Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
116 BONDÁR MÁRIA edényeket) sírjaikban is megtalálták. Kiterjedt kapcsolataik a Balkánon a Vardar-Morava folyók völgyében, az Al-Duna mentén a görög Histria városáig vezettek, illetve a Kárpátok hágóin át a Dnyesztert követve érték el a Fekete-tenger mellékét. Nyugat felé a Duna mentén juttatták el áruikat.908 Fontos cseretermékek voltak a szkíta kultúrára jellemző, állatmotívumokkal díszített lószerszámok is. A szkíta ötvösök művészi alkotásai, az állatokkal (szarvas, oroszlán, párduc, griff, sas, kos, ló, stb.) vagy állatküzdelmi jelenetekkel díszített fegyverek, használati tárgyak. Jellegzetes szkíta leletek a szív alakú markolatlemezű vastőrök, a három élű kis bronznyílhegyek, vasfokosok, bronztükrök, amelyeknek nyelét párducalak vagy kosfej díszíti. Karakterisztikusak az állatalakos díszítésű késmarkolatok, a szkíta üstök és különböző díszítésű agyagpecsétlők vagy agyaghengerek is.909 A szkíták az edények készítésében is új technológiát honosítottak meg a Kárpátmedencében: a lábbal hajtott fazekaskorong használatát, amely nagyon jelentős újítás volt. A korongon készült edények a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosok edényeit mintázta: egyfülű korsók, palackok, tálak, amforák, fazekak jelentik a legfontosabb edényeket. A korong használatának következtében az edényformák egyszerűsödtek, a díszítés nem játszott jelentős szerepet. A korongolt edények mellett a hagyományokat őrző, kézzel formált kerámiát továbbra is használták, a háztartási edények nagyobb hányadát ezek az edények jelentik. A széles körben elterjedt új kultúra alapján feltételezhető, hogy a szkíták olyan környezetet találtak a Kárpát-medencében, ahol jelképrendszerüket nemcsak átvevő, de azt értő, azzal azonosuló őslakók éltek, amely megkönnyítette a helyi lakosság és az újonnan érkezők egymás mellett élését, kultúrájuk ötvöződését. A fejlett vasmúvességet, fazekaskorongot és újfajta lótartási kultúrát magukkal hozó szkíták emlékanyagát elsősorban temetkezéseikből ismerjük. Az egyik legnagyobb szkíta temető Pest megyében került elő, Tápiószelén 455 sírt tárt fel Fettich Nándor, Bottyán Árpád és Párducz Mihály. A szíkíta sírok közül 230 csontvázas, 211 hamvasztásos, 13 szimbolikus és 1 lótemetkezés volt. Párducz M. szerint a temetőt hosszú ideig, a Kr. e. 6. sz. második felétől a Kr. e. 250-150-ig használták a leletek tanúsága szerint.910 A leletek között szkíta bronztükrök, pecsétlők, arany hajkarikák, vastárgyak, gyöngyök, ún. Certosa fibulák, kígyófejes bronzkarperecek, magasfülű bögrék, behúzott peremű tálak, palack formájú edények, kettős kúpos testű vagy hordó formájú urnák voltak. Temetkezéseik Gyömrőn, a Deák F. u. 21. szám alatt is előkerültek. A 11-13 nyújtott csontvázas sírban elektron hajkarikát, vaskést, magasfülű bögréket, csonkakúpos tálakat, virágcseréphez hasonló edényeket, bronz nyílhegyet, 10-12 borostyángyöngyöt találtak.911 Szórthamvas sírjaik is vannak Gyömrőn, amelyekben tálak, bögrék és kígyófejjel díszített bronzkarperecek voltak a mellékletek.912 Tápiószentmártonban került elő a közismert, 22 cm hosszú, elektronból (arany és ezüst hozzávetőlegesen azonos arányú természetes ötvözete) készült szarvas. Fettich N. szerint valószínűleg a környéken eltemetett, barbár fejedelem sírjából származhatott.913 Az összehajtogatott szarvas mellett egy ugyancsak elektronból készült fülbevalót és edénytöredéket is találtak. A lábát maga alá hajlító állatalak talán pajzsot díszített (38. kép). Az ismert lelet 1923-ban került elő Blaskovich Aladár birtokán.914 Hasonló ábrázolást találtak Mezőke- resztes-Zöldhalompusztán is. A szoros rokonságot mutató leletek a sztyeppe vidék szkíta fejedelmi sírjaiban fordulnak elő, amelyeket megrendelésre készítettek a görög gyarmatvárosok ötvösműhelyeiben. 908 KEMENCZEI 2003, 180-181. 909 Feldolgozásukat ld. KISFALUDI 1997. A munkában Pest megyéből Cegléd-Öregszőlőkből, Pomázról, Százhalombattáról, Szobról, Tápiószeléről, Váckisújfaluról, Vámosmikoláról közöl különböző pecsétlőket és pecséthengereket a szerző. További pecsétlőt ismerünk Vácról (MRT 9. 31/13. lh. 462). 910 PÁRDUCZ 1966. Lektorom, Dinnyés I. szerint a temető használatának felső határa a LT B/C időszak fordulója lehetett. Kiegészítését ezúton is köszönöm. 911 TARI1986, 34. 5. kép 912 TARI 1986, 34. эй FETTICH 1927, 139. эн FETTICH 1927. Az ásatásról részletesen ír Dinnyés István a Blaskovich testvérek régészeti tevékenységét bemutató munkájában (DINNYÉS 1993).
