Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
ÉLET A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROKBAN 113 szórványleletet említhetünk.884 Tévesen került be a szakirodalomba a gyáli bronzvödör (33. kép), amely a kurdi késő bronzkori raktárleletből származik.885 A kisplasztika körébe tartoznak a férfiakat ábrázoló szobrocskák. A Zsámbékon talált bronzszobrocska meztelen férfit (34. kép),886 míg a Százhalombattán talált szobrocska kettős kürtöt fújó alakot mintáz (35. kép).887 Patay Pál kora vaskori leletként közli a tarajos sisakot viselő harcos kis méretű szobrát is, amely Nagykátán került elő (36. kép).888 Kora vaskori temetkezéseket a Duna mindkét oldalán találtak. A topográfia a Duna nyugati oldalán 8, a keleti oldalon 2 temetkezési helyet említ. Pomázon 5 kora vaskori csontvázas, kőborításos sírt tárt fel Sashegyi Sándor.889 Két kora vaskori urnasír került elő a Budakalász-Luppa csárdái késő rézkori temetőben,890 továbbá Pomázon891 és Tinnyén találták meg sírjaikat.892 Érd és Százhalombatta között a Duna melletti lösztábla nyugat és dél felé enyhén lejtő részén mintegy 1200x300 m-es területen helyezkedik el a Dunántúl egyik legnagyobb kora vaskori halomsírmezője.893 Varsányi János az első hazai halomsír felmérés alkalmával 1847- ben 122 halmot tudott rögzíteni (37. kép).894 * Az azóta eltelt időben a mezőgazdasági művelés és az építkezések a részben szántóföldön, részben pedig szőlőkben és gyümölcsösökben emelkedő halmokban sok kárt okoztak. Az 1970-es években Varsányi János meglepően pontosnak bizonyult felmérését a topográfiai munkák során Torma István és munkatársai összevetették a területet ábrázoló légifényképpel: a lelőhely tüzetes bejárása eredményeként sikerült megállapítani, hogy a halmok közül a terepen még 91 valamilyen formában felismerhető.896 Magasságuk 0,2-5,0 m, átmérőjük 10-60 m között váltakozik. Többségüket erősen szétszántották, a mindössze 40-50 cm magasak tartoznak a leggyakoribbak közé. A légifelvételen általában a teljesen elpusztult halmok foltja is felismerhető, ugyanezen 23 olyan elszíneződést is megfigyeltek, amelyről nem tudták eldönteni, hogy már 1847-re teljesen elpusztult halmokat jelölnek vagy természetes eredetűek. Mindössze egy olyan halom van (123. sz.), amely nem szerepel Varsányi János térképén. A korábbi állapotukban impozáns halmok korán felhívták magukra a figyelmet.896 Megemlíti Anonymus és a Kézai krónika is. Magyarország 1527-ben megjelent legrégebbi, Lázár deák-féle térképe is ábrázolja. Kézai nyomán még a 19. században is kunhalmoknák tartották, régészeti kutatásuk is ennek jegyében indult meg. Horváth István történettudós 1843 előtt, majd Luczenbacher János 1847-ben megnyitott néhány halmot. Luczenbacher János - aki ennek az ásatásnak a hatására változtatta nevét Érdyre - a feltárt sírokat még hun koriaknak tartotta. 1866-ban Rómer Flóris vezetésével, keresztárokkal átvágták a 120. sz. halmot. 1873-ban Kereskényi Gyula érdi plébános számol be az 1872. évi feltárásáról. Az 1876. évi régészeti kongresszus alkalmából Csetneki Jelenik Elek további két halmot tárt fel a lelőhely déli szélén. A 19. századi feltárások nyomán a szakirodalomban többször említik a lelőhelyet, anélkül azonban, hogy a kevés megmaradt leletanyagot bemutatták vagy elemezték volna.897 1876 után több mint 100 év múlva, 1978-ban kezdődött meg a halmok modern kutatása. Holport Ágnes 1996-ig 8 halmot tárt fel a lelőhely déli, százhalombattai szélén.898 A 885 A tévedésre lektorom, Dinnyés István és a kéziratomat olvasó Torma István is felhívta a figyelmemet, mindkettőjüknek köszönet érte. A szakirodalomba tévesen bekerült lelőhelyet és korhatározást Patay Pál helyesbítette (PATAY 1987). 886 PATAY 1958, 29. 12. kép. 887 PATAY 1958, 29. 13. kép, színes fotóját ld.: SZABÓ 2001. Cat. 109. 888 PATAY 1958, 28. 14. kép. 889 MRT 7. 23/3. lh. (182). 890 MRT 7. 3/7. lh. (47). 891 MRT 7. 23/3. lh. (182). 892 MRT 7. 33/3. lh. (326). 893 A halomsírmezőt az MRT 7. kötet alapján (27/1. lelőhely, 228-231. oldal) ismertetjük. 894 MRT 7. 26. kép. 896 A kutatástörténetről és a módszerről: VIRÁGH 1987. 896 Az éppen csak említett kutatástörténeti állomások adatait Torma Istvánnak köszönöm. 897 A legteljesebb irodalomjegyzékkel: PATAY 1958, 28. 898 A feltárások összefoglaló rövid ismertetése: HOLPORT 1996, 37-42. Az 1980-ig kiásott négy sír rövid összefogalalása: MRT 7. 27/1. lelőhely, 231. oldal. Az 1982-ig feltárt 5 sír közlése: HOLPORT 1985, 25-62., HOLPORT 1986, 93-98.
