Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
158 SZILAS GABOR keltezhető telepnyom (Budapest XIV Vízakna utca41), illetve minden valószínűség szerint ekkora tehető a Dunakeszi-székesdűlői település életének kezdete is. A Halomsíros-kultúra tárgyi hagyatéka a mintegy két és fél, három évszázados fennállása alatt csak kevéssé változott, így a kutatás jelen állása szerint csupán a koszideri periódust (BBi), és az ezt követő klasszikus szakaszt (BB2-C) tudjuk többé-kevésbé szétválasztani. A későhalomsíros időszak már a következő nagy korszak, az Urnamezős- kultúra kialakulásának idejére esik (BD), számos új kerámia- és fémtípusával e kultúrkör kibontakozásának első lépcsőfokát jelenti. A kultúra Kárpát-medencei tartózkodásának időrendi tagolását a kerámiaanyag alapján tudjuk egyszerűbben elvégezni részint, mert ez a tárgytípus reagál gyorsabban a külső változásokra, részint mert formai, díszítésbeli jellegzetességei régiónként nagyobb eltéréseket mutatnak és a telep-temetőanyagokban is gyakrabban, nagyobb tömegben fordulnak elő. E változásokat vizsgálati területünkön leghangsúlyosabban mutató leletanyag Bag környékén került elő, melynek archaikus jellegét a kerámiaanyagban megmutatkozó erőteljes középső bronzkori (Veterov-, Vatya-, későfüzesabonyi-, magyarádi kultúra) hagyományok, vagyis a helyi fazekastradíciók továbbra is meghatározó szerepe adja. A kétfülű díszítetlen csupor (5. tábla 5.), a lábakon álló magyarádi típusú bögre (4. tábla 5.), a bod- rogszerdahelyi jellegű bekarcolt díszű talpas korsó (4. tábla 1.), a hordóalakú, bütykös peremű fazekak (4. tábla 10.), behúzott peremű tálak (6. tábla 2, 6-7.) a középső bronzkor végének mindennapos használati tárgyai voltak. Látványosan reprezentálja a helyi gyökereket a koszideri korszak gazdag díszítőrendszerének továbbélése, így az edények felületét ékesítő pontsorral kísért vonalkötegek, pontokkal lezárt háromszög-, árkolt bütyök-, a vállat díszítő lefelé álló sraffozott háromszögdísz. Ugyanakkor megjelennek új, helyi, középső bronzkori előzményekre nem visszavezethető formák: a csücskös peremű tálak, ívelt bordákkal díszített vállú nagyméretű urnaedények (1. kép), kettőskónikus testú, szalagfüle alatt bütyökkel díszített (8. tábla 1-2.), valamint talpon álló bögrék (4. tábla 4.), egy-, vagy kétfülű, ujjbenyomkodásokkal díszített bordával rendelkező tojásdad testű fazekak (5. tábla 4, 8. tábla 7.), hengeres nyakú, ívelt - hasvonalán - ujjbenyomkodásos bordával díszített fületlen, vagy lefelé álló kétfülű edények (5. tábla 3, 6.). Egyes díszítőelemeket, mint az edény vállára tapasztott ívelt plasztikus bordákat, ferde és egyenes rovátkolást, bekarcolt és egyenes vonal kombinációját, a függőlegesen átfúrt fület a kutatás egyértelműen nyugati eredetűnek tart. A Halomsíros-kultúra bronzipara a koszideri időszak gazdag forma- és típusvariációkat produkáló, több száz kincsleletből ismert fémművességéhez képest egyértelmű hanyatlást mutat. A korszakból egyáltalán nem ismerünk kincs- és raktárleleteket, igényes tárgytípusaik (kardok, övék, diadémok, kereszt alakú veret, stb.) egyedi készítmények, a sírokból előkerülő tömegáru pedig igen kis fajtagazdagságú, többnyire egy egyszerű huzal- és préselt lemezipar termékei. Formavilága kezdeti szakaszában még a koszideri hagyományokból is merít, idővel azonban a jellegzetes, Európa-szerte ismert halomsíros bronztípusok gyártása lesz általános. E tárgyak többsége klasszikus időszakban már minden bizonnyal helyben készült, melyre a megye déli határához egészen közel, Soltvadkerten előkerült, egy helyi ötvös tulajdonát képező nagyszámú, vésők, tűk, csüngök öntésére alkalmas kőből faragott öntőforma42 és a Bp. XIV Vízakna utcai telep sarkított balta öntőmintája utal.43 A Halomsíros-kultúra fémművességének talán legkarakteresebb alkotásai a védő és támadófegyverzet darabjai. A korszak jelentős újításaként a koszideri időszakban népszerű hosszútőröket, kissé tovább használatban maradó nyélkorongos csákányokat felváltja a nyél- nyújtványos, vagy markolatlemezes, gazdagon díszített pengéjű, szúrásra alkalmas hosszúkard. Ennek korábbi, ún. Keszthely-, Boiu-, Sauerbrunn-típusnevekkel ellátott példánya ismert Visegrádról (28. tábla 8.), a korszak vége felé kifejlesztett ún. Sprockoff I/a típus a Dunából került elő Budapest-Vác között (28. tábla 6.).44 A támadó fegyverek között kell megemlíteni az íj és nyílvessző használatát bizonyító bronzból öntött szakás-köpűs nyílhegyeket (Vác-Szentmárkpusza45) és a kevéssel később megjelenő lándzsahegyeket. Védőfegy41 KŐSZEGI 1973. 42 GAZDAPUSZTAI 1958. 43 KŐSZEGI 1973, 24. 44 MRT 9. 492. 45 MRT 9. 477-478.
