Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
170 SZILAS GÁBOR Budaörsön a Hungarofruct területén feltárt sírok egy részét szintén kőgyűrű övezte,151 amelynek tőszomszédságában, a Kamaraerdei-dűlőn az elmúlt két évben közel 20 ham- vasztásos rítusú sír került elő. A kőpakolásos rítuselem szokása is tovább élt a váli népesség körében, bár már nem olyan gyakorisággal használták, mint korábban. Szob-Öregfalu területén 1936-ban Horváth Adolf János 12 kőborítású sírt tárt fel, melyeknél a kövek alatt 30, Ш. 50-60 cm mélyen találhatók a hamvak, tálak, bögrék, ékszerek. Külön kell szólni a Budapest III. kér. Vöröshadsereg útja (ma Királyok útja) mentén elterülő temetőről, melynek a hiedelemvilággal kapcsolatos, kuriózumszámba menő tárgyi anyaga mellett a kultúra egyéb temetőihez képest feltűnő bronzgazdagsága révén érdemel említést. E jelenségek ugyanis nem csupán a váli tömbön belül, hanem közép-európai vetületben is kiemelt, megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak neki. 1960-84 között Nagy László, majd Kalicz-Schreiber Rózsa összesen 477 sírt tárt fel, melyek közül 324 db urnás és szórthamvas rítusú, több esetben kövekkel borított temetkezés képezte a váli kultúra hagyatékát. A sírokba helyezett mellékletek közül különös jelentőséggel bírnak a ry- thon152 szerepét betöltő csizmaalakú edények, kiöntőcsöves ún. szoptatós edények, bronzszegekkel kivert és négyszögletes nyílással ellátott ún. „ablakos” urnák, agyag karikák, a termékenységet jelképező tojáshéjak.153 A temetőben madár alakú aszkoszok formájában megjelenő szimbolika a madár totemisztikus jellegére utal, mely talán a pásztorkodó életmód vallási képzeteihez kötődik.154 Ezzel szemben az asztrális tárgyak (agyagból készült holdat, napot formázó, nyéllel ellátott varázseszközök) talán a földművelő gazdálkodáshoz kapcsolódnak,155 egyik sírban való tömeges előfordulásuk sámán, varázsló személyére utalhat. Az állatkultusz egy másik megnyilvánulása a Visegrád-lepencei település feltárásakor előkerült ép állapotú disznó (vadkan) szobrocska és egy kultikus állattemetkezés. A 7-8 hónapos süldőt méhkas alakú gödörben hántolták el, melynek alján az áldozati állattal szemközt kősort építettek. Mindezek a jelenségek a kelta időszak vadkan-kultuszának jóval korábbi időszakba visszanyúlót előzményét sejtetik.156 A váli kultúra települési viszonyairól jóval kevesebb információval rendelkezünk, mint a Dunántúl és az Alföld - gyakran - vastag rétegsorral rendelkező, erődítésekkel övezett településeiről. Utóbbi területeken, Európa egyéb regionális urnamezős csoportjaihoz hasonlóan, a késő bronzkor második felében egyre markánsabban megfogható a települések egyfajta hierarchizációja. Ezek egymás főlé-alárendeltségét már többen felvetették,157 sőt tudunk e hierarhizáció alapján történő településszerkezeti rekonstrukciókról is.158 Emellett még inkább megfigyelhető a korábban nem, vagy gyéren lakott régiók betelepülése. Ez a tendencia többek között a hegyvidéki területeket érintette, egyszersmind őskori viszonylatban jelentékeny környezetátalakító folyamatokat indukált.159 A váli kultúra számottevő méreteket öltő lelőhelysűrűsödései mögött azonban inkább laza szerkezetű, rövid életű, egykét generáción keresztül lakott települések állnak, mely időszakosan helyváltoztató, valószínűleg állattartó-földművelő életmódra utalnak, de a jelenségnek szociális, társadalomszerkezeti okai is lehetnek. E településstruktúrának szép példáját nyújtják a visegrádi mikrorégió kutatási eredményei, ahol a Lepence-patak mindkét partjáról,160 a kőbányai római őrtorony környékéről, a Stuka-patak völgyéből, az Apátkúti-patak mellől több helyről (egy középkori templom szentélyéből is!), a királyi palotából, a fellegvárból,161 valamint a Várkert-dűlőből ismertek településnyomaik. A Dunakanyar egyik legjelentősebb települése Visegrád-Lepencén került napvilágra. Szőke Mihály már 1968-ból említ cserepeket,162 majd a Nagymarosi vízlépcső építését megelőző feltárás sorozat során egy HAb2 korú telep képe 151 MRT 7. 64. 152 Ivókürt, ivóedény, mivel orrukon többnyire apró lyuk található 153 SCHREIBER 1991. 154 KŐSZEGI 1988, 73-75. 155 KŐSZEGI 1988, 73-75. 156 GRÓH 1989, 18.; GRÓH 1990, 29-34. 157 NOVÁKI 1979; ILON 1992; V SZABÓ 1996; legutóbb: V SZABÓ 2004a, 145-146. 158 ILON 1992. 159 SÜMEGI 1988, 376. 160 GRÓH 1984; GRÓH 1989. ra PATEK 1968, 76.; KŐSZEGI 1988, 195. 162 RÉG. KÚT. 22 (1969) 25.
