Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
168 SZILAS GÁBOR ron-, Komárom-Esztergom-, Pest- és Fejér megyék területén kialakul egy sajátos lokális csoport (kultúra?), melyet jellegzetes lelőhelyéről váli kultúrának, vagy csoportnak nevez a kutatás.125 Régészeti módszerekkel egyelőre nehézkes a kultúra kialakulásának pontos rekonstrukciója, elválasztása a megelőző időszaktól, sőt a legkorábbi váli sírokban előforduló gyer- melyi bronzok, valamint korai telepanyagok kevert leletanyaga (lásd: Szigetszentmiklós) alapján a két kultúrkör rövid egymás mellett élése sem elképzelhetetlen. Egyelőre biztosan csupán Erd-Barcza utca,126 Budakalász-Dunapart temetkezései,127 valamint a Bp. Sztregova utcai telep128 leletanyaga sorolható a váli művelődés legkorábbi önálló lelőhelyei közé, mely alapján többen egy, a Dunakanyarhoz köthető etnogenezis mellett törnek lándzsát.129 A folyamatosan egységesedő fazekasművesség, szakrális, vagy gazdasági okokból egyre csekélyebb szerephez jutó deponálás mellett a csoportot a fb^-Bj időszakban (Kr. e. 10-9. sz.) korábban soha nem látott településsűrűség jellemzi. A folyóvölgyek partmenti zónájában, különösen a Duna jobb partja mentén igen sűrű településhálózat nyomai körvonalazódnak. A kultúra legjelentősebb mikrorégói a békásmegyeri és a dél-budai szakasz, ahol a késő bronzkori lelőhelyek gyakorlatilag összefüggő láncolatokat alkotnak. Számottevő sűrűséget érnek el Budakalász (-Pusztatemplom, -Transzformátorház, -Dunapart), Pomáz (-Új dűlő, - Kő-hegy, -Kiissza) és Szentendre (HÉV állomás, római tábor) térségében, de sírjai és települései folyamatosan jelentkeznek a Dunakanyar sávjában is (Tahitótfalu, Visegrád, Dunabogdány, stb.). Külön említést érdemel a dunai szigetvilág ideális földrajzi viszonyainak kihasználása, melyről a szentendrei, a Csepel-,130 Helemba-szigeten131 lokalizált sűrű településhálózat árulkodik. E lelőhelyeket a folyó túlpartjának számos lelőhelyével egységben szemlélve a szigetek és a szárazföld közötti révátkelőknek a korszakban meglévő fontosságát hangsúlyozzák ki. Erőteljesen jelenik meg a művelődés a Duna K-i oldalán, a főváros területén (XI. Bazsarózsa utca, IV Káposztásmegyer), és a Gödöllői-dombság patakvölgyeiben is (Orszentmiklós, Szada, Kerepes, Sashalom, Pécel (18. tábla, 10-16.), stb.132). Az Urnamezős-kultúra halottait máglyán történő elhamvasztásuk után több száz síros sík urnatemetőkbe helyezte el, melyek egy része a művelődés teljes időtartama alatt használatban volt. Megyénk területén Tökölön legalább 39 db, Szigetszentmártonban 34 db, Budaörsön 20 db, Szentendrén 16 db sírt tártak fel, és igen kiterjedt temetőrészek ismertek a főváros területéről is (Békásmegyer: 324, Nagytétény-Érdliget folyamatban lévő feltárásán133: legalább 120). Természetesen egyik helyszínen sem sikerült a lelőhelyet maradéktalanul feltárni, így csupán feltételezésekbe bocsátkozhatunk a teljes sírszámokat illetően. A Budakalász-Pusztatemplom, Békásmegyer-Királyok útja mentén feltárt temetőrészletek a váli kultúra teljes időszakát átölelik, az ezekből és kisebb temetőrészletek feltárásakor tett megfigyelések alapján igen egységes képet kapunk a kultúra rituális szokásairól. Egy-egy sírgödörbe általában igen eltérő számú edényt helyeztek, az urnába, és/vagy köréje szórt hamvakat az urna szájára helyezett tállal, vagy táltöredékkel fedték le, a hamvakkal együtt pedig kisebb edények, ritkán bronztárgyak is előfordulnak. A megye egyik legnagyobb urnatemetőjét Tökölön tárta fel 1912-ben Gerecze Péter. Sajnos a későbbi feldolgozás során134 a hiányos dokumentáció következtében már csupán 39 sír anyagát lehetett rögzíteni, melyek 1-9 edényt tartalmazó temetkezések voltak. Szintén Tökölön, a Parlag-dűlőn,135 Szigetszentmártonban a Dózsa György út 7. sz. alatt136 is késő bronzkori urnasírok kerültek napvilágra. 125 PETRES 1960. 126 KŐSZEGI 1959. 127 KŐSZEGI 1988, 127. 128 KŐSZEGI 1997. 129 PATEK 1968. 130 V VADÁSZ 1992, 12. kép 131 POLGÁR 2003. 132 KŐSZEGI 1960, 168, 170.; KEMENCZEI 1975, 65-66.; MRT 9. 256-257. 133 BESZÉDES-SZILAS 2006. 134 PATEK 1958. 135 RÉG. KÚT. 29 (1976) 19. 136 RÉG. KÚT. 27 (1974) 14.
