Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A KÉSŐ BRONZKOR PEST MEGYÉBEN 169 A váli kultúra másik jelentős temetője Piliscsaba-Kálváriadombról ismert, ahol 1955- ben Kőszegi Frigyes 13, a Hallstatt В időszak első felére datálható urnasírt tárt fel,137 de 1957-ben további 4 sír is napvilágra került.138 Závodszky István nyomán ismerünk Orszent- miklós-Vermesről 4 edényből álló urnasírt, az Őrhegy területéről pedig tokos nyílhegyet és bronzvésőt.139 Pócsmegyer-Felső Dunáradűlő területén urnamezős temetkezés került napvilágra, melynek edényeit, bronz tűjét a Fővárosi Vízművek ajándékaként ismerhetjük.140 Gyakran megfigyelhető szokás, hogy nem csupán az urnába, hanem mellé, a sírgödörbe is szórtak a hamvakat, esetleg a máglya maradványait tartalmazó égett földet. Többek között Szentendréről a római tábor területéről ismerünk ilyen sírokat, ahol 1975-1977-ben a Bükkös-patak D-i oldalán futó dombháton késő bronzkori telepmaradványok mellett a HA2- B időszakból származó 16 szórthamvas és urnás rítusú sír vált ismertté. A temetkezések 2- 5 edényt tartalmaztak (19. tábla, 1-3.), a 10. sír urnájában pedig bronzspirál és égett bronz rögöcskék is elő kerültek.141 A szabadtéri mozi területén szintén tudunk hamvasztásos sírokról.142 Hasonló szokás figyelhető meg az Ipolytölgyes-Petőfi utcában 1967-ben feltárt sír esetében, mely kúpos nyakú kétfülű urnát és egy csészét tartalmazott. Ugyanitt 1969-ben Bakay Kornél ásatása során perem fölé magasodó fülű csészével, bütykös fazékkal és függőleges kannelúrákkal díszített urna került elő (20. tábla, 1-3.).143 Gyakori jelenség, hogy az urnába a hamvak és szórványos bronztárgyak mellett kisebb edényeket, bögrét, csészét helyeztek. Budakalász-Transzformátorház építésekor 1954-ben a váli kultúra végére keltezhető urnasírt bolygattak meg, ahol egy síkozott, kihajló peremű edény, turbántekercses tál mellett az urna egy kétfülű edényt tartalmazott, az edények között kalcinált csontok, faszénmaradványok hevertek.144 Ugyanezen temetőből származhatott egy barázdált szárú gömbfejű tű is.145 Néhány esetben (Piliscsaba, Tököl) állatcsontokat találunk az edények mellett, melyek halotti tor, esetleg a túlvilági úthoz biztosított élelem maradványai lehettek. Különleges jelentőséget kell tulajdonítanunk a kultúra temetkezéseinél igen ritkán előforduló halmos temetkezéseknek. E halmok kőborítása, illetve azoknak a sírt övező gyűrűként történő megjelenése a hitvilág évszázados tradícióit reprezentálja. A váli kultúra Kánya-derkúti sírja146 147 mellett egyedül Szigetmonostor-Felső rétek147 területén találunk halmokra utaló jeleket. Itt a múlt század ’30-as éveiben Nagy Tibor, Szilágyi János, majd ’57- ben Soproni Sándor végzett feltárásokat, mely során telepnyomok mellett terméskővel fedett, illetve azzal körbevett sírok kerültek napvilágra. Sajnos e feltárások dokumentációja elkallódott, a második világháború után feltárt anyagban több esetben még az egyes sírok mellékletei sem választhatók szét, a temetővel kapcsolatos hézagos ismeretek csupán Tompa Ferenc leírásának köszönhetőek.148 Ezek szerint az 1937-1938-as ásatás során Szilágyi János 34 urnasírt talált, melyek mindegyikét 4, ill. 2-2,5 m szélességben kőgyűrű övezett, melyek alapján Tompa egykori sírhalmokra következtetett. A sírok 1-6 edényt (21. tábla) és rengeteg cseréptöredéket tartalmaztak, ezzel szemben meglepően kevés bronzékszerről (néhány bronz karika, tutulus, árvéső) tudunk. Tompa szerint a temetőhöz tatozó hamvasztóhely is előkerült, bár ezzel kapcsolatos érvei nem meggyőzőek.149 A körgyűrűs sírok egy több évezreddel korábbi időszakban gyökeredző, csaknem folyamatosan jelen lévő ősi napkultusz emlékei lehetnek, amely az óbudai koncentrikus körökből álló motívumokkal díszített aranykorong esetében is megfogalmazódik.150 137 KŐSZEGI 1956; MRT 7. 146. 138 RÉG. KÚT. 1957. 139 MRT 9. 256, 260. ■40 MRT 7 179 141 MRT 7. 248. 142 MRT 7. 264. 143 MRT 9. 127. Ш MRT 7 49 145 MRT 7. 50. 146 CSALAGOVITS 1936. 147 MRT 7, 297-299. 148 TOMPA 1942, 102-103. 149 PATEK 1968, 75. 150 KŐSZEGI 1988, 53.
