Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 259 másodlagosan kőládasírokhoz. Az egyik veterán E Aelius Favorianus a collegium centonariorum tagja volt. Egy másiknak pedig, kinek nevét nem ismerjük a collegium cultorum állított sírkövet. Itt lehetett birtoka Aelius Sabinusnak is, kinek fia, Aelius Sabinianus a legio II. Adiutrix beneficiáriusa volt. Az Aelius nevek hadrianusi polgárjogadásra utalnak, és roman- izált bennszülött családra engednek következtetni. Üröm község területéről hasonló korú telepet vagy villát nem ismerünk, de az ürömi völgyben több, jelenleg Budapest területéhez tartozó villatelepülés van, pl. csúcshegyi, testvérhegyi villa. (Bár ezek csak a 2. század végén indulnak). Itt vezetett az út Brigetió felé is. A romanizált bennszülött arisztokrácia képviselőin kívül idegen származású tulajdonost nagyon keveset ismerünk ebből a korai időszakból. Itáliai családneve van a budaörsi temetőben eltemetett, már három névvel rendelkező római polgárnak, T. Sulpicius Iustus- nak, ki még feltünteti egy nevet viselő apját is a kövön. (Magni filius).53 Pomázon került elő egy kölni kereskedő családból származó veterán katona (Titus Flavius ...) családi sírköve. Aquincumból költözhettek ide a 2. század első felében. (A kő Kr. u. 120-130-ban készült.) Pomázon sok korai telep és villa van, de mivel többségük kelta előzményre megy vissza, valószínűleg egy helyi tulajdonos birtokát vehette meg ez a katona, a leszereléskor kapott pénzéből. Esetleg Traianus telepítette ide. Szentendrén a collegium fabrum et centonariorum állított sírkövet Claudius Trophimusnak, aki dalmáciai vagy észak-itáliai származású volt, illetve Iulius Rufusnak, aki Dalmáciából jött. Birtokot nem tudunk kapcsolni hozzá. Törökbálinton a legio II. Adiutrix afrikai származású veteránjának, Marcus Granius Datusnak állított sírfeliratot két libertusa (RIU 1342). A kő szórvány, nem tudjuk azonosítani e veterán birtokát. A feliratok többi része a későbbi időszakra vonatkozik, s a 2. század végén-3. század első felében épült villák tulajdonosainak megismerésében segítenek. 2. Középső és késő császárkor (3. térkép) A markomann háború igen nagy pusztítást végzett a limes menti területen. A kelta alaplakosságú telepek kétharmada elpusztult és a kis tanyaszerű települések egy része már nem is épült újjá. A népesség is kicserélődött. A megritkult bennszülött lakossághoz a provincia más területeiről (Nyugat illetve Dél-Pannonia), a Balkánról vagy keletről, illetve a Bar- baricumból telepítettek be idegen embereket, népcsoportokat. A városban egyre gyarapodó idegen, főleg keleti származású kereskedők, pénzemberek és családjaik népesítették be villáikkal a domboldalakat. A kora római korban megismert, főleg földbemélyített házakkal építkező falvak és tanyaszerű telepek mellett egyre gyakoribbak lesznek a kőépületek. Ez utóbbiak többnyire egy-egy villagazdaság központi épületei, bár a vicusokban is találunk már ekkor kőalapozású lakóházakat, ld. Budatétény, Páty, Budaörs. Terepbejárások során Pest megyében kb. 70 lelőhelyről került elő közép- és késő császárkori kőépítkezés nélküli, falusias telepre utaló nyom. Ugyanennyi a felszínen kőépületekkel jelentkező villa is. (Nem minden felszíni kőépítkezés nyoma sorolható be a villákhoz, ld. később.) Falusias telepek (kőépítkezés nélkül): Többségük még mindig pár házból álló tanyaszerű kis telep (54 lh.). Nagyobb telep kevés van, ezek egy része a kelta kor óta él tovább. A felszíni leletek alapján néha csak annyi állapítható meg, hogy a lelőhely „római”. Ha ezeket leszámítjuk, kb. ugyanakkora a telepsűrűség, mint a kora római időszakban. Az ehhez jövő villagazdaságok teszik sűrűbben lakottá a vidéket a középső császárkorban. A felszíni leletek alapján telepeink koráról többnyire csak annyit tudunk, hogy a 2-3. században lakottak voltak. Kevés a Kr. u. 1. század óta folyamatosan tovább élő telep (pl. Páty, 13/21., Piliscsaba 16/15., Torbágy 34/14. lh. stb.). Egy részük a kelta kor óta lakott (pl. Bia 1/3., Budakeszi 4/9., Szentendre 28/18. lh. stb.). Ugyancsak kevés éri meg a 4. századot (15 lh.) 63 63 OTTOMÁNYI-MESTER-MRÁV 2005, 33-34. Keltezése: Kr. u. 1. század vége-2. század eleje.
