Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
115 hatók az észak-balkáni thrák műhelyek produktumai is. Az elsősorban az Alföldön megtelepülő preszkíták emlékanyaga a Dunától nyugatra is előkerült. Nemrégiben Törökbálint-Tóparkon, ipari park létesítését megelőző feltárásokon találtak házakat, kutat és más települési objektumokat, változatos és nagy mennyiségű kerámiával, sok orsógombbal és nagy mennyiségű csonteszközzel. A leletanyagban több kultúra anyaga megtalálható, az ásató a települést preszkítaként említi.907 2. Középső vaskor A Kr. e. 7. század közepétől új korszak kezdődött a Dunától keletre eső területeken, az Alföldön és a hegyvidéki tájakon. Ez a térség ekkor már a nagy kelet-európai kultúrkör részévé vált, amely terület az iráni nyelvet beszélő népek konglomerátuma, a Feketetengertől északra fekvő sztyeppe területén virágzó Szkítia volt. A szkíták az első olyan nép a Kárpát-medencében, akiknek régészeti kultúráját - az írott történeti forrásoknak, elsősorban Hérodotosz (Kr. e. 487-425) görög történetírónak köszönhetően - népnévvel azonosíthatjuk. Hérodotosz szerint a Tisza-vidéket a szigünnák lakták. Szkítia és a szkíták a magyarság származásával is kapcsolatba hozott nép, a 19. századi nemzeti romantika idején született leszármazási elméleteknek is alapot adott. Középkori történetíróinknál fogalmazódott meg, hogy a szkíták, hunok, magyarok azonos népet alkottak, amelynek azonban sem genetikai, sem történeti alapja nincs. A szkítákhoz köthető kultúra elterjedési területe az Alföld középső és északi részét, az Északi-középhegységet és a Kisalföld északi részét öleli fel. A leletek nagy többsége itt is temetkezésekből származik. A feltárt sírok különböző rítus szerint eltemetett halottak földi maradványait őrizték meg, valamennyi temetési mód előfordul: a nyújtott vagy zsugorított csontvázas, illetve a szórt hamvas vagy urnás szertartás egyaránt megtalálható, amely a népesség keveredésére utaló tény. A temetkezési szokások tájegységenként különbözőek, aszerint, hogy az őslakosság vagy a betelepülők voltak túlsúlyban. A sírok egymás közelében fekszenek, halmot csak ritkán emeltek föléjük. A sztyeppéi szkíta temetkezések jellegzetes fajtái a fából ácsolt ládasíros temetkezések vagy az ugyancsak fából készített sírkamrába történő eltemetések. A lovas nép nem ritkán felszerszámozott lovait is eltemette, s két ló által húzott kocsitemetkezését is ismerjük Szentes-Vekerzugról. A sírokba nemek szerint elkülönülő mellékleteket tettek. A férfiakat fegyvereikkel, eszközeikkel (fokos, kés, lándzsahegy, pajzs, tőr, nyílhegy, tegez, fenőkő stb.), a nőket ékszereikkel (aranyhajkarikák, karperecek, agyag- és borostyángyöngyök), díszes ruházatban (arany ruhadíszek) különböző használati tárgyaikkal (tükrök, tűk, orsógombok, pecsétlők) temették el. Mind a férfi, mind a női sírokban edényeket is tettek: fazekak, korsók, tálak, csészék tartalmazták a túlvilági útravalót. A szkíta korból kevés telepet ismerünk. A feltárt telephelyek arról tanúskodnak, hogy a szkíta hódítás előtt itt élt kora vaskori közösségek földműves-állattartó gazdálkodást folytattak, házaik földbemélyített alapú, agyaggal tapasztott sövényfalú épületek voltak. Ismereteik a szkíták fejlett fémművességével és lótartásával egészültek ki. A szkíták új lófajtát hoztak magukkal, lovaik az ázsiai tarpán fajtához tartoztak. A két, csuklósán illeszkedő tagból álló szájvasból készített zabla sokkal alkalmasabb volt a lovak irányítására, mint a bronzkori lószerszámok, így használatuk is gyorsan elterjedhetett. Az újfajta lószerszámokat a Kaukázustól északra fekvő Kubán vidéki fémmüves műhelyek dolgozták ki. A fejlett fémművességet hozó szkíták a vasércet az Északi-középhegységben termelték ki, az itt létestített műhelyek látták el az Alföld lakosságát fegyverekkel, szerszámokkal, ékszerekkel. Vasból elsősorban fegyverek és munkaeszközök, szerszámok készültek. A luxustárgyakat (ékszerek, dísztárgyak, díszedények) továbbra is bronzból vagy aranyból, illetve az arany és ezüst keverékéből előállított elektronból készítették a szkíta kor ötvösei. A sztyeppe vidékéről számos olyan tárgytípust hoztak magukkal, amelyet az alföldi és hegyvidéki műhelyekben is gyártottak. A jó minőségű tárgyakkal kereskedtek is, a távoli területekkel kialakított gazdasági kapcsolatok bizonyítékait (spártai bronzhydrát és kelet-alpi bronzbográcsot, görög ékszereket, a Fekete-tenger vidéki görög gyarmatvárosokból származó ÉLET A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROKBAN 907 MARÓTI 2001, 46.; MARÓTI 2003.
