Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A KÉSŐ BRONZKOR PEST MEGYÉBEN 159 verzetük részét képezte a jellegzetes, széles lemezből készült, spirális végű bronztekercs is, mely a harcosok alkarját óvta a sebesüléstől. Egyedül a sírok mellékleteiből, azoknak az elhunyt testfelületén való elhelyezkedéséből tudunk következtetni az egykori viseleti szokásokra. E tárgyak sokféleségére megyénk területén leginkább az ürömi és bagi leletegyüttesek áttekintése után kaphatunk hiteles képet. A gazdagabb nők ruházatához tartoztak a csuklójukon háromszög-, kerek, gömbszelet üreges átmetszetű, gyakran karcolt motívumokkal díszített, olykor spiráltekercsben végződő huzal-, vagy pecsétlős formában megvastagodó sima, vagy bordázott felületű lemezkarpere- cek (3. tábla 9-11.). Ujjúkon szintén bordázott felületű, spirálisban végződő lemezből kalapált, vagy huzalgyűrűket viseltek (3. tábla 7-8.). Nyakukat gyakran spiráltekercsekből és félhold, szív- alakú csüngőkből felfűzött nyakláncok ékesítették (3. tábla 3-5, 7. tábla 6) melyeket esetenként különféle gyöngyökkel és tengeri kagylókkal egészítettek ki. Az ürömi sírmellékletek között találunk hajkarikákat, ruhára, övre felapplikálható félgömb (3. tábla 6.), vagy kúp átmetszetű, gyakran poncolással díszített, füles, vagy átfúrt pitykéket is. A női ruházat tartozékai lehettek a kampós végű bronzövek, melyek hosszú, egybeszabott, csípő felett a testhez szorított ruhadarabhoz tartozhattak. A Halomsíros-kultúra viseleti tárgyai között kiemelt szerepet kapnak a tűk, melyek felsőruházat rögzítését szolgálták és így a nem sokkal később megjelenő fibulák közvetlen előzményének számítanak. Közöttük igen nagyméretűek is előfordulnak: egyes szeg-, vagy pecsétfejű - Ürömről és Bagról is ismert - tűk (3. tábla 1, 7. tábla 7.) hosszúsága meghaladhatja az 50 cm-t is. Csontvázas sírok kapcsán tett általános megfigyelés szerint a női viseletre a két tű használata jellemző, melyekkel a vállaknál antennaszerűen, hegyükkel felfelé állva rögzítik a felsőruházatot, hegyüket minden valószínűség szerint valamilyen szerves anyaggal fedték le balesetmegelőzés végett.46 A korszak vége felé terjed el a kígyó alakú tű, melynek szép példája ismert Bp. Flórián térről47 (11. tábla 10.). Tekintettel arra, hogy e tárgyak mindennapi, munkavégzés közbeni hordása kényelmetlen lehetett, minden valószínűség szerint ünnepi viselet tartozékai lehettek, illetve csak bizonyos, a társadalomban megkülönböztetett, magas státuszú hölgyek (papnők?) hordhatták (11. tábla 11.). Hasonló a helyzet a női sírokban gyakran előforduló, nyitott, saruszerű lábbelit viseletét feltételező lábujjgyűrűkkel, melyek nehézkes hordása szintén előkelő, a hétköznapi munkából valamilyen okból kivont személy kiváltsága lehetett.48 A férfiak viseletéhez tartozhatott a vállon egy tűvel fibulaszerűen rögzített köntösszerű felsőruha, valamint az a kaftánszerű ruhadarab, mely a baloldalán általában gombbal záródott és felvarrt bronzpitykékkel volt díszítve. A korábban tárgyalt jelenségek (kőpakolásos, halmos temetkezések, gazdag fegyver-és ékszermellékletes sírok, egyedi viseleti tárgyak) a Halomsíros-kultúra társadalmi rétegzettségére utalnak, ugyanakkor ezek viszonylagosan kis száma inkább egy szűk vezetőréteg létezését sejteti. Ezen elithez köthető a nyélnyújtványos kardoknak mocsarakból, folyókból ismert igen nagy száma, mely Európa-szerte általánosan megfigyelt, nagy területeken divatos rituálé meglétére utal. Kiváltó oka talán egy sikeres háború, vagy folyón való átkelés lehetett, mely emlékére a vezetőréteg tagjai folyóba, tavakba, mocsarakba hajították kardjaikat.49 A Duna-kanyar - mikrorégió kiemelt jelentőségére utal, hogy a Visegrád térségében a Duna-meder kotrásakor különösen nagy számú és igen jó állapotban megmaradt bronzkard került napvilágra (28. tábla 2-4, 8, 10.).50 1. A későhalomsíros időszak A Halomsíros-kultúra utolsó szakaszában (Kr.e. 13. század fordulója körüli évtizedek) jelentős történeti-gazdasági-társadalmi változások zajlanak szerte Európában. Bizonyos kutatók51 egy, a Kárpát-medencébe nyugati irányból történő erőteljes beáramlással, az 46 JANKOVITS 2000, 81. 47 KŐSZEGI 1996. 48 TROGMAYER 1965, 51-62. 49 MOZSOLICS 1972, 200-201. 50 MOZSOLICS 1975, 3-24. 51 PATEK 1968.
