Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
114 BONDAR MARIA halomsírok közül többet bemutatnak a látogatóknak is százhalombattai Régészeti Parkban. Törökbálintról899 bizonytalan korú halomsírok is előkerültek. 1936-ban kőpakolásos sírt tárt fel Horváth A. János Szobon.900 A sírban jellegzetes díszítésű edények, állati csigolyából készített apró játékkockák és néhány apró bronztárgy volt.901 A leleteket feldolgozó Kemenczei Tibor a sírt a HaD korszakra keltezi. A hitvilágban fontos szerepet töltött be a bika, mint termékenységi szimbólum, amelyet az egyik edényen plasztikusan ábrázoltak.902 Hallstatt kori urnasírt találtak 1973-ban Szigetszentmárton, Dózsa György u. 7. sz. alatt.903 Bernecebarátiban 1974-ben került elő egy állítólagos hamvasztásos sír, amelyből 38 cm hosszú, fűzfalevél alakú, köpüjén rácsos mintával díszített gyűrűvel ellátott, jellegzetesen kora vaskori lándzsa került a szobi múzeumba.904 Az Alföldön - a Dunántúltól eltérően - gyökeres változások indultak meg a késő bronzkor végén. A Kr. e. 9. sz. végén a kelet-európai sztyeppe vidék felől harcias pásztortörzsek törtek be az Alföldre. Az írott történeti források által már ismert, keleti eredetű lovasok valószínűleg a kimmerek fennhatósága alatt éltek, egyik törzsük Kárpát-medencei betörésével hozható összefüggésbe, hogy az itt élő késő bronzkori gávai kultúra, az északi hegyvidéken megtelepült Kyjatice- illetve pilinyi kultúra élete különböző tényezők hatására fokozatosan átalakult, s a földművesek elhagyták falvaikat. A régészeti leleteanyagban új tárgyak tűnnek fel, s megváltozik a temetkezési rítus is, temetőikben csontvázas sírokat találunk. A kora vaskori népesség emlékanyaga elsősorban temetkezésekből és föld alá rejtett, ún. kincsleletekből ismert. A bronz- és aranykincsleletekben olyan tárgyak is napvilágot láttak, amelyet a korábbi, késő bronzkori fémműves műhelyek nem készítettek, ezeket készen hozták magukkal a Fekete-tenger vidékéről betelepülő sztyeppéi eredetű népek, akiket preszkítáknak (azaz a szkítákat megelőző) is nevez a kutatás.905 Az első ilyen feltárt temetőről mezőcsáti kultúrának nevezi a kutatás ezt a régészeti egységet. Településeiket alig néhány helyen tárták fel. Ez a tény nem a kutatási hiányosságból adódik, hanem a kora vaskori népmozgásokat és az újonnan betelepülők életmódját tükrözi. A sztyeppéi eredetű lovasnép vélhetően nomád állattartást folytatott, amelyhez nem volt szükség állandó településre, több évtizedig tartó egyhelyben lakásra. Temetőik nagyobb része két tájegységen sűrűsödik: a Mátra és a Bükk, illetve a Dél-Alföld területéről ismerjük legtöbb temetkezésüket. A feltárások eredményei alapján az alföldi lakosság kis temetőket létesített, amelyben családok vagy nemzetségek temetkeztek. Halottaikat nyújtott vagy zsugorított helyzetben temették el, a sírgödörbe edényeket, szarvasmarha- vagy juhlábat, lapockát tettek útravalóul. Az elhunytat teljes ruhazátában, ékszereivel együtt temették el, bronz gombok, csüngök, vésett, geometrikus mintával díszített agancslemezek képezik a viseleti tárgyakat. A közösség gazdagabb tagjait lószerszámokkal, fegyvereikkel együtt temették el. Ebben az időszakban a Duna-Tisza közén az aranyművesség újabb virágkorát éli, az ötvösök azonban a korábbiaktól eltérő, teljesen új stílus szerint készítik az ékszereket (di- adémok, díszkorongok, gyöngyök), díszedényeket. Az egyik legszebb, aranyedényekből álló kincslelet Budapest-Angyalföldön került elő.906 A fegyverekről megállapítható, hogy a nyílhegyek, buzogányok, vasból készített fokosok, tőrök, lándzsahegyek a lovasoknak szükséges fegyverzet részei, valamennyi tárgynak megvan a származási helyről, azaz keletről ismert előképe. A díszítőelemek között feltűnik a sztyeppéi művészet jellegzetes mintakincse az állatmotívum, pl. az egymásba kapcsolódó madár is. A fémművesség emlékei között megtalál899 MRT 7. 36/23. lh. (346). feltárás hiányában nehéz eldönteni, hogy kora vaskori vagy római kori halom van-e a község határában. 900 MRT 9. 26/12. lh. (319). 901 KEMENCZEI 1977, 68, 78, 2. á. 1-4. 902 KEMENCZEI 2002, 74. 903 KEMENCZEI 1977. 904 MRT 9. 2/5. lh. (53), 23. t. 12. 905 Egyes kutatók (akik Hérodotosz mintegy 400 évvel később írott forrásaira alapoznak) úgy vélik, hogy a prszekíta kultúra a kimmerekkel azonosítható. 906 A két kincsből származó három aranyedény színes fotóját ld. KEMENCZEI 2000, 49-51. kép.
