Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A KÉSŐ BRONZKOR PEST MEGYÉBEN 171 bontakozott ki.163 A váli kultúra régiónként akár markánsan eltérő gazdasági struktúrájára utalnak ugyanakkor a Budapest, XI. Bazsarózsa utcai telep egyik gödrében lelt nagyméretű, gabonatárolásra szolgáló hombáredények,164 melyek a földművelés túlsúlyát, azaz inmobilis, letelepedett életvitelt és az ezzel járó állandó telepek kialakítását követelik meg. A Budaörs-Törökbálinti régió intenzív beépítése kapcsán szintén jelentős mértékű telepsűrűsödést lokalizáltak. Budaörs-Kamaraerdei-dűlőről egy nagyobb méretű urnamezős település mintegy 200 objektuma, köztük egy lekerekített, kemencével ellátott lakóház került eddig feltárásra.165 Leletanyagából mindenképp említésre méltó egy kuriózumszámba menő, a téli közlekedést megkönnyítő ép csontkorcsolya-pár. Nem messze innen a Török- bálint-Tópark beépítéséhez kapcsolódó, 1995-től induló feltárások nyomán folyamatosan kerülnek elő késő bronzkori telepnyomok,166 de Tárnok, Berki utca-Fűzfa utca térségében is bronzkori telepnyomok ismertek.167 Viszonylag nagyméretű váli település terül el Szentendre, HÉV-végállomás területén, ahol 1952-ben Soproni Sándor 8-10 db, a HA2-B időszakból származó gödröt figyelt meg.168 Az Urnamezős-kultúra nagyszámú magaslati, erődített telepe ismert a Dunántúlon,169 azonban megyénk területén csupán Pomáz-Kőhegy és Százhalombatta-Földvár sorolható e kategóriába, mely némileg összefügg a váli kultúra békés, virágzó életével, ugyanakkor csekély mértékű bronziparával. A pomázi erődített telep a 375 m magas, Kőhegy-Kiskő- hegy-Cseresznye-hegy együttesére terjed ki, melynek erődítésnyomait Nováki Gyula 1979- ben fedezte fel. A lankás és meredek vonal határán futó sánc kő-faszerkezetes volt, néhány helyen egy-két összeégett kőtömbben a kiégett kő és fagerendák üregei is láthatók. Bejárata a Cseresznye-hegy és a Kő-hegy közötti vízmosás vonalában lehetett. A 44 ha-nyi területen élők vízellátását a belső terület egy kisebb mélyedésében összegyűlő csapadékvíz biztosította (6. kép). 1940-41-ben Gallus Sándor, ’42-ben Sashegyi tárt fel a platón kőalapozású cölöpvázas épületeket. A feltételezett sánc egy részén végzett átvágás során Gallus 3 periódust állapított meg, azonban a ’70-es években végzett terepbejárások e sáncszakasz újkori eredetét bizonyították. A feltárásból származó nagyon széles, mély kannelúrás töredék korai Urnamezős-kultúrára (HA) utal, de sok késői árkolt, síkozott, turbántekercses töredék is található az innen gyűjtött leletanyagban. Különleges leletei a tüzikutyák, egy hengeres nyelű agyagkanál és egy kétszarvú állatfej agyagplasztika.170 Százhalombatta-Földvár területén jelentős későurnamezős magaslati település létesült, melynek kiterjedése jelenlegi ismereteink szerint - hasonlóan az itt elhelyezkedő kora vaskori földvárhoz - az egész plató területére kiterjedt. Erre utal, hogy nem csupán a bronzkori teli feltárása során kerültek elő edénytöredékei, hanem távolabb a vaskori sánc mentén is. Előbbi helyen a legfelső szinten kelta leletanyaggal keveredve,171 míg a Sáncalja területén kelta és kora vaskori települési rétegek alatt, a IV szintből láttak napvilágot edénytöredékei, köztük egy igen késői kannelúrás vállú urnaedény.172 A főváros területén a Gellérthegyet E-EK-i oldalról övező, mára erősen lepusztult állapotú sáncmaradvány késő bronzkori eredete bizonyított. Minden bizonnyal síkvidéki településeket is övezett árokrendszer, részint a település, az állatállomány védelme, azok bekerítése, esetleg vízelvezetés céljából. Szigetmonostor- Felső-rétek lelőhelyen Tompa Ferenc V-alakú árokkal kerített urnamezős telepet talált, melyben 16 gödröt és egy földbe mélyített épület maradványát említi. Ugyanitt 1957-ben Soproni Sándor 2 újabb hasonló épületet és hulladékgödröket tárt fel, melyek kora megegyezik a halmos temető (HA2-B közepe) időszakával.173 Árok övezte a Békásmegyer-Vízművek területén megismert többperiódusú telepet is.174 163 RÉG. KÚT. 40 (1987) 35. 164 KŐSZEGI 1971, 67. 165 RÉG. KÚT. 2004, 168-169; OTTOMÁNYI 2005. 166 RÉG. KÚT. 1998, 45-55; 2000, 219; 2001, 229-232. 167 RÉG. KÚT. 2000, 218. 168 MRX 7. 279. 169 BÁNDI 1982. 170 MRT 7. 207. 171 POROSZLAI 2000, Plate II. 1, 4-5.; RÉG. KÚT. 2002, 246-247. 172 MARTON 1996, 27. 173 MRT 7. 297. 174 TOMPA 1942.
