére vonatkozik, tehát a vidéki villa a „rustica”, a városi díszesebb kőépület az „urbana”, illetve a városhoz közeli a „suburbana”. Ez utóbbi önmagában pihenésre szolgáló épület, a vagyonosabb vezetőréteg nyári lakhelye. (Ez áll legközelebb a modern villa fogalomhoz.) A villa az ókorban szükségszerűen vidékhez kötött, a városi díszesebb épületek, lakóházak nem tartoznak az önálló, gazdasági rendeltetésű villák körébe. (HAJNÓCZI 1975, 3.)
